Főpapi vecsernye Gödöllőn

A lítiás alkonyati istentiszteletet Juhász Géza miskolci helynök végezte a zsúfolásig telt gödöllői görögkatolikus templomban. Diakónusi szolgálatot két magyar és egy horvát diakónus látott el, az erre az alkalomra szerveződött, Hoskó Imola által vezetett kórusban gödöllői, budapesti és szegedi hívek, egyetemisták, kántorok, papok és kispapok teljesítettek szolgálatot. A vecsernyét magyarul végezték, egyes részeket azonban a vendég püspök atyák énekeltek arabul, ukránul és szlovákul.

„Hatalmas a boldogságunk, hogy a világ különböző részeiről érkeztünk, hogy az Úr oltára köré gyűljünk, egyesítve szívünket és összehangolva a különböző nyelveken és hangokon éneklő hangjainkat, hogy egyetlen harmonikus szimfóniát alkossunk, amellyel dicsőítjük a mi Urunkat, Jézus Krisztust, aki feltámadt a halálból” – mondta József pátriárka. A melkita egyházfő párhuzamba állította az Eucharisztiát és az Istenszülő Szűz születésének ünnepét: „az evangéliumokból tudjuk, hogy Szűz Mária a Szentlélek kegyelmével fogant, fia elveszi a világ bűneit, aki az örök élet kenyere. Az eucharisztikus liturgiában a pap a Szentlelket hívja segítségül, hogy a kenyér és a bor testté és vérré váljon, ahogyan azt az áldozáskor mondja: „Istennek szolgája, részesíttetik az Úristennek s a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztusnak drága, legszentebb s legtisztább testében és vérében bűneinek bocsánatára s az örök életre. Mindkét eseményben három elem közös: a Szentlélek, a bűnök bocsánata és az örök élet.

Mi, akik a világ minden tájáról eljöttünk, hogy az Eucharisztiát ünnepeljük, a 87. zsoltárral együtt valljuk: „Minden forrásom belőled fakad”, vagyis minden forrásom az Eucharisztiában van, az Eucharisztia vételekor, a Krisztussal való egyesülésünkben megtapasztaljuk azt a születést, amelyről János beszél evangéliuma elején: Istentől születünk, így egyrészt az ő fiaivá és leányaivá, másrészt egymás testvéreivé válunk. Ezt a tényt kellene sajátos módon megélnünk ezen a kongresszuson.

Én is olyan országból jöttem, amely sok más országtól eltérően elszigeteltségtől és gazdasági szankcióktól szenved. Értük adta Krisztus az Ő Testét és Vérét, és róluk mondta nekünk: „Nyugalmat adok nekik és táplálom őket”. Ők is arra vágynak, hogy lássák az átok feloldását, az áldások túláradását, a halál megtörését, és hogy énekeljék a mai ünnep tropárját. Vágynak arra, hogy a gazdasági szankciók és az elszigeteltség átkát feloldják. Vágynak arra, hogy lássák, hogy joguk van áldásban, jóságban, örömben és békében élni. Vágynak arra, hogy normálisan éljenek anélkül, hogy mindenkor és mindenhol a halált kelljen megtapasztalniuk, akármilyen formában is érkezik az.

Ezen az Eucharisztikus Kongresszuson Aranyszájú Szent János egyik mondása jut eszembe. Azt mondja: „akik megérintették az Ő ruhájának szegélyét, azok megkapták az Ő kegyelmét, mennyivel nagyobb kegyelmet kell kapniuk azoknak, akik teljesen magukhoz veszik Őt”. Az Úr Jézust teljesen magunkhoz vettük, nekünk kell odaadnunk Őt a világnak, nem pedig megtartanunk magunknak. Imádkoznunk kell Istenhez, és a kongresszusi imával együtt kell mondanunk: „Mennyei Atyánk, minden élet forrása, adj nekünk bátorságot, hogy Krisztus erejét és örömét az egész világba vigyük”.

A szertartás végén Soltész Miklós egyházi és nemzetközi kapcsolatokért felelős államtitkár háláját fejezte ki, hogy részt vehetett a vecsernyén, és megköszönte a keleti püspököknek, hogy eljöttek a találkozóra, részt vesznek a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. Emlékeztetett, Ferenc pápa néhány éve azt mondta: keletről jön a fény (latinul lux), nyugatról a luxus.

„Mi, akik kelet és nyugat határán élünk, tanúi vagyunk a fény és a luxus találkozásának, a luxus hatásának az emberiségre. Nyugaton már nem divat a krisztusi erkölcshöz ragaszkodni, sőt, az ellenkezője történik: egyre gyakrabban lenézik, megvetik Krisztus követőit. A luxus nem bírja el a templomokat: rengeteget bezárnak, vagy különféle célra átalakítanak. Ijesztő, hogy ez a nyugat akar demokráciát exportálni keletre. Látjuk ennek az exportnak a következményeit: pusztuló keresztény közösségek, egymással szembeforduló, háborúskodó népek, pusztulás. Az eucharisztikus kongresszus szervezésekor elhatároztuk, hogy bemutatunk valamit, ami nagyon fontos: hogy békében tudnak itt élni keleti és nyugati katolikusok, ortodoxok, protestánsok. Ezt a békét szeretnénk közvetíteni az egész világnak. Összefogásra van szükség, hogy Krisztus győzelmét hirdessük. Ezt az összefogást próbálja hirdetni a magyar kormány is, aki a elmúlt tíz év alatt háromezer templomot újított föl és százötvenet épített – köztük a gödöllőit. Támogatjuk a hagyományos házasságot, mint alapvető családi közösséget, az elmúlt tíz évben 40%-kal csökkent az abortuszok száma. Úgy gondoljuk, ezt a derűt másokkal is meg kell osztani.  Kormányzati szinten a Hungary Helps program több mint 30 országan százezer emberen segített. Kis ország vagyunk. Ha a nagyok is hasonló mértékben segítenének, a Kelet keresztényeinek nem kellene menekülniük. Ha a Nyugatot nem csak az ottani ásványi kincsek érdekelnék, emberek millióit menthetnénk meg. Felelősségünk az, hogy Európa megmarad-e kereszténynek, vagy sem” – zárta gondolatait a láthatóan megrendült államtitkár.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye