Húsvét és pasztoráció a cigány közösségekben I. – Reményt adni az embereknek: Nyírkáta

Nyírkáta

A hétköznapokon, vagy ünnep nélküli vasárnapokon mustármagnyi közösség a település egyetlen görögkatolikus templomában húsvét első napján egész tömeggé duzzad. Meséli Magyar László parókus atya. A nagyheti szertartásokra sokkal kevesebben látogatnak el – bár hagyományteremtő céllal Nagy Zoltán, az egyházmegye cigánypasztorációs megbízottja és családja, valamint a településen működő karitatív, szociális szolgálatuk, alapítványuk a munkatársaival a Krisztus sírja mellett való imádkozást szervezték beszélgetésünk idején. Van, hogy hagyományőrző ruhákban érkeznek a cigány közösség tagjai a pászkás kosarakkal húsvétkor. Hogy mi kerül a kosárba, már Nagy Zoltán mondja el – a hagyományos húsételek: füstölt kolbász, sonka, a sárgatúró és pászkakalács mellett a töltött tyúk. Az ünnepi asztalra kerül töltött káposzta is. „Mindenki igyekszik, attól függetlenül, hogy ki milyen anyagi helyzetben van; most hónap végére esik az ünnep és sokan gondolkodnak, hogyan sikerül majd előteremteni az ünnepi asztalra valót, de mindenki próbálja valahogy megoldani” – mondja Nagy Zoltán.

Hiszen a településen nem mindenkinek jut bőven ezekből. Kátán többségben a hátrányos helyzetű családok élnek, a bűnözés és egyéb súlyos problémák mérgezik a mindennapokat, s taszítanak sokakat nehéz életkörülmények közé. A parókus vagy segítője ezekkel a problémákkal néz szembe, amikor pasztorál. Nagy Zoltán az egykori nagymamai házát ajánlotta szociális-karitatív célra annak idején, hogy segíteni tudjon a maga módján. Két épületben is megvalósul ez: egyesületével kialakítottak egy közösségi házat, egy szociális mosodát és fürdőhelyiséget, melyeket a rászorulók használhatnak. Működik itt könyvtár, és zenei-közösségi programok szervezését is vállalják. Olyan akár egy tanoda, de megszólítja és behívja a felnőtteket is – mára már együttműködésben a Boldog Ceferino Intézettel. A másik házban az egyházmegyei karitásszal karöltve karitászpontot üzemeltetnek: használt bútorok, ruhák, cipők találnak itt gazdára.

Ünnepekkor nagyobb az igény a tartósélelmiszerre, így a nagyböjti karitász-akció eredménye, a tartósélelmiszer-csomagok is helyben kerülnek kiosztásra.

Ugyanakkor a hagyományokhoz is ragaszkodnak a kátaiak: a gyerekek szívesen mennek locsolkodni.

Nincs külön cigány és magyar egyházközség, nincs külön templom, de az a két görögkatolikus személy, a laikus és a klerikus, akiknek fontos a nyírkátai lakosság hogyléte, lelki üdve épp, ebben az útban hisznek: az egységben és a templomi jelenlétben. S a néhány éves evangelizálás lassan meghozza az eredményét: egyre több a templomba járó, egyre több az elsőáldozó.

„Reményt kellene adni az embereknek, s reményt csak úgy kaphatnak, ha kicsit közelebb kerülnek az Istenhez” – hangzik Zoltán véleménye a település helyzetére visszautalva.

A nyírkátai parókussal, Magyar László atyával, és a Nyíregyházi Egyházmegye cigánypasztorációs megbízottjával, Nagy Zoltánnal, aki Nyírkátán van otthon, készített interjúnkat podcast csatornánkon és ITT is meghallgathatja.

Szöveg: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye, fotó: Nyírkátai Görögkatolikus Egyházközség

Nyíregyházi Egyházmegye