1. hang
29. Csütörtök – Kallinikosz nvt., Teodóté vtnő
Liturgikus szín: világos
Ap. Kor 177. (2Kor 4,1-12) – Ev. Mt 99. (Mt 24,13-28).
Atyámfiai! Mivel szolgálatunk van, aminthogy irgalmasságot nyertünk, nem csüggedünk el, hanem lemondunk a gyalázatos alattomosságról, nem járunk álnokságban és nem hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten előtt.
Ha a mi evangéliumunk mégis el van takarva, azok előtt van eltakarva, akik elvesznek, akikben ennek a világnak az istene megvakította a hitetlen értelmet, hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium fénye ne ragyogjon fel számukra. Mi ugyanis nem önmagunkat hirdetjük, hanem Jézus Krisztust, az Urat; önmagunkat pedig mint a ti szolgátokat Jézusért. Mert Isten, aki azt mondta: »A sötétségből világosság ragyogjon fel«, maga támasztott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán.
Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne önmagunknak. Mindenfelől szorongatnak minket, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe; üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk; földre terítenek, de el nem veszünk; mindig hordozzuk testünkben Jézus halálát, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkben. Mert minket, akik élünk, szüntelen halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen halandó testünkön. Tehát bennünk a halál munkálkodik, bennetek pedig az élet.
Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Aki mindvégig kitart, az üdvözül. Az Országnak ezt az evangéliumát hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég. Amikor tehát majd látjátok a szent helyen a Dániel próféta által megjövendölt pusztító utálatosságot - aki olvassa, értse meg! -, akkor, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, aki a tetőn van, ne jöjjön le, hogy elvigyen valamit a házából, és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elvigye köntösét. Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy ne télen vagy szombaton kelljen menekülnötök! Akkora lesz a szorongattatás, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig, és nem is lesz. Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem. De a választottakért megrövidülnek azok a napok. Akkor, ha valaki azt mondja: »Íme, itt a Krisztus vagy amott!«, - ne higgyétek! Álkrisztusok és álpróféták fognak fellépni, és nagy jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is. Íme, előre megmondtam nektek. Ha tehát azt mondják nektek: »Íme, a pusztában van!«, ne menjetek ki; »Íme, a belső szobákban«, ne higgyétek el! Hiszen amint a villám napkeleten támad, és napnyugatig látszik, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. Mert ahol a holttest van, oda gyűlnek a keselyűk.”
Szent Kallinikosz vértanú
Kallinikosz Kilikiából származott. Szülei istenfélelemben és keresztény vallásban nevelték. Miután felnőtt, szomorúan látta, hogy az emberek sokasága az élettelen bálványokban hisz és azokat imádja. Elhatározta, hogy terjeszteni fogja a keresztény hitet. Megfordult sok városban és helységben, hirdette Jézust és sok pogányt nyert meg a keresztény hitnek. Ankyra városában is ezt tette, amíg a pogányok el nem fogták és át nem adták az ádáz keresztényüldöző Sacerdonus helytartónak. A helytartó, ruhátlanul megverette, majd testébe vasszögeket veretett. Aztán éles szögekkel kivert vascipőbe dugták lábait és a messzire levő Gangrába vezették. Kallinik út közben is folytatta térítő tevékenységét. Július lévén és nagy forróság, a katonák is, a lovak is eltikkadtak, de sehol sem volt víz, amiből ihattak volna. Kallinik imái hatására azonban csodás módon vízre leltek. Felüdülve, tovább folytatták útjukat. Gangrába érve sajnálták megmentőjükét tüzes kemencébe dobni. Kallinik maga lépett derűsen a tüzes kemencébe, s adta át lelkét Krisztusnak. Sértetlenül maradt holttestét a hívek temették el. Vértanúsága ideje pontosan nem ismert, de a nikeai Szt. Theodoté szerint Diocletianus alatt történt a IV. sz. elején.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE