Érintő – vasárnapi gondolatok dr. Mosolygó Marcell atyával

Előírt szentírási szakasz: Mk 2,1-12.

Az elmúlt vasárnapon Natánael meghívásán keresztül Krisztus nagy dolgok meglátását helyezte nekünk kilátásba, hogy legyen kedvünk megtenni a böjti erőfeszítéseket. Az első évezredben a böjt első vasárnapján mindenütt felolvasták azok neveit, akik nagyszombaton éjjel Krisztusba öltözködnek, ők a katekumenek, hitjelöltek, akik készülnek a keresztségre. 

Péter pünkösdi beszédében (Ap.Csel 2,38:) felszólít: „keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára”. Ezért igazolni kellett, hogy az ő nevében valóban el lehet nyerni a bűnök bocsánatát. Ehhez lényeges bizonyíték volt, hogy rámutattak a kereszthalál áldozati jellegére, de a teljesség kedvéért vissza kellett nyúlni a nyilvános működés eseményeihez is. Úgy látták, hogy húsvét titkának megértéséhez ez a csoda alkalmas módon tartalmazza az összefüggést Jézus kiléte, küldetése és a bűnbocsánat között.

Jézus tanitóként tér vissza Kafarnaumba, de már nem a zsinagógában tanít, mint Izaiás tekercsének felolvasásakor, hanem egy házban. A „vidéki” sikerek után megnőtt iránta az érdeklődés. A tömeg bízik gyógyító hatalmában, ezért viszik hozzá a bénát. Márk egy palesztinai házat tételez föl a történet helyszínéül, a beteget a tömeg miatt viszik a tetőn keresztül Jézushoz.                                     

„Fiam bocsánatot nyernek bűneid.” – mondja Jézus.  A bűn titka egyike a gondolkodó ember legrégibb és máig megoldatlan titkainak. Mi a bűn? – Valami belső erózió megy végig a világon: kihal a bűntudat. Minduntalan vérözönbe borítják a világot, harmincnyolc országban folyik véres háború, de bűnös nincs. Naponta ezrek halnak éhen, de bűnös nincs. Tavaly a világban 240 millióan szenvedtek kereszténységük miatt, de bűnös nincs. Ma is embereket kínoznak, de bűnös nincs. Gyerekek százezrei család nélkül nőnek fel, de bűnös nincs. Egyesek azt állítják, hogy a bűn a nyomor gyümölcse; szüntessük meg a nyomort és megszűnik a bűn. Mások szerint a bűn a társadalom fejletlensége, mely a fejlődés magasabb fokán el fog tűnni. Vannak, akik a genetikára fogják: a bűn fiziológiai rendellenesség.Mindent mondanak csak azért, hogy az ember felelősségét eltussolják. A bűn egy személy megbántása, akár felebarátom, akár Isten az a személy. Sohasem vagyok magánszemély, hanem mindig az emberi közösség tagja. Minden tettem vagy javára, vagy kárára van másoknak. A hívő ember nem a bűn bűvöletében él, de tudja, hogy van bűn.

A másik kérdés: – Lehet egyáltalán a bűnt megbocsátani? – Amit tettem, tettem. Megtörtént. Elfelejthetem, de a tény megmarad. Csakhogy a bűn elsősorban nem egy törvény megsértése, hanem Isten megbántása. Isten pedig személy, sőt Atya. Nem Justitia, aki bekötött szemmel tartja a mérleget. Istenben egyformán ott van az igazságosság és az irgalom. Mivel az ember annyira esendő, több benne az irgalom, mint az igazságosság. Bevallom nem szeretnék olyan világban élni, ahol csak igazságosság van. Embertelen világ lenne, olyan, mint az orvosi műtők hideg sterilitása. Igazságosság s még egy lépés, s már kegyetlenség. Igazságosság, s mögötte bosszúvágy lappang. Igazságosság és vége a szabadságnak.

Igaz, hogy az igazságosság rendet teremt, de szívünk szeretetre vágyik. Isten, amikor megbocsát, nem az igazságosság ellen van, hanem fölötte. Aki csak az igazságosságot akarja, lelke mélyén az akarja, hogy a bűnös maradjon befalazva a bűnébe és viselje a következményeket. Az élet egyedül a Teremtő szeretetből él, Isten pedig maga a szeretet. 

A bűnbocsánat előfeltétele az őszinte bűnbánat, annak elismerése, hogy Istent bántottam meg. Magyarázgatás helyett Gandhi visszaemlékezéseiből idézek. Tizenötéves korában lopott, adósságba keveredett. Bátyja órájának karkötője színaranyból volt, abból vágott le egy részt. Az adósságot elrendezte, de lelkiismeretét nem. A bánat olyan elemi erővel tört föl benne, hogy alig tudta elviselni. Nem, soha többé ilyen nem fordulhat elő! Ez sem hozta meg lelki nyugalmát. Úgy érezte el kell mondania, sőt apjának kell megvallania. A félelemtől mégsem merte megkockáztatni. Nem a veréstől félt, mert apja sohasem verte meg őket. Attól a fájdalomtól félt, amit apja érez majd, ha megtudja az igazságot. Mégis meg kell tennie, mert úgy érezte enélkül nincs tisztulás, nincs lelki megnyugvás. Elhatározta hát, hogy írásban közli a történteket. Nemcsak bűnét vallotta meg, hanem megfelelő büntetést is kért. „Egész testemben reszkettem, – írja – mikor a cédulát átnyújtottam. Miközben olvasta, arcára meredtem. Vártam, mikor robban ki haragja, helyette azonban könnyek jelentek meg a szemén. Azután szép csendesen összetépte a papírt. Őszinte bánatom megnyugtatta apámat jövőm felől és irántam való szeretete mérhetetlenül fokozódott.”

Ennek a bénának még bocsánatot sem kellett kérnie, mert volt négy barátja, akik leleményes szeretettel Jézus elé vitték. Hitüket látva tesz Jézus csodát. A béna meggyógyításával bizonyítja, hogy van hatalma a bűnök megbocsátására, mert Ő az Isten Fia. Már Izaiásnál mondja Isten magáról: (Iz 43,25)” Én magam vagyok az, aki vétkeidet eltörlöm, – mondja az Úr, és bűneidre nem emlékezem többé”! A gyógyításnál Jézus nem használ semmilyen eszközt és nem érinti meg a bénát, hanem szavával tesz csodát. Mint a Teremtésnél. Ugyanígy a bűnbocsánat esetén is Isten irgalmas, megbocsátó szava az, amely eltörli bűneinket.

Az evangéliumi történetekről sokszor elmélkedünk azzal a módszerrel, hogy valamelyik szereplő helyébe képzeljük magunkat. Gondoljuk magunkat a béna helyzetébe. Én vagyok az a beteg, aki ott fekszem Jézus előtt. Magatehetetlen vagyok, mert nem tudok megszabadulni a magam erejéből bűneimből.

Szükségem van rá, hogy Jézus megbocsásson! Ha nincs is szükségem a testi gyógyulásra, de a lelkire annál inkább! A bűnbocsánat útja éppen ott kezdődik, hogy beismerem bűnösségemet, belátom, hogy beteg a lelkem. Szükségem van arra, hogy Jézushoz menjek, aki isteni hatalmával képes eltörölni vétkeimet. Csak a bűneim beismerése után tud Jézus csodát tenni velem, tiszta szívet teremteni bennem és új lelket önteni belém. 

Jézus azt mondja a meggyógyultnak: menj haza! Ezzel a hazamenetellel egy új élet kezdődik el az ember számára. Megszabadult a bűntől, amely gúzsba kötötte, és mozgásképtelenné tette. Isten gyógyító kegyelméből újra a saját lábain járhat, a maga útját járhatja. Testi és lelki újjászületés számára ez a hazamenetel.

Ezt a lelki újjászületést tapasztaljuk meg, amikor részesülünk a bűnbocsánat szentségében. A szentgyónás befejezésekor a gyóntató pap a következőket mondja: 

Menj békével, és többé ne vétkezzél. Ezt hallani nem csak lelki megnyugvást jelent, hanem igazi lelki feltámadást! Ámen! 

Szöveg: dr. Mosolygó Marcell, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye