A Népszabadságban Sárközy Júlia A pápa nem Pradát visel címmel készített összeállítást a „gazdag” egyház és a szegénység viszonyáról. A lap római tudósítója felidézi, hogy 2005-ben, Joseph Ratzinger pápává választásakor újságírók hangoztatták. „Naivitás olyan egyházfőt remélni, aki a szegényeknek adja a bíborpalástját.” „Szent Ferenc és a pápa országában a Szent Péter-bazilika gazdagsága megfér a papi szegénységgel” – írja Sárközy Júlia. A lapnak Sandro Magister Vatikán-szakértő kijelentette: ezek nem mondanak egymásnak ellent. „A pompa, amely az egész világból látogatókat vonz a Vatikánba, kereskedelmi érték nélküli művészi vagyon. A Sixtus-kápolna nem árverezhető el, a pápai palást nem sérti az afrikai keresztényeket. A nem keresztény Indiában az egyház működteti a kórházak, iskolák húsz százalékát. Nevetséges azt gondolni, hogy az 1300-ban Isten glóriájára emelt orvietói székesegyház eladásával megoldható az éhezés.” A cikkíró Olaszország legismertebb afrikai misszionáriusának nevezi Giulio Albanese atyát, aki leszögezte: „Nem hal, háló kell a szegények kezébe!” A 12 milliárd embernek elegendő élelmiszer igazságtalan elosztásáról szóló novemberi FAO-csúcsról az atya kijelentette: nem az egyház, hanem a tehetős államok felejtik el a gazdag és a szegény Lázár bibliai példáját. Aki ezt idézi, azt rögtön kommunistának kilátják ki. Sárközy Júlia a brit sajtó állításával szemben leszögezi: XVI. Benedek nem visel Prada luxuscipőt. A piros mokaszin Adriano Stefanelli novarai cipész ajándéka a pápának. „Ezt persze nem tudják azon a Facebook közösségi oldalon, ahol a kommentelők a pápai lábbeli árából afrikai gyerekeket etetnek. Egy másik portál visszakérdez: ki nézi, mit visel egy ajatollah?” Az összeállítás szerint Gianluigi Nuzzi, a Vatikán Rt. című idei bestseller szerzője idézi „a zavaros ügyeiről ismertté vált” Paul Marcinkus bíborost: „Ave Máriával nem lehet az egyházat irányítani!” Nuzzi szerint „Az egyházi szolidaritás kétségtelen, de a Szent Péter téri bank a mai napig minden pénzügyi ellenőrzés felett áll.” A lap római tudósítója ugyanakkor emlékeztet rá: Péter-filléreknek nevezik a Vatikánba érkező, 2008-ban csaknem 50 millió eurós hívői adományt, amelyből názáreti, ruandai, szarajevói árvaházak, kórházak épültek. Az áprilisi földrengéskor a Vatikán elsőként segített egymillió euróval l’ Aquilának. Sárközy Júlia szerint azonban „… nem jutnak milliók a nápolyi sikátorok romos templomtornyában nyitott drogrehabilitációs központnak.” A kenyai nyomornegyedek után itt szolgáló Alex Zanottelli atya figyelmeztet: „Elég volt azt ismételni, hogy nincs mit tenni.” A felszabadítás teológiájának egyik képviselője, a Torino közeli Pinerelóban ötven éve papként szolgáló Don Franco Barbero pedig úgy látja. „Az egyház nem érzi, mekkora imázsveszteség, mekkora fájdalom a jézusi tanítás és a hierarchia életmódjának kiáltó ellentéte: sokan ezért vesztik hitüket. Megoldást ne a palotában, hanem az utcán keress, szolidaritásért a reményvesztett külvárosban szolgáló paphoz menj. Jellemző, hogy a palástját a szegényeknek ajándékozó V. Celestin pápát lemondatták.” Don Francesco száz hittancsoportot vezet, és büszkén vallja: egyetlen lírát (eurót) sem kapott soha az egyháztól.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum