"A 2024 februári gyalogos emlékzarándoklat fő gondolata ez volt: Velünk az Isten!" – Ivancsó Sándor atya beszámolóját olvashatják.
Nagy örömmel éltük meg, hogy 2024. febuár 7-én, szerdán a hajnali időben a hajdúdorogi bazilikában ismét sokan kezdtük az imát. Külön öröm volt, hogy nagy számú férfi zarándoktársunk érezte fontosnak a zarándoklatot.
Hajdúdorogon még a remény sóhajával fogalmazódott meg, hogy indulhatunk bátran, mert nem magunkban megyünk.
Fekete István: Köd című novellájában arról ír, hogy a vadászkunyhó olyan szép, meghitt; aztán egyszerre kopottá, porossá válik. Mert kisütött a nap és felszállt a köd. Megfordítottuk ezt a gondolatot: ragyogjon ránk a velünk lévő Istenünk fénye, hogy a zarándoklat és minden zarándok szépsége, értéke tűnjön elő.
A zarándoklatot felajánlottuk egymásért, szeretteinkért, ránk bízottakért, értünk imádkozókért, betegekért, jeles napokat ünneplőkért, tőlünk imádságot kérőkért… és a szívek csendjében hordozott szándékokért. A szokásos módon sokat imádkoztunk, énekeltünk az út folyamán és több alkalommal hangzott el néhány újabb gondolat: hogyan is éljük meg azt, hogy velünk az Isten.
Minden keresztnél, úti ikonnál a karácsony esti imádságunk hangzott fel: „Velünk az Isten, értsétek meg nemzetek és térjetek meg, mert velünk az Isten!”
A pócsi bazilikába beérve is ezzel az imádsággal kezdődött hálaadásunk, majd a Szent Liturgiával folytatódott.
A prédikációban a hálaadás gondolata mellet ezek hangzottak el:
Máriapócson átéltük: van miért hálát adni, reggeli reményünk, útközbeni megtapasztalásunk itt csúcsosodott:
Velünk – volt, van és marad – az Isten!
Szöveg: Ivancsó Sándor, fotó: Humenyik Tibor
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 | 3 |
4 |
5 | ||
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 | 15 | 16 |
17 |
18 | 19 |
20 |
21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 |
27 | 28 | 29 |
30 | 31 |