Véget ért a szinódus. Hogyan tovább? – Interjú Fülöp metropolitával

Meséljen röviden a szinódus menetéről!

Újdonság volt, hogy a konkrét munkát egy háromnapos lelkigyakorlat előzte meg. Mint utóbb kiderült, ennek célja nem csupán a lelki feltöltődés volt, hanem ráhangolta a résztvevőket a szinódusi munkára. Ugyanis az elhangzott előadásokat már a lelkigyakorlaton is kiscsoportokban dolgoztuk föl. A kijelölt csoportvezető irányította a beszélgetést, aki figyelt arra, hogy az együttlét ne csak egyszerűen a vélemények megismerése legyen, hanem úgynevezett „Lélekben való beszélgetés”. Ez volt később az egész szinódus módszertana. Az elhangzott hozzászólások után mindig hallgattunk egy kicsit, sok volt a csönd. Ha szólt valaki, csöndben dolgoztuk föl azt, amit mondott, s arra kellett figyelnünk, hogy milyen gondolatokat támaszt bennünk a másik mondandója.

A sok más újdonság mellett az is meglepő volt, hogy a nyitó szentmisét követően nem a szinódusi teremben gyűltünk össze, hanem a hatalmas VI. Pál teremben, és itt folyt egész októberben a munka.

Miben volt más a VI. Pál teremben ülésezni?

Az egész szinódus lefolytatása, megszervezése forradalmian új volt. Azt kell, hogy mondjam, fantasztikus munkát végeztek az előkészítők, meg akik a háttérben dolgoztak. A VI. Pál teremben közel 40 asztal volt elhelyezve, mindegyiknél 12 hely kialakítva, ahol kiscsoportokban beszélgethettünk. Már odahaza, jóelőre megkaptuk a szinódust előkészítő munkadokumentumot, az úgynevezett Istrumentum Laboris-t, amely a korábban egyházmegyénként, országonként majd földrészenként megtartott gyűlések összegzett eredményeit tartalmazta. De ez már eleve úgy volt földolgozva, hogy a szöveg három nagy témáját altémákba szerkesztette, s mi előre megjelölhettük azokat a pontokat, melyek bennünket leginkább érdekelnek. Emellett választani kellett nyelvet is, amelyen tudunk beszélni. Ezek alapján aztán a kiscsoportokat úgy osztották be, hogy olyanok legyenek együtt, akik az adott témakörhöz szeretnének hozzászólni, illetve szót is értenek a mellettük ülőkkel.

Egy témát 4-5 napon át dolgoztunk föl. Az újabb témakörben pedig újabb kiscsoportba kerültünk, megint csak olyanokkal, akiket az adott témakör jobban érdekelt. Ennek köszönhetően nagyon sok emberrel közvetlenül megismerkedhettünk. Egyik csoportban volt olasz, madagaszkári, szerb, ghánai, szardíniai, osztrák, lengyel, etióp küldött, a másikban bolíviai, szíriai, brazil, erdélyi, lengyel, horvát, szlovák, svájci, mongóliai és iraki. El lehet képzelni, milyen színes társaság ült össze – még az arcok színe szempontjából is.

Ferenc pápa is jelen volt az üléseken?

Igen, a legtöbb ülésen ő is személyesen részt vett. A középső asztalnál ült a titkárral, Mario Grech bíborossal, Jean-Claude Hollerich bíborossal, és a napi témák vezetőivel. A szünetekben sokan mentek oda hozzá beszélgetni, ajándékot átadni, mindenkihez a nála jól ismert közvetlenséggel fordult.

Az asztalokon négy-négy képernyő volt, azon keresztül mindenki láthatta az éppen beszélőt. Középen pedig volt egy kamera, s amikor valaki beszélt, automatikusan feléje fordult, és az ő képét adták az asztali képernyők. Ezeket az asztalokat – mint utóbb megtudtam – egy lengyel cég készítette, akik végül a teljes berendezést ajándékként ajánlották föl Ferenc pápának.

Minden szinódusi résztvevő kapott egy személyes kártyát, amelyet mindig magunkkal kellett hoznunk. Ezzel engedtek be, de főként ezzel léphettünk be a saját elektronikus felületünkre, ugyanis mindenkinek névre szóló táblagépe volt. A személyes kártyánkon pedig egy QR kód, amivel hitelesíthettünk magunkat. Így látni lehetett, ki van jelen. Az ülések kezdetén mindig bemondták, hogy hányan vagyunk. A 350 résztvevő száma időnként ingadozott, főleg, talán a koronavírusos megbetegedések miatt.

Hogyan folyt a kiscsoportos munka?

A kezdő imádság után felolvasták a napi evangéliumot, majd ehhöz kapcsolódóan három elmélkedést kaptunk: egy lelki, egy biblikus és egy teológiai tanítást. Csak ezután kaptuk meg az adott téma fölvezetését. Legalábbis a három fő téma bevezetése mindig így kezdődött. Tehát nagyon alapos lelki készületet kaptunk. Majd csak ezután következett a kiscsoportos munka. Minden csoportban volt egy segítő, akit már említettem, de rajta kívül még választottunk magunk közül egy jegyzőt és egy szóvivőt. Ők összesítették a véleményeket, amelyeket aztán a teljes közösség előtt ismertettek. Rajtuk kívül még egyéni hozzászólásokra is volt lehetőség. Tehát témánként nagyon alaposan átbeszéltük az egész szöveget, illetve azokhoz fűzhettük a saját véleményünket. A titkárság pedig minden véleményt begyűjtött, összesített, és azokat aztán kiadta a teológusoknak, hogy ők is nézzék át, fűzzenek hozzá meglátásokat. Óriási munka volt az egész. Nekünk is volt feladatunk bőven, de főként az összegzők és a teológusok dolgoztak szinte éjjel-nappal.

Hány magyar delegált vett részt az ülésen?

A római katolikus püspöki kart Mohos Gábor segédpüspök úr, a görögkatolikust jómagam képviseltem, és jelen volt Kovács Gergely gyulafehérvári érsek, Németh László belgrádi érsek, és Pál József temesvári püspök is. Történelmi jelentőségű volt ez, hiszen mind a román, mind a szerb katolikus egyházat magyar főpap képviselte. Emellett két magyar teológus is résztvevője volt a szakértői csoportnak: Csiszér Klára pasztorálteológus, és Szabó Péter, a Görögkatolikus Metropólia kánonjogásza.

Hogyan zárult a szinódus? Mi a konklúzió?

Ahogy említettem, nagyon sokan dolgoztak az összegzésen. Az így elkészült záródokumentum-tervezetet az utolsó hét elején mindannyian megkaptuk, és a legelső héten összeült csoportjainkba összeülve soronként „rágtuk át az egészet.” Ha jól emlékszem, a mi csoportunkból 25-30 kisebb-nagyobb módosítást javasoltunk. El lehet képzelni, hogy akkor mennyi lehetett az összes! Be is mondták, több mint 1200 módosító javaslat érkezett. Mindezeket a központi munkacsoport ismét földolgozta, és ennek alapján született meg a záródokumentum utolsó előtti változata.

Ennek a verziónak minden egyes pontjáról szavaztunk a zárónapon. Így született meg a végső dokumentum.

Az egyes püspöki karok feladata lesz, hogy mit kezd evvel a dokumentummal, ennek fényében milyen feladatokat állítanak maguk elé a következő egy évben.

Az egy év tapasztalatát fogja a szinódus jövő októberben megvitatni és a pápa elé tárni, mint javaslatot. A szentatya ezeket áttanulmányozza, és ezek alapján fogja meghozni döntéseit, melyeket egy pápai dokumentum formájában közöl majd a világegyházzal.

Most tehát, hogy lezárult a püspöki szinódus első szakasza, újra a papoké és a híveké a szó, hogy elmondják, mit látnak benne, mire készteti ez őket, mit tennének még bele. A cél, hogy szinodális egyházzá váljunk, amely nem akar kizárni senkit, amely mindenkire oda akar figyelni, mindenkinek a hangját meg akarja hallani, hogy ezáltal vonjunk be minél többeket a Krisztust követő életbe.

Kapcsolódó cikkek:

Az egyháznak mindenkit meg kell hallgatnia – A püspöki szinódus levele Isten népének

Püspöki szinódus magyar résztvevői: a katolikus egyház képes változni

Apostoli baseball-sapkát és spólókat kapott Fülöp atyától a Pápa

A keleti egyháznak helye van a katolikus egyházban – Interjú Kocsis Fülöp metropolitával

A püspöki szinódus küldetése – Interjú Dario Vitali teológussal

Imádkozzunk a püspöki szinódusért!!

A Catholic News Agency írása Fülöp metropolitáról (hamarosan magyar fordításban is közöljük).

Szerző: Király András, fotó: Kocsis Fülöp, Vatican Media

Nyíregyházi Egyházmegye