Jöjj el, Urunk, Jézus! – dr. Erdő Péter bíboros atya homíliája a Nyíregyházi Egyházmegye zarándoklatán

Főtisztelendő Püspök úr!

Kedves Paptestvérek!

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Nagy örömmel fogadtam, amikor Szocska Ábel püspök úr meghívott a Nyíregyházi Egyházmegye zarándoklatára, nemzeti kegyhelyünkre, Máriapócsra. Amikor 2006-ban Püspöki Konferenciánk két híres magyar búcsújáró helyet nemzeti szentéllyé avatott, elsősorban azt fontoltuk meg, hogy ezek országos jelentőségű kegyhelyek, hiszen az egész országból járnak ide, sőt határainkon túlról is. De Máriapócs esetében ennek a nemzeti jellegnek még egy külön történelmi oka is van. Hiszen a pócsi kegyképhez, a Szűzanya közbenjáró segítségéhez kapcsolták a régiek hazánk felszabadulásának nagy eseményeit, a török uralom alóli szabadulást hozó győzelmeket. A korabeli magyarság méltán látta ebben a nagy történelmi fordulatban Szűz Máriának mint a Magyarok Nagyasszonyának gondoskodó szeretetét. Bár a kegykép eredetijét az uralkodó annyira tisztelte, hogy Bécsbe vitette és a Stephansdomban állította fel, az itteni másolat is könnyezni kezdett. A Szűzanya kimutatta különös szeretetét népünk iránt.

2. A mai evangéliumban Jézus búcsúzik tanítványaitól, hiszen földi életútja után most az emberiség életének hosszú korszaka következik, amikor emberi alakban nem jár közöttünk. A latin egyházban holnap már Krisztus Mennybemenetelét ünnepeljük. Jézus azonban vigasztalja tanítványait. Nem maradunk egyedül, mert megígéri nekünk a Szentlelket. Akkor kapjuk meg az ő Lelkét, ha szeretjük őt és megtartjuk parancsait. 

A helyes, Istennek tetsző élet útját tehát nem kell újra és újra minden nemzedéknek kitalálnia. Nem úgy áll a dolog, hogy figyeljük magunk körül a világot és amit észszerűnek, kellemesnek, hasznosnak tartunk, azt nevezzük erkölcsi szabálynak és azt kérjük számon kortársainkon is. Nem ez a helyes szemlélet! Jézus tanítványai vagyunk, ő pedig ránk hagyta üdvözítő tanítását. A gazdag ifjúnak, aki megkérdezte tőle, mit tegyen, hogy üdvözüljön, azt válaszolta: „tartsd meg a parancsokat!” Itt Isten tíz parancsolatára utal és arra, ami ezekből következik. Az első keresztény nemzedékek pedig a két útról szóló tanításban mutatták meg már a keresztségre készülőknek, hogy mi az az út, ami az életre vezet. Ma is hűségesnek kell lennünk Jézus tanításához. 

Nem mondhatjuk, hogy nem készült róla hangfelvétel. A tanítványok ugyanis nagy tisztelettel őrizték tanításának, mondásainak, szavainak emlékét. És ez még nem is volt annyira különleges dolog abban az időben. A régi rabbik véleményét és mondásait is gyűjtötték. Sokat megtalálunk közülük ma is a Talmudban. Hát akkor a halottaiból feltámadt Krisztus tanitásait ne őrizte volna meg az emlékezet? Tehát az újszövetségi Szentírásból és az Egyház hagyományából ismert krisztusi tanításhoz hűségesnek kell lennünk. És akkor örökké velünk marad az Igazság Lelke. Ő mutatja meg, hogy a változó időkben, új és új helyzetekben, hogyan kell követni Jézus tanítását. A Szentlélek egyben vigasztaló is. Benne imádkozunk Krisztus által az Atyához. Benne emelkedünk mindennapi gondjaink fölé.

De Krisztus azzal is vigasztal minket, hogy majd visszatér. Visszatér lelkünkbe már most is a kegyelem és a szentségi egyesülés útján. De visszatér az idők végén az utolsó ítéletkor is. Az a nap pedig félelmetes és fenyegető azoknak, akik nem hisznek benne és nem szeretik őt. Akik azonban már most hozzá tartoznak, örömmel várják a vele való végső és örök találkozást. Ezért is imádkozta az Egyház kezdettől fogva: Maranatha! Jöjj el, Urunk, Jézus!

 3. A mostani időkben alkalmunk van elgondolkodni az emberiség és a népek történelméről. Ha néhány éve csak a békés építés és gyarapodás kötötte le a figyelmünket, most a szomszédunkban zajló háború árnyékolja be életünket. Híreket hallunk súlyos pusztulásról, halottakról, gyűlöletről, népek, kultúrák, hajdani kiváló tudósok, művészek nevének eltörléséről. Nap mint nap találkozunk a gazdasági nehézségekkel. Félve kérdezzük, mennyit is ér a pénzünk, vagy hogyan alakulnak az árak és a bérek. De sokszor úgy is érezzük, hogy a nagyvilág, a hatalmasok nem értenek meg bennünket vagy nem törődnek velünk. És ebben a bizonytalanságban mégis segítő szeretettel fogadjuk a hozzánk érkező menekülteket vagy a közelünkben élő rászorulókat. A görögkatolikus Nyíregyházi Egyházmegye, de az egyes parókiák is és persze sok más katolikus közösség és szervezet, így a Karitász vagy a Máltaiak hatékony segítséget nyújtanak a rászorulóknak. Magam is tapasztaltam, hogy nem csupán anyagi támogatásról van szó, hanem együttérző, keresztény szeretetről.

 4. A mostani helyzet alkalom és felhívás számunkra. Felhívás a bizalomra az isteni Gondviselésben és Szűz Mária anyai közbenjárásában. A tavasszal Ferenc pápa felhívására felajánlottuk Oroszországot és Ukrajnát Szűz Mária Szeplőtelen Szívének. Meggyőződésünk, hogy ezzel is bekapcsolódtunk a fatimai Szűzanya kérésének teljesítésébe. Mi Budapesten ezt a felajánlást a Szent István bazilikában végeztük el a Szent Jobb előtt. Nemzetünknek ez a legszentebb ereklyéje arra emlékeztet minket, hogy a történelmi hagyomány szerint Szent István király koronáját, vagyis országunkat és népünket a Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta fel. Ő minden nemzet édesanyja, de hisszük és bízunk benne, hogy ránk különösen is gondja van. Ezt mutatta meg történelmünk nehéz óraiban. Különösen a törökkel vívott felszabadító harcok idején. Mikor már úgy tűnt, hogy népünknek emberileg semmi reménye nincs a fennmaradásra, akkor egyszerre szelíden kiderült az ég és lepésről-lépésre azon vettük észre magunkat, hogy újra élünk, újra szabadabban lélegzünk és nyelvünk, kultúránk, hitünk újra otthonra talál.

5. De a pócsi Szűzanya nemcsak az egész nép sorsának nagy eseményeiben segítőnk és pártfogónk, hanem a mi személyes életünk mindennapi dolgaiban is. Itt, a pócsi kegyoltár előtt eskettem meg az ikertestvéremet. Késői házasságkötés volt az. Felesége görögkatolikus volt. De az esküvőtől fogva mindkettőjük élete hitben, szeretetben és mondhatom, hogy boldogan telt, pedig súlyos betegség terhét viselték. Ma már egyikük sincs közöttünk. De végig érezték a Szűzanya erősítő, szeretetet sugárzó gondoskodását.

Ilyen reményt ad nekünk ma is a máriapócsi búcsú, ilyen bizalommal kérjük most is a Boldogságos Szűz Máriának, Magyarok Nagyasszonyának és a Keresztények Segítségének közbenjárását egyéni éltünk és egész népünk számára. Ámen.  

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye