Szatmárból Borsodba – élménybeszámoló a rozsályi egyetemisták kirándulásáról

A Bethlen Gábor Alapkezelő által kiírt „Egyházi közösségi célú programok 2023. évi támogatása”nevű felhívásra nyújtott be a Rozsályi Görögkatolikus Parókia pályázatot, melynek elnyerése lehetőséget adott az egyházközség fiataljainak, egyetemistáinak részt venni egy háromnapos kiránduláson. Az úti cél Miskolc – Miskolctapolca – Lillafüred volt, ami azért is tűnt igazán jó ötletnek és tervnek, mert többnyire Debrecenben és Budapesten tanuló egyetemisták alkották a csapatot, s Magyarország legkeletibb egyházközségéből, a Szatmár szívéből érkezve Miskolc és környéke felfedezetlen terület volt még számunkra.

A kirándulásra augusztus 10-12 között került sor. Első utunk Sajópálfalára vezetett, ahol a helyi zarándokházban szállhattunk meg. Érkezés után elmentünk a helyi élelmiszerboltba, ugyanis az elkövetkezendő két napban szerettük volna a reggeliket közösen készíteni, családias hangulatban, ha már a létszámunk úgyis adott volt hozzá.

A délutáni órákban ebédeltünk Miskolcon, ami után volt lehetőségünk megtekinteni a gyönyörű Búza téri templomot, a Miskolci Egyházmegye Székesegyházát. Köszönjük Szemerszki Mihály parókus atyának, hogy időt szánt ránk, az ikonok részletes ismertetése által kicsit úgy éreztük magunkat, mintha újra hittanórán lennénk, s a Biblia vagy a szentek történeteit tanulnánk. Mihály atya papnövendék fiának a vezetésével megismertük Miskolc belvárosát is, majd közös megegyezés alapján kiválasztottunk egy filmet a moziban, ami, bár nem aratott mindenkinél osztatlan sikert, azért kellőképpen szórakoztató volt. A másnapi strandoláshoz pedig jó poénforrás, mivel a filmben Jason Statham őscápákkal harcol az óceán mélyén, és bár igaz, hogy mi nem voltunk sem óceán közelében és Statham sem volt épp velünk, azért a miskolctapolcai barlangfürdő páratlan környezete idézett fel bennünk pillanatokat a filmből. 

A mozi elég későn ért véget és a nap végére rendesen el is fáradtunk, ám ez nem tartotta vissza a csapatot egy éjszakába nyúló közös esti társasjátékozástól, amibe aztán úgy belemélyedtünk, hogy órákat beszélgettünk és nevettünk még az asztal körül. Számomra új volt a „Mi lenne, ha…?” nevezetű játék, de nagyon tetszett, mert remek lehetőséget adott, hogy jobban megismerjük egymást. Talán még ennél is érdekesebb, hogy a játék által önmagunkat is megláthattuk más szemén keresztül, és ha nyitott rá az ember, abból is tanulhat, hogy mit gondolnak róla mások. 

A második napunk kicsit kényelmesebben indult, reggeliztünk közösen, majd elmentünk Miskolctapolcára, ahol először a kalandparkban boboztunk, majd pedig a már korábban említett gyönyörű barlangfürdőben töltöttünk el néhány kellemes órát. Az esti órák megint a társasról és a vidámabb hangvételű karaoke-ról szóltak, de nem maradhat említés nélkül az „ujjal fütyülni tanulás” sem, ami az este egyik fénypontja volt. 

Utolsó reggel fél 8-kor Szent Liturgián vettünk részt a sajópálfalai Kegytemplomban, majd Kiss Attila parókus atya elmesélte az egykor könnyező Kegykép és a templom történetét. Ezt követően volt lehetőségünk megnézni a templom közelében elhelyezkedő monostort is, ami jelenleg két nővér otthona. Az élményt még érdekesebbé és hitelesebbé tette, hogy a helyet az egyik ott lakó nővér, Krisztina nővér mutatta be, így bemehettünk a kápolnába, sőt, még a gyertyakészítő műhelyüket is megtekinthettük, ahonnan ajándékba kaptunk általuk készített gyertyákat, melyeket ezúton is még egyszer köszönünk Nekik. Szállásunkra, a zarándokházba visszatérve már Molnár Attila atya, miskolci iskolalelkész várt bennünket, aki a közösen elkészített reggeli elfogyasztása után egy színvonalas és mély, komoly lelki gondolatokat tartalmazó elmélkedést tartott számunkra. Jó tapasztalás volt, hogy a vallást és a hitet milyen sokféleképpen lehet megközelíteni és gyakorolni, rávilágított, hogy akár egy-egy sokat hallgatott zene is mennyi mögöttes tartalommal bírhat, ha a sorai mögé látunk és olvasunk a sorok között. 

Ezt követően elbúcsúztunk Sajópálfalától és célba vettük Lillafüredet, ahol libegőztünk egyet, amit a lillafüredi panoráma tett még szebbé. Mivel sok utazás állt még előttünk, itt nem töltöttünk túl sok időt, mert hazaérkezés előtt még Nyíregyházán is szerettünk volna megállni. A Szent Miklós Székesegyházban már tartott az esti Liturgia, így ott csak néhány percet töltöttünk, de a Papnevelő Intézet kápolnáját Magyar Richárd tanulmányvégzett papnövendék (aki immár a Fehérgyarmati Görögkatolikus Parókia lelkipásztori kisegítője, és mivel esperesi kerületünkben szolgál, őt is meghívtuk a kirándulásra) mutatta be nekünk, amitől ez az élmény is közvetlenebbé és személyesebbé válhatott számunkra. Ezt követően még belefért a napba egy utolsó közös séta és fagyi a városban, majd bár fájó szívvel, de szép emlékekkel és élményekkel telve elindultunk haza.

Köszönjük a kiránduláson való részvétel lehetőségét és a szervezést Obbágy Lacus atyának és a Rozsályi Görögkatolikus Parókiának, örökre szóló élmény és felejthetetlen emlék marad!

Szöveg: Huszti Bianka, fotó: Rozsályi Görögkatolikus Parókia Facebook oldala

Nyíregyházi Egyházmegye