Érintő – vasárnapi gondolatok Kicsák János atyával

Mt 4,12-17

Krisztusban Kedves Testvérek!

A ma emberének sokszor nehéz megértenie, hogy mit üzen számára a Szentírás. A mai evangéliumi szakaszban rögtön találunk erre példát, amikor Máté evangélista Izajás prófétát idézve beszél Jézus megjelenéséről a Jordánon túl élő emberek számára. Mit jelent Jézus korában az a sötétség, amiben az idézett szakasz szerint a Zebulon és Naftalin földjén élők ülnek?

Egyáltalán tudjuk mi az a sötétség? Nem csupán arra gondolok, hogy mi egy kattintással világosságot gyújtunk az éjszaka folyamán, hanem arra is, hogy az utcáról beszűrődő fények, a közvilágítás, az elhaladó gépjárművek fényei szüntelenül világosságot biztosítanak az ember számára. Nem tudunk úgy kimenni az éjszakába, hogy a városok, a települések fényei ne ragyognák be az égboltot. Nem tudjuk milyen, hiszen nem is lehet látni a fényszennyezettség miatt a csillagoktól ragyogó eget. Mi már nem láthatjuk a Tejutat az éjszakai égbolton. Természetesen nemcsak a ragyogó égi fényekről maradunk le, hanem azt sem tudjuk elképzelni, hogy milyen a sötétség nyújtotta bizonytalanság. Épp ez a bökkenője a mai evangéliumnak, hogy nem érezzük át annak mélységét, amikor a próféta a sötétségről beszél. Amikor a sötétségben – ahogy az Ószövetségi ember a zsoltárokban oly sokszor megfogalmazza – ott van a félelem, a bizonytalanság. Akkor járnak odakinn a vadak, melyek zsákmányra lesnek, akkor járnak a tolvajok, a rablók, akik az életemre, a családom életére törhetnek. Mert nem tudja, nem látja az ember mi van odakinn. A hajlékába beszüremlő hangok a sötétben sokkal hangosabbnak tűnnek, sokkal félelmetesebekké válnak. Nem véletlenül alakultak ki azok a világszerte megfigyelt népszokások, melyekben a régmúlt emberei a sötétséget hatalmas máglyák gyújtásával és hangos zenével, tánccal kívánták elűzni. Az ember a sötétségben elbizonytalanodik, félelemben, nyugtalanságban él. Mint akinek kihúzták lába alól a biztos talajt.

De nem csak a sötétség fogalmát kell megértenünk a tisztább képhez. A mai reklámok, a kirakatok villogó színeivel beragyogott városok, ahol éjszaka is nappali világosság van – ezek miatt azt sem értékeljük és értjük: milyen nagy dolog a fény. Nekünk természetes az éjszakai fény. Mert valóban, oda nyúlok a kapcsolóhoz és világosság van. Így nem érthetjük annak a mélységét sem, hogy a teremtés alkalmával mekkora ereje volt az isteni szónak: „Legyen világosság!” Nem értjük, hogy mit jelenthetett a fölkelő nap derengő fénye ebben a sötétségben, bizonytalanságban száz vagy ezer évvel ezelőtt.

Ha mindezeket átgondoljuk, akkor érthetjük meg, mekkora dologról beszél most Máté evangélista, aki Izajás próféta szavaival mutatja meg milyen horderejű volt Jézus bemutatkozása a Jordánnál. Mert nem egy pislákoló mécses vagy gyertya gyulladt meg a sötétségben ülő nép számára, hanem nagy, ragyogó fény áradt rájuk. Ami ennél fogva a nyugalmat, a biztonságot, az életük kiegyensúlyozottságát jelenti.

Sokszor azt gondoljuk, hogy az Istenbe vetett hitünk nem áll másból, mint az imában megélt Istenkapcsolatról, a felebaráti szeretet megéléséből, a jézusi erkölcsök megtartásából. Valójában Isten ennél sokkal többet nyújt számunkra az Ő egyszülött Fián, Jézus Krisztuson keresztül. Életünk sötétségébe, bizonytalanságába robban be Jézus megjelenésével a Jordánban a teljes Szentháromság, hogy mint ragyogó fény árassza ránk, és a teljes teremtésre az Ő nyugalmát, biztonságát, békességét. Biztos talajjá válik minden lépésünk alatt a hitünk.

Isten azt a biztonságot és nyugalmat nyújtja, amit senki mástól nem kaphatunk.

Annak a biztos nyugalmát, hogy van Isten, hogy ez az Isten megjelent a teremtett világban, most pedig részesei lehettünk az Ő bemutatkozásának.

Máté evangélista, mint sötétségben megjelenő, mindent megvilágosító ragyogó fényt mutatja be Jézus örömhírét: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa.” Ez az a világosság, az elközelgett mennyek országa, ami biztossá teszi a talajt életünk minden sötétségében. Ez az a fény, ami Istenkapcsolatunkat beragyogja, ami miatt imáink őszinték tudnak lenni, emiatt tartunk bűnbánatot, ahogy azt Jézus kéri is, emiatt tartjuk meg az isteni parancsokat. Ezért vesszük magunkhoz a szentségeket, ez ad értelmet a felebaráti szeretetnek. Ezeknek a szavaknak ugyanolyan hordereje van, mint az isteni teremtő szónak: Legyen világosság a fejedben Kedves Testvérem! Ha Karácsony ünnepén a szívedet hatotta át az isteni szeretet, akkor most elmédben ragyogjon fel ez a fény:

az Isten számodra helyet készített az Ő országába!

Ez az ország elközelgett, vagyis a meghívód megérkezett, de neked is tenned kell, hogy eljuss oda! Ragyogó fényével lépteidet igazgatja az Isten, vezet téged, még ha meg is botlasz, láthatod a célod, amíg világosban vagy. Így az ünnep elmultával, lakóházad megszenteltetésével az a feladatod, hogy ne feledd a fényt. Biztonságban vagy. Látod a célt, és ha göröngyös is az út, és néha hegyeket kell leküzdened, akkor is mindennel megbirkózol, mert Jézus eloszlatta a sötétséget a te életedben is.

Ámen.

Az elmélkedést meghallgathatja a különféle szolgáltatóknál (Google Podcast, Apple Podcast, Spotify).

Szöveg: Kicsák János, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye