Bízzál az Úrban, s a jót cselekedd – diakónust szenteltek Nyíregyházán

A székesegyház tornyában megkonduló harangok sokszor hívták a híveket áldozásra olyan Szent Liturgia keretében, amelyen elhangzott az Axios! (Méltó!) felkiáltás a szertartás során. Sokak ölthették magukra a papság különféle fokozatainak jelképeit ezeken a szentelési szertartásokon. Nem is olyan régen épp püspököt szenteltek fel e szent falak között. Ma a püspök titkárát szentelték diakónussá, Isten és az emberek újabb oltár körüli szolgálójává.

Gánicz Tamás tanulmányvégzett papnövendékként került a Püspöki Hivatalba, és a hosszú évek alatt egyaránt alázattal szolgált az egykori Hajdúdorogi Egyházmegye, és később a Nyíregyházi Egyházmegye központjában püspököt, érseket, apostoli kormányzót. A munka nem kevés irodai munkatársként, irodavezetőként és püspöki titkárként sem, de Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök beszédében elhangzó szavait idézve mától „Istennek szentelt szolgálatot fog főként végezni, nem csak a mindennapi ügyeket intézni”.

Püspök atya erről a szolgálatról prédikált a szentelésére váró alszerpapnak és a megjelent híveknek, akik „mint az őskeresztények – maroknyi közösségként – meghitt együttlétben” ülték az elköteleződés eme titokzatos ünnepét.

Köszönet illeti azt a családot, ahol mindhárom fiúgyermek a papi hivatást választotta, hála a testvéreknek, akik jó példával jártak öccsük előtt, és a feleségnek, aki segíti a Tamás szívében megfogalmazódott meghívás kiteljesedését – kezdte beszédét püspök atya.

A homíliában idézett Szentírási részletekkel a diakónusi szolgálat példaértékű mivoltára mutatott rá. „Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.” (Mt 5,14) „Így kell világosodni neked is jó példával, az imádságos életet erősíteni a hívek, a papok és főpásztorok előtt is.” – szólt a jelölthöz az atya.

A hivatali tevékenység mindennapi, gyakorlati munkáját a Lukács evangéliumából megismerhető Márta szolgálatához hasonlította, aki a teendői közt szem elől tévesztette az „egy szükségest”. „Mától, diakónusként Istennek szentelt szolgálatot kell végeznie, olyat, amellyel Krisztushoz tudja terelni a megfáradtakat. (Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Mt11,28)” A szertartás során a diakónus felmutatja orárionját, annak segítségével mutatja meg a feladatokat a liturgián, így kell fel- és rámutatnia életével és cselekedeteivel az alázat és türelem révén a legfőbb Jóra, Krisztusra.

A 37. zsoltár szavait idézve adott további útmutatást a szolgálatot illetően:

Bízzál az Úrban s a jót cselekedd,

akkor a földön fogsz lakni és betelsz hűséggel.

Az Úrban leld gyönyörűséged,

s ő megadja neked szíved kéréseit.

Tárd fel az Úr előtt utadat,

bízzál benne, ő majd eligazít.

Mint a világosságot, felragyogtatja igazságod,

és mint a delet, jogodat.

Csendesülj el az Úrban és várd őt.

Ne irigykedj arra, akinek szerencsés az útja,

se arra az emberre, akinek cselekvése álnok.

A homília és a nagybemenet után két hipodiakónus karon fogva a szentélyig viszi a szentelendőt, a szentély előtt diakónusok veszik körül, s viszik háromszor körbe az oltáron, melyet mind a négy sarkán csókkal illet a jelölt, s mely előtt a püspök is helyet foglal. A püspök kezének és keresztjének, epigonátionjának és omoforjának megcsókolása is jelképes cselekedet a szentelés során. Az oltár előtt térdeplő szentelendő fején ott a püspök omoforja és keze, s ekkor fennhangon és némán mondott püspöki ima kezdődik.

„Elevenítő Szentlelked reászállása révén töltsd be a hit teljességével, szeretettel, erővel, életszentséggel, mert nem az én kezem rátételével kapják a kegyelmet az általad arra méltatottak, hanem a te bőséges könyörületességed működése folytán jut kegyelem az arra méltóknak”

– hallják a hívek. A diakónusi jelképeket szintén a püspöktől kapja a diakónus: az oráriont, a kézelőt, a ripidiont és a tömjénezőt. Ezzel új szolgálatába lépve segíti a Szent Liturgia következő, egyben csúcsát képező részét, az anaforát (fölajánlás).

Az újszentelt az első diakónusi ekténiát megilletődöttséggel mondta el. A liturgia végén kinevezését is megkapta Gánicz Tamás diakónus: megtartva eddigi hivatalát, püspöki diakónussá nevezte ki őt Ábel püspök.

Az isteni szolgálatot vállalók közül idén tizen szentelődnek. Idén a mai diakónuszenteléssel együtt – ahol Szocska Ábel püspök atya mellett tizenhárom áldozópap, valamint két diakónus vett részt – ketten váltak, és várhatóan négy további alszerpap válik szerpappá, és a korábbi két papszentelés mellett holnap újabb áldozópappal gyarapszik egyházunk. Ünnepnapjai és különleges ajándékai ezek az alkalmak a 2018-as évnek, mert ahogyan Lukács evangéliumában olvassuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.” (Lk10,2)

Szöveg és fotó: Polyákné Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye