Érintő - vasárnapi gondolatok Kicsák János atyával

Jn 4,5-42 – szentiras.hu

Szeretett testvéreim!

Jézus jó pedagógus. Mindig felismeri, kihez hogyan kell közeledni, hogy megértse Isten üzenetét. Máshol Jézus csodákat tesz, most, a szamariai néppel találkozva tanít. Máshol arra inti az embereket, hogy ne beszéljenek róla, itt és most kihasználja a szamariai asszony bőbeszédűségét, aki rögtön hírét viszi, hogy a Messiással találkozott. Úgy tűnik Szamaria népe mélyen vallásos, hiszen ez az asszony is mély hitismerettel rendelkezik.

Mégis, a mély hitismeret ellenére ez az asszony nem él az Isteni tanítás szerint és úgy tűnik nem boldog. Olthatatlan szomjúsága az élő víz után arra utal, hogy él ugyan, de csak úszik az árral, sodródik az életében. Talán mindannyiunk számára ismerős érzés ez. Hiszünk, de mégsem úgy alakul az életünk, ahogy szeretnénk. Szentségi életet élünk, mégis mintha mi is csak sodródnánk. Mai, felgyorsult életritmusunk kifejezetten terel bennünket a kiüresedett élet, a kiüresedett lelki élet felé. Valami hiányzik…

Érezzük, tudjuk, hogy minket is gyötör a szomjúság. Valami leírhatatlan vágy az Örökkévaló után. Még csak most volt Húsvét, és ebben a zaklatott világban máris messze tűnik az ünnep fénye. A szamariai asszony története a húsvéti ünnepkörben arra tanít bennünket, hogy a Feltámadottal való találkozásunk itt a földön csak részleges. Nem tud beteljesedni, mert valami, inkább Valaki még hiányzik az életünkből. Szárovi Szent Szerafim atya, a XIX. század elején élt híres orosz szent tanítása szerint, emberi életünk célja a Szentlélek elnyerése. Jézus szavait – miközben az örök életre szökellő vízforrásról beszél – értelmezhetjük úgy is, hogy az Eucharisztiára utal, de lehet, hogy a harmadik Isteni személyre gondol, a Minden jónak kútjára. Az ünnepi időszak felét elhagyva talán mindkettő igaz.

Jézussal találkozni a szentáldozásban és a Szentlelket elnyerni… Talán ez hiányzik sokunknak. Ha úgy érezzük magunkat, mint a szamariai asszony, ha csak céltalanul rójuk a köröket életünk útján, talán emlékezetünkbe kell idézni a mai evangéliumi történetet. Jézus tanít, nem tesz csodát, csak emlékeztet, hogy hogyan találkozhatsz Isteneddel és hogyan válhatsz élővé. Semmi rendkívüli, csak térj vissza az alapokhoz.

Imádkozz annyit, mint a nagyböjtben, járj annyit templomba, mint a bűnbánat idején, vedd komolyan kereszténységedet ne csak az év egy időszakában, hanem mindig és megtelik a lelked Élettel.

Miközben a nagyböjti, nagyheti és a fényesheti szertartások rendkívüliségéről beszélünk – mely valóban megadja az ünnep fényét és hangulatát –, elfelejtjük, hogy Jézus mindazt azért vitte végbe értünk, hogy a hétköznapokban is megtaláljuk a jelenlétét. Nem azért böjtölsz, virrasztasz és imádkozol, hogy újra eltávolodj, hanem azért, hogy mindig a közelében maradj! 

Keresd Jézust – tudod hol találod…

Várd a Szentlelket – mert megígérte a Vigasztalót!

Ámen.

Az elmélkedést meghallgathatja podcast csatornánkon és a különféle podcast szolgáltatóknál:

Nyíregyházi Egyházmegye/Podcast on Spotify

Nyíregyházi Egyházmegye - YouTube

Szöveg: Kicsák János, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye