Érintő – vasárnapi gondolatok Beregi István atyával

Lk 12,16-21

Krisztusban, kedves testvérek!

Ennek a példabeszédnek van egy közvetlen előzménye. Valaki megszólítja Jézust: „Mester, mondd testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.” Ő azonban elutasítja ezt a kérést: „Ember, ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá közöttetek?” Ez az ember valószínűleg úgy gondolta, hogy Jézus, mint az akkori írástudók, állást foglal ebben az ügyben is, és segít neki a másik féllel szemben. Jézus azonban nem a peres ügyek megoldását tekinti feladatának, hanem Isten üzenetének a tolmácsolását, a megváltás elhozatalát, amely mindenkire vonatkozik. Ezért elsősorban Isten szavát akarja elénk állítani, amely abban segít, hogy valaki kiegyensúlyozott, boldog emberré válhasson. Ennek egyik szabálya, amit elmond Jézus, hogy: „Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” Ennek illusztrálására mondja el a példabeszédet.

A példabeszédben a gazdag ember egy darabig teljesen logikusan és ésszerűen gondolkodik. Mivel a termés ilyen jól sikerül, és a munkájának megvan egy csodálatos gyümölcse, ahhoz, hogy ezt tárolni tudja, le kell bontania a régieket, és nagyobb magtárakat kell építenie. Mindez rendben is van, egészen odáig, hogy az ember aztán azt mondja magának: „Én lelkem, van sok javad sok esztendőre eltéve, nyugodjál, egyél, igyál, élvezd az életet.”

Mi ebben a gond? Az, hogy azt hiszi, a pénzzel megvehető a holnap. Azt hiszi, hogy a vagyonnal biztosítva van a következő napoknak és éveknek a sorozata.

És ezért oktalanság és esztelenség az, amit ő gondol. Míg a javak biztosítása rendjén van, maga az a látásmód, ami a kapzsiságot jelenti – ahogyan Jézus ezt mondja –, a birtoklás rendetlen vágyát jelenti. Azt jelenti, hogy mindig többet akar birtokolni, és ez nem segíti az embert az élete céljának elérésében, mert ez mind kívül van a lelken. A pénz és az anyagi javak nem tudják betölteni az ember lelkét, mert külső dolgok, és nem tudnak belülre hatással lenni. Ezért nem lehet rájuk építeni az életet.

Sajnos a mai világban sokszor mintha azt látnánk, hogy vannak emberek, akiknek minden vágya és gondolata csak az anyagiak körül forog, és akik valóban azt gondolják, hogyha minél többet birtokolnak, azzal mindent meg lehet oldani. Ez az, amikor bálvánnyá lesz a vagyon valaki számára, és azt hiszi, hogy abból életet és teljességet lehet meríteni és nyerni. Pedig a bálványimádás mindig halált hozó életszemlélet, mert leszűkít, egyoldalúvá tesz és elembertelenít.

Kire figyel ez a gazdag ember? Kizárólag önmagára. És ezért lesz embertelenné, önzővé, mert senki még csak a gondolataiban sem szerepel: sem Isten, sem a családja, sem a rokonsága, sem a szomszédai. Senki nem szerepel ezekben a gondolatokban, kivéve a saját magát. Ez az, amire Isten azt mondja: ez az esztelenség, mert nem lehet pénzen megvenni a jövendőt, nem lehet anyagi javakkal biztosítani a holnapot. Talán azért is érdemes figyelnünk erre a gondolatra, mert már elkezdődött a reklámhadjárat az üzletek részéről, amelyben ugyanezt a torz szemléletet lehet látni. Amikor azt halljuk, hogy „karácsony kedvező árakon”, akkor itt minden arra ösztönöz, hogy a pénztárcát kell megnyitni, és az ember mindent megkaphat.

Egy áruházlánc így reklámozta a tavaly önmagát: „Nálunk mindent megkapsz, ami ahhoz szükséges, hogy csodálatos legyen a karácsonyod.”

Mi, keresztények, úgy gondoljuk, hogy az anyagi javakra szükségünk van, de nem az anyagi javakban találjuk meg az életünk forrását. Úgy gondoljuk, hogy a karácsony Jézus születésének az ünnepe. Arra készülünk, hogy bár gondoskodunk arról, és mi is örömmel veszünk ajándékokat, de elsősorban nem az áruházaknak akarjuk megnyitni a pénztárcánkat, hanem a szívünket akarjuk kinyitni Isten szeretete előtt. Mert számunkra egyértelmű, hogy ő az élet forrása, ő vezet el bennünket az élet teljességére, ő adja meg számunkra az élet értékét és boldogságát.

Ámen.

Szöveg: Beregi István, fotó: pixabay.com

Nyíregyházi Egyházmegye