„Az Úr napját szenteld meg” – volt a Rókahegyi Görög Esték sorozatában az áprilisi előadás témája, amelyet dr. Kruppa Tamás teológiai tanár atya tartott.
Bár húsvét harmadnapjára esett az előadás, elég szép számmal vettek részt rajta az érdeklődők. Öröm volt hallani, hogy az előadó nem maradt meg a felszínen: könnyű lett volna arról beszélnie, hogy vasárnap nem szabad szolgai munkát végezni, templomba kell menni, a családi kötelékeket kell ápolni. Ő ezek mellett is sokkal mélyebbre „evezett”, feltárva a parancsnak mind az ószövetségi, mind az újszövetségi hátterét.
A keresztény világban az „Úr napja” az első nap, Jézus Krisztus feltámadásának a napja. Ez szent nap. A „szent” fogalomnak pedig már az Ószövetségben is az volt a jelentése, hogy „elkülönített”, amihez csatlakozott, hogy „megszentelt”. És ekkor a hétköznapi munkát valóban félre kell tenni, hogy tényleg ilyen legyen.
A vasárnapja az Úr napja. Az alfa és az ómega. Isten a teremtés után megpihent a szombati napon. Mint ahogy Jézus Krisztus is nagyszombaton, a megváltás nagy műve után megpihent. Isten az, aki létrehoz, akár a semmiből, mi csak alkothatunk a valamiből. De feladatunk az Isten dicsőítése. Hogy felnőjünk ahhoz, hogy Isten gyermekei lehessünk. Munkálkodnunk kell, mint ahogy Jézus is munkálkodott az Atya nyomán. De mindennek megvan a maga ideje. Ne akarjuk az elhanyagolt dolgainkat az Úr napján bepótolni! A Lélek segít ennek megértésében. Éppen úgy, mint a kinyilatkoztatásban. Hagyjuk, hogy az istenképet Ő maga formálja ki bennünk! Ez a szeretet alapja: Őt is szeretni, meg azokat is, akiket Ő hozott létre.
A parancsban az „Úr” fogalom is fontos helyet kap. Az Ószövetségben Él, Elohim, Adonáj volt Jahwe. Ez utóbbi a legbizalmasabba megszólítása. Az Újszövetségben viszont az Úr maga Jézus Krisztus, főleg Szent Pál apostol tanítása alapján. Az Úr napjának megtartását pedig éppen az Úrtól kell megtanulni. Jézus munkálkodott, de a sírban „szombatolt”. Mindent elrendezve halt meg.
Egyik törvény vagy parancs sem azért van, hogy az életünket nehezebbé tegye, hanem úgy kell felfognunk, hogy Istentől kapott ajándék. Amiért hálásnak kell lennünk. Legyünk hát valóban hálásak a mi Urunknak – zárta a gondolatait az atya.
Köszönjük a szép, és nem sablonos tanítást.
Szöveg: Ivancsó István, fotó: Bartók László, Pilikné Vajsz Ildikó, Zajácz Éva
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 | 3 | ||||
4 |
5 |
6 | 7 | 8 | 9 | 10 |
11 | 12 | 13 | 14 |
15 | 16 | 17 |
18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 |
25 | 26 | 27 | 28 |
29 |
30 |