Romániai magyarajkú görögkatolikusok érkeztek Máriapócsra.
Amikor ennyien imádkoznak együtt, nem csak a templomot, az udvarát, de a hatalmas teret, az egész környéket áthatja valami megfoghatatlan, felemelő hangulat. Biztosra veszem, hogy ez nem elsősorban a hangosításnak köszönhető. Ez az Istenszülő, és Szent Fiának „térereje”, és az érkezők mély hite.
Állóhely is alig maradt a kegytemplomban a liturgia ideje alatt. A szertartást Harangozó József főesperes vezette. Prédikációval Orosz István atya szolgált. Sajátosan hivatkozott az evangéliumi sorokra: egyik kezében egy gerendát, másikban kicsike szálkát tartva hívta fel a figyelmet arra, hogy mindaddig, amíg a másik hibáit keressük, azokra mutogatunk, nem juthatunk helyes önismeretre. Sőt, ha azt mondjuk egy emberre, hazug, pletykás, becstelen, azzal szinte felmentjük magunkat. Ő az, én nem. Vagy: ő rosszabb, mint én. Nem ez a dolgunk, különösen nem Máriapócson, ahová azért jövünk, hogy saját gyengeségeinket felismerve bocsánatot kérjünk Istentől. Akkor az Ő Édesanyján keresztül talán bátrabban fogalmazhatjuk meg kéréseinket is.
„…az Istenszülő imádságai által békédet ajándékozd, Uram, nekünk és könyörülj rajtunk!” (Vecsernye énekeiből)
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 | 3 |
4 | 5 | ||
6 | 7 |
8 |
9 |
10 |
11 | 12 |
13 | 14 | 15 | 16 |
17 | 18 | 19 |
20 | 21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 |
27 | 28 | 29 | 30 | 31 |