Megemlékezés a Huszár Emlékkertben

A nyíregyházi Korányi kertvárosban található a Huszár Emlékkert, melyben hat hős vitéznek állítottak emlékplakettet 2005-ben (az oszlopokon nyugvó plakettek Nagy Lajos Imre szobrászművész munkái). Itt gyűltek megemlékezésre 2021. október 30-án dr. Ivancsó István görögkatolikus lelkipásztor – aki maga is bírja a vitézi rangot – vezetésével mindazok, akik kötelességüknek érezték a példaértékű elődökre való emlékezést.

A hat hős mellett (Vitéz Gerlózcy Gábor vezérőrnagy (1894-1962), Kéri József zászlós (1919-1986), Vitéz Lázár Károly altábornagy (1890-1968), Vitéz Makay István altábornagy (1891-1944), Vitéz Mikecz Kálmán ezredes (1895-1974), Vitéz Vattay Antal altábornagy (1891-1966)) Ivancsó atya beszédében mindazon ősök, hősök előtt is tisztelettel adózott, akik az emlékparkban nem kaptak helyet, de „emberségről példát, vitézségről formát mindenkinek ők adnak” – idézte Balassi híres sorait.

Szent Pál szavait olvasta fel, melyek a küzdelmet lelki síkon értelmezik. A lelki harcban „a Szentírás nem karddal, szablyával, ágyúval, lézerfegyverrel ránk támadókkal való küzdelemre buzdít, hanem a kísértő gonosz ellen.” – mondta. Az ehhez szükséges lelki fegyverekről is beszél az apostol, s ezeket sorolta fel össze István atya, s egészítette ki értelmező gondolataival: az igazság öve, a megigazulás páncélja, a készség saruja, a hit pajzsa, az üdvösség sisakja, a Lélek kardja.

„Pál apostol azzal fejezi be a lelki harcról szóló tanítását, hogy imádságra buzdít: „minden alkalommal imádkozzatok”, „imádkozzatok kitartóan”. Igen, az imádság ereje, amiről itt most nincs idő szólni, csodákat tud művelni, mindenki tapasztalhatja az életében. A rossz elleni küzdelemben különösképpen tud segíteni az ima. Éppen ezért a megemlékezésünket az Egyház imádságával folytatjuk. Azokért a vitézekért, hősökért, akiknek itt van az emlékműve.”

Ivancsó atya a személyesség hangján beszélt nagyapjáról, aki mind a két világháborúban részt vett, és maga is vitéz volt, ezüstérmet és kardot kapott a vitézi tettéért. „Az olasz fronton a századosuknak mindkét lábát ellőtték a menekülésben. Könyörgött: „Fiúk, ne hagyjatok itt”. De mindenki mentette a bőrét. A nagypám pedig a hátára vette és átúszta vele a Piave folyót. Így menekült meg a százados. És így lett vitéz a nagyapám.” 

A beszéd után görögkatolikus szertartással emlékeztek a hősökre és halottakra.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye, fotó: vitezirend.com

Nyíregyházi Egyházmegye