Isten az, Akiben érdemes gazdagodni – Érintő Beregi István atyával

Lk 12, 16-21

Krisztusban Kedves Testvérek!

Érdemes a mai példabeszédnek az előzményét is megvizsgálni. Hiszen vannak olyan példabeszédek, amelyek úgy hangzanak el, hogy egy adott kérdésre vagy helyzetre adnak választ. Ha egy picit visszább nézzük Lukács evangéliumát, akkor azt olvassuk, hogy Jézushoz odaszólt valaki a nép közül: Mester, szólj testvéremnek, ossza meg velem az örökséget. Valaki azt szeretné, hogy Jézus bíráskodjon, döntsön. De Jézus azt mondja: Ember, ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá köztetek? Vigyázzatok – fordult a többiekhez – őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete. Jézus elutasítja ezt a kérést, mert nem akar egy ember mellé állni, szemben egy másikkal. Jézus Mindnyájunkat megváltani jött, nem pedig valaki ellen fordítani mást.

Ugyanakkor az örökösödési vitákról érdemes talán annyit megjegyezni, hogy az ilyen helyzetekben szinte kizárólag mindenki meg van győződve róla, hogy neki van igaza. Talán jobban el lehet gondolkodni azon, hogy ez az egyetlen szempont, amit érdemes ilyenkor figyelembe venni? Vagy másképp kell hozzáállni és másképp kell gondolkodni? Jézus ezért próbál egy más utat mutatni és ezért óv a kapzsiságtól, mert az a birtoklás iránti rendetlen vágyat jelenti. S nagyon könnyen, azok után, hogy az ember azt gondolja, hogy igaza van, elkezd vágyni arra, hogy teljesedjen is az, a következő lépés a birtoklásvágy, majd az, hogy ha rendes úton nem megy, akkor rendetlen úton. Bizony nagyon könnyen lehet tévútra tévedni, ezért is fontos, hogy Jézus elmondja nekünk ennek a kapzsiságtól való őrizkedésnek az ábrázolására ezt a példabeszédet.

A példabeszédbeli gazdag úgy tűnik, egészen jól gondolkodik, legalábbis egy darabig. Hiszen az, hogy ő gazdag és szerencse éri, jó termést hoz a föld, ezt természetesen meg kell becsülni. És az, hogy lebontja a csűröket és nagyobbat épít, hogy oda gyűjtse a termést, ez teljesen rendjén van. Az esztelenség innen következik, amikor azt mondja: aztán elégedetten mondom, ember van elég vagyonod, sok évre eltart, nyugodjál meg végre, egyél, igyál, élvezd az életet. Ekkor követi el azt a hibát, amit Isten esztelenségnek jelez. Úgy gondolja: a pénzzel együtt a jövő is biztosítva van, hogy ez már az élet teljessége, amire ő eljutott. És egyáltalán nem veszi észre, mennyire önző módon gondolkodik. Mert az esztelensége éppen abban áll, hogy csak saját magára gondol, összetéveszti az élet teljességét a vagyonnal, a jövőről való gondoskodást azzal, hogy pénze van, és azt hiszi, hogy hosszú időre mindent biztosítani lehet ezzel az egyetlen egy dologgal.

Pedig az életet nem lehet és nem is szabad ennyire leszűkíteni, mert az bálványimádást jelent. Az ő számára a vagyon bálvány lett, hiszen ettől reméli az életet, az élet teljességét és ez halált hozó életszemléletet jelent. Az embert egyoldalúvá teszi és oly sokszor elemberteleníti. Ezért kell, hogy az ember meglássa azt, hogy

Isten az élet forrása. És ő az, aki el tud vezetni minket az élet teljességére.

Szükségünk van anyagi javakra és ezt Jézus sem vitatja, sőt arra biztat bennünket, hogy gondoskodó és előrelátó emberek legyünk. Ugyanakkor arra akar rámutatni, hogy a rendetlen vágyak, vagy azok, amelyek félreviszik az ember életét, mennyire károsak. S az embernek fontos meglátni, hogy az élete milyen sok dimenzióból áll össze és hinni benne, hogy Isten az, Akiben érdemes gazdagodni. Ámen.

Az elmélkedést meghallgathatja itt, a podcast csatornánkon.

Szöveg: Beregi István, fotó: pestiferences.ferences.eu

Nyíregyházi Egyházmegye