Együtt az Istenszülővel XII. – lelki táplálék nehéz időkben

Üdvözlégy megárnyékozott hegy! Üdvözlégy, mindnyájunk menedéke!

Bár Rókahegyen vagy Nyíregyházán nem láthatunk hegyet, az igazi nagy hegyek mindig is fontosak az emberiség életében, mint ahogy a múltban is fontosak voltak. Magasságukkal bennünket is a magasba vonzanak, fölfelé irányítják a figyelmünket, nemcsak fizikai, hanem lelki értelemben is.

A hegy a Bibliában az Istennel való találkozás helyét jelenti. Elég a vízözön hegyére, az Ararátra gondolni (Ter 8,4), vagy a szövetségkötés hegyére, a Sínaira figyelni (Kiv 19), illetve az Úrszínváltozás hegyére, a Táborra gondolni (Mk 9,2). Mindegyik esetben (és amik még vannak a Szentírásban) a hegyen találkozik az ember az Istenével. Máriában és Márián keresztül a legnagyobb találkozás jött létre Isten és az ember között: Mária a saját testébe, áldott méhébe fogadta be az Isten Fiát. Így emelkedett elmével és lélekkel tudunk feléje fordulni, rá irányítani a figyelmünket. Mert ő is a magasság felé vonz minket.

„Megárnyékozott hegyként” köszönjük Máriát a Parakliszban. Miért? Mert ezt a „találkozási helyet”, az ő áldott testét, beárnyékolta a Szentlélek (Lk 1,35). Ott látjuk ennek az előképét a Sínai hegyen! Amikor szövetségre lépett Isten az emberrel, a választott nép tagjaival, „az egész Sínai-hegyet beborította a füst, mivel az Úr tűzben szállt le” (Kiv 19,18). A názáreti házban, amikor Gábriel arkangyal köszöntötte Máriát és közölte vele a nagy örömhírt, tűz ugyan nem keletkezett, de leszállt a Szentlélek, és a magasságbeli „beborította árnyékával” (Lk 1,35) Máriát. Így vált ő a találkozás helyévé! Milyen meghatóan szól karácsonykor az énekünk: „Krisztus születésével az ég és a föld összeköttetésbe léptek, ma az Isten a földre jött és az ember felszállott az égbe”. Igen, ez Márián, a  „megárnyékozott hegyen” keresztül valósulhatott meg!

Így lehet az Istenszülő „mindnyájunk menedéke”. Biztosítja az Istennel való összeköttetésünket, végső soron a célba érkezésünket. A hegy, a magaslat természetes módon is védelmet nyújt az embernek. Gondoljunk csak arra, hogy mennyi várat és erődítmény építettek a hegycsúcsokon. Mert onnan védelmezni lehetett az egész környéket, végső soron pedig ott menedéket lehetett találni a fenyegető és támadó ellenséggel szemben. „Legyőzhetetlen bástyánk”, „védfalunk” és „menedékünk” az Istenszülő – amint sokszor énekeljük a liturgikus szövegeinkben.

Íme, egy újabb virágszál a Máriát köszöntő Parakliszunk, májusi imádságaink csokrában!

Ezt olvasta már?

Együtt az Istenszülővel XI. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel X. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel IX. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel VIII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel VII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel VI. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel V. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel IV. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel III. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel II. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel – lelki táplálék nehéz időkben

Szöveg: Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye