Érintő - vasárnapi gondolatok Dr. Mosolygó Marcell atyával

Mt 9,1-8

Legutóbb nagyböjt 2. vasárnapján hallottuk ezt a tanítást és csodát, akkor Márk evangélista elbeszélésében. Jézus a béna meggyógyításával bizonyítja, hogy van hatalma a bűnök megbocsátására, mert Ő az Isten Fia.

Mindig szerettem ezt a jelenetet a négy néma barát leleményessége miatt, akik szó nélkül elérik, hogy hitüket látva lelkileg-testileg meggyógyítsa a bénát.

A kereszténység legbelső mivoltához tartozik a hit az imában, méghozzá a közbenjáró imában. Jézus maga bíztat bennünket, hogy ne nyugodjunk bele a körülöttünk lévő dolgok menetébe, hanem imánkkal lázadjunk fel a fizikai okság kegyetlen és vak láncolatába befogott valóságokkal szemben. És arra bíztat, hogy merjük kérni az Istentől az utunkban lévő hegy elmozdítását is, vagy a lehetőségeinket gátló fa tengerbe süllyesztését is. És azt ígéri, hogy mákszemnyi vagy mustármagnyi hitünkre is elmozdulnak utunkból a gátak. (Mt 17,19, Lk 17,6)

És merte ezt kimondani akkor is, amikor az ő életében nem mozdultak meg a hegyek, és nem süllyedtek tengerbe a fák. Pedig volt elég hegyi akadály messiási útján és sok terebélyes fányi nehézség mutatkozott a lelkek megszentelésében. Azt is tudta, hogy lesz idő, amikor majd fájdalmasan kell felkiáltania a zsoltárossal: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Mégis bíztat és bátorít szóval is, és ezzel a csodával is, hogy ne rendüljünk meg ebben a tőle kölcsönvett hitben.

Hitük láttára – mondja az evangélium. Nem az inaszakadtról mondja ezt. Nem a béna hitét látta Jézus. Máskor nyíltan megköveteli a hitet vagy „hited szerint legyen neked” – mondja a betegnek. Itt azonban azoknak a hitéről van szó, akik a bénát vitték. Apjuk volt vagy rokonuk, vagy jóbarátjuk a béna, nem tudjuk. A beteg kérte vagy bíztatta őket, hogy Jézusnál keressenek számára gyógyulást? – Minderről nem szól az evangélium. Pedig rendszerint ki térnek erre a szentírók. Szó esik viszont arról, amit a béna egyáltalán nem tudott megtenni: a tetőbontásról. Hogy ez milyen mérvű volt, arról vitatkozhatnak a tudósok, de tény, hogy a hordágyon föl kellett emelni a mennyezetig, és onnét le kellett bocsátani a bénát, mert a tömegtől nem tudtak Jézushoz férni, aki a házban volt. Szívtelen volt ez a tömeg vagy maga is betegekből alakult és gyógyulást kerestek? Ezt sem tudjuk, de tény, hogy lehetetlenné tette a Jézushoz való jutást. A beteghordozók hite azonban lehetetlent nem ismert. És ezt jutalmazta meg Jézus.

Nekünk is vannak bénáink. Környezetünk tele lehet lelki sérültekkel, akikben megállt a hit és megbénult a vallásosság. És úgy sűrűsödnek a dolgok, gondok, életkörülmények, hogy nem lehet őket egyenes úton Jézushoz vezetni. Képtelenek a hitre. Itt kell résen lenni a hívő embernek. És a lehetetlennel is szembe kell szállnia, hogy imájában Jézus elé kerüljön az, akinek gyógyulását csak Jézus adhatja meg. 

Lehet, hogy nem ugrik talpra mindjárt, csak sokára, vagy sohasem. De mi nyugodtak lehetünk, hogy a legjobb kézbe tettük a sorsát. Az Istenébe.

Mindennap megemlékezem imáimban azokról, akik gyógyulásomért imádkoztak.

Két és féléve, hogy magam is mozgássérültté, bénává, mások irgalmára, segítségére szorulóvá lettem, belülről látom a béna helyzetét. Nagy a kisértés, hogy a múltba vagy a jövőbe meneküljön a beteg. A jelenbe semmiféleképpen, mert az borzasztó és elviselhetetlen. A múltjában él, ha azon töpreng, hogy hogyan került ebbe a bajba. - Miért nem élt egészségesebb életet? - Mit rontott el, mennyire felelős azért, hogy ebbe az állapotba került? Vagy töpreng a jövőn, ami valóságos reményeket, vagy csak illúzióját vetíti előre, hogy mit lehetne tenni, hogy kikerüljön ebből a bajból? A legtöbb bénaság – kórházlelkészként is tapasztaltam – nem gyógyul meg. S az ember hordozza, megpróbál a múltjába vagy a jövőjébe menekülni, mert a jelen elkeserítő. Gyötörhetem magam, hogy miért mondta nekem búcsúzásul a kezelő orvosom: „Csak azt kérem Öntől, ne tegye tönkre a felesége életét?”

Ebben az állapotban találja a bénát Jézus. Azt mondja neki: „bocsánatot nyernek bűneid!” Vagyis elveszem tőled a múltnak minden terhét, itt és most kapod meg tőlem a gyógyulást. Visszahelyezi ezt az embert a jelenbe. Akármit tettél, akármennyire vagy felelős, megbocsátom neked, visszahozlak az életbe, a jelenbe. Vedd észre, döbbenj rá az élet szépségeire! Azt akarom, hogy élj! Azt akarom, hogy boldog légy!

A mai ember hajlamos a gondolataiban élni. Gondold át mennyi mindent hordozol a múltadból? – Jó dolgokra is emlékezünk, mert sok jó dolog történt velünk, de mennyi elhibázott lépésünk volt, mennyi jogosan vagy ártatlanul elviselt teher került a vállunkra? – Hányszor gondolsz arra, hogy már ezt nem így tenném. Nagyon sok mindent tévesen gondolunk, mert elveszítettük a jelent. Így járunk a jövővel is. Gondolkodunk arról, mi lesz holnap, mi lesz holnapután, mi lesz a gyermekeimmel, unokáimmal?  - Vajon milyen világban fognak élni? - Egészségesek maradnak-e? - Békében élhetnek-e? - Lesz állásuk? - Mernek majd családot alapítani? - Találnak-e gondolkodásban, életmódban hitben hasonló értékeket képviselő társat? Számtalan dolgon töpreng az ember a jövőjét illetően, és szinte elfelejt a jelenjében élni. Ha az ember mindig csak a szomorúságot, kesergést érzi az életében, az valószínűleg azért van, mert a jelennek az örömeit nem is keresi, elmegy mellette, így nem is találja meg.

Krisztusnak van hatalma a jelenbe visszahozni az életünket, hogy érzékeljük és megtapasztaljuk, hogy mennyi jó dolog történik itt és most, és mennyi örömre van lehetőségünk és jogunk. El lehet veszíteni egy életet, ha az ember csak az emlékeit görgeti és cipeli teherként magával, ha mindig a jövőn aggódik és töpreng. Krisztus nem azt mondja ma a bénának, hogy majd egyszer meggyógyulsz, hanem a jelenről beszél. Azért bocsájtom meg a bűneidet, hogy elvegyem a múltnak a terheit. 

A keresztény ember azért él a szentségi életben, azért kapta meg ezeket a szentségi lehetőségeket (gyónást, szentáldozást, betegek kenetét), mert le kell tennie a múltnak a terheit, hogy ezek ne mérgezzék és ne tegyék tönkre a jelenünket. 

Krisztus azért mondja, hogy van joga megbocsátani a bűnöket, mert ő felvállalta a szeretet sebeit, és sebezhetővé tette magát. Szeretetének legnagyobb jelét kereszthalálával bizonyította. Mindenki belekapcsolódhat az ő kereszthordozásába, utánozhatja őt, megérintheti sebeit mint Tamás apostol.

Jézus azt mondta a bénának: „Kelj föl!” Azt mondja nekünk is: ”Keljetek fel! Ébredjetek rá életetek szépségére és jóságára! Én szeretlek téged is és a másik embert is. Azért halok meg, hogy legyen hatalmam arra, hogy elvegyem a múltadnak terheit, ezzel tehetem jobbá a te életedet ezen a világon, és az elveszített terhek miatt lesz neked jobb életed majd az Isten Országában. Ámen!

Az elmélkedést meghallgathatja dr. Mosolygó Marcell atyától podcast csatornánkon ERRE a linkre kattintva! 

Szoveg: dr. Mosolygó Marcell, fotó: Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye