Érintő - vasárnapi gondolatok Dr. Mosolygó Marcell atyával

Mt 18,23-35

Dosztojevszkij, a zseniális orosz író belekerült egy zavaros társaságba, ahol fiatal férfiak péntekenként filozófiai vitákat folytattak. A cári rendőrség letartóztatta őket, bíróság elé állították, és golyó általi halálra ítélték valamennyiüket. A kivégzés helyén Dosztojevszkij franciául mondta: „Együtt leszünk Krisztussal!”, - mire ateista társa gúnyosan ezt válaszolta: „Egy maroknyi porként”. A kivégzőosztag tagjai rájuk emelték fegyverüket. Hírtelen dobpergés hallatszott. Nem mindenki fogta fel ennek jelentőségét, de ezt követően a már beirányzott puskákat csövükkel lefelé fordították. A kivégzést leállították, és felolvasták a cár kegyelméről szóló leiratot. Levették magukról a halotti leplet és a csuklyát. Miután Dosztojevszkij átélte a halálos gyötrelem pillanatait, volt benne annyi erő, hogy még aznap este megírja az élet valódi himnuszát:

„Ha visszatekintek a múltamra, és belegondolok, mennyi időt vesztegettem el hiába, mennyi ment el belőle az eltévelyedéseimre, a hibáimra, a semmittevésre, az értelmetlen életre, hogy mennyire nem becsültem meg, hogy hányszor vétettem a szívem és a lelkem ellen, akkor összefacsarodik a szívem. Az élet ajándék, az élet boldogság, minden pillanata egy évszázadnyi boldogsággal képes felérni.”

Íme egy valódi, hús-vér ember, aki megmenekült a halál torkából. Az Úr Jézus példabeszéde is egy ilyen élő ember története, mert ő ismeri az embert. Jézus egy kegyelmet kapott, feloldozott emberről szól, aki az örömtől szinte szédelegve, az élet eksztázisától szinte elzsibbadva jön a király palotájából.

József Attila a Nem én kiáltok című versében így fogalmaz: „Hiába fürösztöd önmagadban, / csak másban moshatod meg arcodat.” Kevés magyar irodalmi műben jut kifejezésre, hogy a megbocsátás szakrális dolog. A mai evangéliumi szakaszban a fő hangsúly a megbocsátás kötelezettségén van. Ez a legismertebb keresztény kötelezettség, amelyet számon is kérnek rajtunk ellenségeink.
Lev Tolsztoj a Feltámadás című regényében ezt írja: „…meg kell bocsátani mindig, mindenkinek, számtalanszor, mert nincsen olyan közöttünk, aki maga ne volna bűnös, és így másokat büntethetne vagy megjavíthatna.”

Világos, hogy ezt az elvet nem lehet civil jogi elvvé tenni, mert a társadalomban a bűnért járó arányos büntetés az elrettentés miatt van azok számára, akikben nem működik erkölcsi gátlás. A jog tehát nem az erkölcsi érzékkel rendelkező emberekkel, hanem az erkölcsi érzék nélküli emberekkel foglalkozik. Ezek számára a megbocsátás azt jelentené, hogy szabadon elkövethetnek akármilyen vétket, a megbocsátás keresztény parancsa miatt úgy sem fognak bűnhődni.

A megbocsátás kérdése csak a bűnbánattartókkal kapcsolatban jöhet szóba. Jézus tanításában a bűn titokzatos dolog. Két irányban hat. Egyrészt valakit sért, másrészt az is sérül, aki elköveti. Aki mindkettőt átéli, annak van bűntudata. A bűntudat és a lelkiismeretfurdalás olyan kegyetlen dolog, amit ez esetben nem lehet megszüntetni, mert a vétket nem lehet meg nem történté tenni. Sőt azt az elégtétel sem teszi meg nem történté. Egy gyilkosság eseténben például nincs is megfelelő elégtétel. Megbánással nem lehet feltámasztani valakit, nem lehet visszaadni az életét. Aki ezt az állapotot egyedül gyógyítani tudja, az a sértett, vagy annak hozzátartozója. A bűn akkor sem szűnik meg, de a bűnös elindulhat a kiengesztelődés útján. Önmagának nem bocsáthat meg, önmagát nem mentheti fel a lelkiismeretes ember. Ezért csak másban moshatja meg bemocskolódott lelkét, vagy csak más tudja tisztára mosni a megbocsátással.

Az Isten lehetőséget adott, hogy újrakezdjük az életünket. Amikor megbocsát, elhiszi nekünk, hogy nem akarunk igazán bűnben élni, és a tisztább élet után vágyunk. Az ilyen fellángolások után számos esetben elzüllések, bukások, újabb bűnök következnek, de Isten újból megbocsát a bűnbánó embernek.

Sokan feledni szokták a bűneiket, de egy életen át számon tartják a sértést. Úgy vélem, hogy a megbocsátás fontosságát hangsúlyozó kijelentés valójában erre a magatartásra és a személyek közötti kapcsolatot megfertőző megalapozott harag megszüntetésére vonatkozik. Akinek nincs bűntudata, annak számára a megbocsátás értéktelen gyengeség jele. Nem is érdemes vele kísérletezni. A megbocsátás szent dolog, és csak abban az esetben fejti ki áldásos hatását a lélekre, ha ezt a vétkes fél is tudja. Ámen

Szöveg: dr. Mosolygó Marcell, fotó: res.cloudinary.com

Nyíregyházi Egyházmegye