1. hang

2Kor 13,3-13 (Apostol)

Atyámfiai! Annak bizonyítékát keresitek, hogy belőlem Krisztus szól, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem erős köztetek. Mert bár erőtlenségből megfeszítették, Isten erejéből él. Mi is erőtlenek vagyunk őbenne, de élni fogunk vele együtt Isten erejéből értetek.
Önmagatokat vizsgáljátok meg, vajon a hitben vagytok-e; önmagatokat tegyétek próbára. Vagy nem ismeritek fel önmagatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát. Remélem azonban, felismeritek, hogy mi kiálltuk a próbát. Kérjük Istent, hogy semmi gonoszat ne tegyetek, nem azért, hogy mi kipróbáltnak tűnjünk fel, hanem ti hadd tegyétek a jót, mi pedig hadd látszódjunk ki nem próbáltnak. Mert semmit sem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért. Sőt örülünk, amikor mi erőtlenek vagyunk, ti pedig erősek vagytok; könyörgünk is a ti tökéletességetekért. Azért írom mindezt távollétemben, hogy ha jelen leszek, ne járjak el keményen azzal a hatalommal, melyet az Úr nekem építésre adott, és nem rombolásra.
Egyébként testvérek, örüljetek, legyetek tökéletesek, buzdítsátok egymást, legyetek egyetértők, éljetek békességben, s a szeretet és békesség Istene veletek lesz. Köszöntsétek egymást szent csókkal. Üdvözölnek titeket a szentek mindnyájan.
Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal.

Mk 4,35-41 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Keljünk át a túlsó partra!” Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak vele. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Fölkeltették, és ezt mondták neki: „Mester, nem törődsz-e vele, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és azt mondta a tengernek: „Csöndesedj! Némulj el!” A szél elült, és nagy csönd lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek ennyire? Hogy lehet, hogy nincsen hitetek?” Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: „Ki ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”

Szent Florosz és Laurosz vértanúk

Szent Florosz és Laurosz testvérek voltak, hittek Krisztusban és igyekeztek jótetteikkel kedvében járni. Bizáncban születtek, de Illíriába mentek, s ott kőfaragóként dolgoztak, a munkájukért kapott bért pedig szétosztották a szegények között. Az egyik szomszédos ország kormányzója, kéréssel fordult Illíria helytartójához, hogy küldjön számára ügyes kőműveseket egy bálványtemplom felépítéséhez. A helytartó Floroszt és Lauroszt küldte hozzá. A munkájukért kapott pénzt ott is szétosztották az Evangéliumot hirdetve, sok pogányt térítve ezáltal a keresztény hitre. Egy alkalommal a pogány pap fiának szemét súlyosan megsértette egy kődarab. A pogányok meg akarták érte ölni őket. A szent testvérek azonban egész éjszaka imádkozván kérték Isten segítséget. Másnap a kereszt jele által meggyógyították a gyermeket. A pogány pap erre egész családjával kereszténnyé lett. Egyre több lett a keresztények száma és mire a templom felépült, azt az igaz Isten tiszteletére szentelték fel, a bálványszobrokat pedig összetörték. A kormányzó, mindezekről tudomást szerezve kérte, hogy büntessék meg a szobrok lerombolóit. Szentjeinket pedig visszaküldte Illíria helytartójához büntetésre. A helytartó hiába fáradozott, hogy hitüket megtagadtassa velük. Ezért kínzások után bedobatta őket egy kiszáradt kútba és földdel tömette be. Ez a II. században történt. Nagy Konstantin császár uralkodása alatt holttestüket épségben találták meg és Konstantinápolyba vitték.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!