Hegymenetben vagyunk – Országos cigánypasztorációs lelkigyakorlatot tartottak Péliföldszentkereszten

Élénk beszélgetés folyik a péliföldszentkereszti szalézi lelkigyakorlatos központ udvarán. Kisebb-nagyobb csoportokban folytatódik a most befejeződött csoportbeszélgetések témája. Hogyan élsz, hogyan van életedben jelen a hit, melyek a nehézségeid a munkádban, hol értél el eredményeket – osztják meg egymással a cigánypasztorációs lelkigyakorlat résztvevői, a pasztoráció munkatársai, önkéntesei és csoportjaik tagjai.

Három napon át vannak együtt: cigányok és nem cigányok, római katolikus és görögkatolikus rítusúak a Boldog Ceferino Intézet meghívására a szaléziak központjában, a Gerecse szívében.

Lelkigyakorlatra gyűltek össze, melyet Székely János, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Cigánypasztorációs Bizottságának elnöke vezet.

Az idei az ötödik alkalom, Szombathely, Nagykálló, Máriapócs, Budapest előzte meg Péliföldszentkeresztet. A helyszín és az időzítés – Urunk színeváltozásának ünnepe – is magyarázza a mottót: „Mester, jó nekünk itt lenni” (Mk 9,15). Jó itt lenni a kegyhely csodálatos természeti környezetében, és együtt készülni Urunk színeváltozásának ünnepére. Ahogy Bángi-Magyar Anna, a Boldog Ceferino Intézet szakmai vezetője fogalmaz: „Buzdítunk az Istennel való találkozásra, hogy merjük Isten közösségében jól érezni magunkat.”

Hagyománnyá vált a lelkigyakorlat. Székely János azt fogalmazza meg: „Sok kudarcot élünk meg a cigánypasztorációban. Az ember, aki évek óta szolgál, megéli, hogy kettőt lép előre, és hármat hátra. Hiába tesz bele sok-sok energiát, gyakori, hogy nem sikerül a segített családnak, egyénnek talpra állni. Jó látni azonban, hogy vannak olyan cigány családok, közösségek, ahol a mag jó földbe hullott, és termést hozott. Jézus példabeszéde a magvetőről erről a helyzetről is szól. Sok mag esik félre, a madarak felcsipegetik, de a magvető nem veszíti el a bátorságát. Látja azokat a magvakat is, amelyek jó földbe hullottak. Jézus is biztosan nagyon örült Arimateai Józsefnek, Cirenei Simonnak, Nikodémusnak, Lévinek, Mária Magdolnának. Nagyon jó látni, hogy itt is olyan emberek gyűlnek össze, akik életében jó földbe hullott a mag, termést hozott. Olyan emberek, akik nagyon komolyan vették a tanítást, Jézusra tekintenek, és adni akarnak a közösségnek.”

Székely János elmondja, évről évre azok gyűlnek össze a lelkigyakorlaton, akik a cigány testvérekkel való lelkipásztori munkának, az evangélium átadásának leglényegét érzik, végzik. Nagy szükségük van arra, hogy kapjanak lehetőséget feltöltődni, tanácsra, megerősítésre, bátorításra. „Ezért igyekszem minden alkalommal minél többet itt tölteni, és látom, milyen igény van a résztvevőkben egyénileg is beszélgetni. Jönnek, kérik a lehetőséget, elpanaszkodják a nehézségeiket.”

Az együttlét hangsúlyosan lelkigyakorlat. Ima, szentmise, szertartások, előadás, csoportbeszélgetések, tanúságtételek, csendes percek, szentségimádás váltják egymást. Ugyanakkor nagy hangsúly van a találkozáson: „Fontos, hogy mi, akik a hétköznapokban is együtt dolgozunk, megéljük a testvériséget” – mondja Anna.

A lelkigyakorlaton hangsúlyos a főpásztori jelenlét. Idén Orosz Atanáz miskolci püspök tanított Urunk színeváltozása ünnepe üzenetéről, és ellátogatott ide Szocska Ábel nyíregyházi püspök is. Tavaly Erdő Péter bíboros és Kocsis Fülöp metropolita, az azt megelőző években pedig többek között Palánki Ferenc megyéspüspök is részt vett és tanított a lelkigyakorlaton. „Törekszünk arra, hogy a vendéglátó egyházmegyék vezetői eljöjjenek közénk. Ahogy Székely János megyéspüspök képviseli az Egyház szolgálatát a társadalmi megbékélés érdekében, fel tudja mutatni közösségünk befogadó arcát. A főpásztorok jelenléte odateszi a felkiáltójelet erre a rendezvényre, és mutatja, hogy érdemes ezekre a találkozásokra odatenni magunkat, mert a találkozások nélkül nem ismerjük meg egymást” – mondja a szakmai vezető.

Számos paptestvér is jelen van, köztük Lakatos Péter, az MKPK országos cigánypasztorációs referense; Michels Antal, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye cgánypasztorációs referense; Balogh Győző János, a Miskolci Egyházmegye cigánypasztorációs referense. Jelen van a Szűz Mária Missziós Nővérek közösségének három tagja is.

A lelkigyakorlaton váltják egymást a római és görög rítusú szertartások. A nyitó alkalom szentmise, a szombati Szent Liturgia volt. Oroszné Obbágy Rita, a Miskolci Egyházmegye cigánypasztorációs munkatársa kiemeli: „Van egy olyan elfogadás ebben a lelkigyakorlatban, ami minden évben meghat engem. Együtt vagyunk: cigány és nem cigány, közfoglalkoztatott és jómódú vállalkozó, görög- és római katolikus. Görögkatolikusként ugyanazzal a lelkesedéssel veszek részt a római szertartásokon, mint a sajátomon. Az egymásra való nyitottság, kíváncsiság a másik szertartásaira, hagyományaira kölcsönös. Amikor ezt megtapasztalom, még nagyobb szeretettel tudok menni a cigány közösségekbe, mert azt érzem, ők is kíváncsiak rám.”

Látogatásunkkor Orosz Atanáz püspök mutatta be a Szent Liturgiát. „Hegymenetben vagyunk” – kezdte beszédét a főpásztor. „Láttam Uram a hegyeidet. S olyan kicsike vagyok én” – József Attila versével hívott meg, hogy Urunk színváltozása ünnepén átgondoljuk, miért akarunk, és miért kell felmennünk a hegyre, mire van szükségünk, hogy feljussunk a magasba.

Ó- és újszövetségi történeteket kapcsolt össze. Az Ószövetséggel kezdte. Azt a jelenetet idézte fel, amikor az Illés próféta által felkent Elizeust Béthelben kigúnyolták kopaszsága miatt a gyerekek. Elizeus erre megátkozta őket. Erre két medve rontott a gyerekcsoportra, s megöltek közülük negyvenkettőt. Ezt az Újszövetségből a színeváltozás hegyén történt eseményekkel és a tanítványok közti versengés jelenetével állította párhuzamba. Elizeus megátkozta a gyerekeket, Jézus arra figyelmeztette az elsőségért versengő tanítványokat: „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába.” Szent Pál pedig azt mondja, mi csak áldást mondhatunk, soha nem átkozhatunk.

„Mennyire másként mutatja be a két történet Isten ítéletét és szeretetét. Jézus fontos igazságot mond ki: „Ha meg nem változtok...” – figyelmezteti a tanítványokat. „Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló” – folytatta Atanáz püspök József Attila versét, kifejezve az emberben élő örök vágyat. Jézus ezzel szemben azt tanítja, fogadjuk el kicsiségünket, és ma az a feladatunk, hogy Jézus szemével tekintsünk minden gyerekre. „Egy sem veszhet el közülük, minden gyerek áldott. Nekünk össze kell fognunk, hogy Jézus szemével tekintsünk rájuk” – mondta a püspök.

„Amikor hegyre tartunk, mi vagyunk a kicsik. Meg kell tisztítani a szívünk, törölni a rossz emlékeket. Nem érezhetjük magunkat átkozottnak, és nekünk sem szabad átkoznunk. Így tudjuk megcsodálni a Teremtő nagyságát.” Orosz Atanáz arra buzdított, keressük és ápoljuk önmagunkban azt a lelkületet, amit Jézus látott és állított példaképül elénk a gyerekekben.

A Szent Liturgiát követően Lakatos Péter megköszöntötte a pappá szentelése 38. évfordulóját ünneplő Orosz Atanáz püspök atyát.

A lelkigyakorlat a Via Lucis – az öröm útjának végigjárásával, majd Balogh Győző János parókus elmélkedésével folytatódott. Ő arra adott ösztönzést, hogy mindenki gondolja át saját hegymenetét. Kérdéseket tett fel: Hol vagyok önmagamhoz képest? Az vagyok-e, akinek Isten elgondolt? Mi távolít el Istentől? Hol adom fel a küzdelmet? Melyek a gyengeségeim? Arra buzdított, tegyük fel magunknak ezeket a kérdéseket, és biztatott, képesek vagyunk változni. Kapaszkodókra hívta fel a figyelmet: a lelkigyakorlat a megállás, a befelé figyelés alkalma, amikor eltávolodva a mindennapoktól tudunk ránézni önmagunkra, szolgálatunkra. „Hűséges vagyok. Tudom, hogy Isten nem ver. Felmegyek a hegyre, kapok valamit, és ezzel az ajándékkal vissza kell térnem a szolgálatba, a közösségembe, a családomba.”

Szerző: Trauttwein Éva/Magyar Kurír, fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír

Nyíregyházi Egyházmegye