PANNÓNIA KÁVÉHÁZ
Egy zarándoklat margójára…..
"Tegnap már feltettem az éjjeli képeket, de ez a zarándoklat tovább cseng bennem. Nem lecseng, nem felcseng, hanem édes zenét játszik." - Magyarné Takács Bernadett írása a szeptemerber végi zarándoklatról, melyet a békéért ajánlottak fel.
Éjjel mentünk, de végig ismerős terepen mozogtunk.Egy polgármesterben született meg az ötlet. Zarándoklat a Békéért. Vagy a Békéhez. Mert az Anya karján Ővele maga a megtestesült Béke.
Sokat sétálgatok hajnalonta, de amikor meghallottam, hogy éjjel, meg pénteken… nem akartam többet tenni ebben az ügyben a kötelezőnél… s ahogy kis csapattal ott vártuk őket a sötétség közepén, valami más is megérkezett velük… számomra. Csoda volt ez az éjjel... gyönyörű láncot fűzhettem a saját békéimből.
Ősi református falu lekésze, aki fontosnak tartja beválogatni a Mennyei Királyt az énekek közé, aki nem letudja azt, ami a feladata, hanem velünk pogácsázik az éjszakában... ez az ő Békessége nekünk...
Szent Miklós-ikon a semmi közepén, mécsesekkel körülvéve, gyönyörűen terített csoda-asztal, lelkes vendéglátók, s alig ismerjük egymást. A Távolságtartás is Békességet ad, nem csak úgy tisztelhetjük egymást, hogy egymás nyakába borulunk, a lényeg, hogy valahol ugyanazt a Mécsest nézzük.
A falum templomába mi a többiek előtt fél ötkor érünk… apró temlplom, úgy fogad be mint egy hívogató sátor… benn hárman vagyunk… imádkozunk, külön, de valahogy szavak nélküli Békesség ez…az atya nekem Munkatársam, főnököm, ha úgy tetszik. Sokszor hallom, de hajnal ötkor más.. ahogy körülveszik az éjfél óta gyaloglók.. meg mi, akik be- bekéredzkedünk közéjük…,,az Úton járni kell…”az Egyszerűség Békéje ez ebben a túlgondolós nappalokkal körbevett éjjelben.
Császáritól mi is gyalog megyünk.. én már mentem volna , de van akivel együtt akarok lépni… senki nem néz ránk furcsán, hogy csak innen, meg így könnyű.. társai leszünk egymás lépteinek… beszélgetünk.. a megfelő időben elkezdett Út békessége ez.
Naponta járom ezt az utat, de így megérkezni Nyírbátorba más…így látni ezt a templomot Más… igehirdetés.. s nekem a legszebb szava a Békesség.Sokszor egymás után, hogy jól megjegyezzük. A Kimondott Béke ez egy olyan világban, ahol néha még élvezem is, hogy soha többé nem szólok hozzád….s közben nem csak kinn ragyog fel a nap…
Mivel a lépteimet ahhoz igazítom, aki fontos nekem, ezért Pócsra már nem gyalog érkezünk.De ott várjuk őket, mert nem lehet nem velük maradni. Nem lehet nem együtt lenni a Szűzanya előtt. Fáradtak vagyunk , mögöttünk egy éjjel, meg más is, mert a ,,Békéért tenni kell.”csendes happyend ez… fájóslábú, álmos megérkezés… Liturgia és ahogy körülnézek , nem egy zarándokcsoportot látok a Püspökkel,hanem a családomat… ismerős ismeretlenekkel… a zarándoklat elérte a célját… mert a Békesség ott kezdődik, ahol tudom, bármi történjék is ,te a Testvérem vagy.Ahol mindenki alapból kitörölhetetlen szeretetre jogosult..kaptunk ehhez mindenkit beváró, számontartó Püspököt, egymás felé induló papokat és lelkészeket, csupaszív társakat… ebből készült a fonál, amire békéimet fűztem….
Tudom, hosszú, tudom, sok ember beazonosítható…de ők mindannyian hétköznapi kis-nagyemberek, akiket magatok is felismernétek.. a Békességükről...
Magyarné Takács Bernadett
