Érintő – vasárnapi gondolatok Beregi István atyával

Márk 2,1–12

Krisztusban kedves Testvérek!

A mai evangéliumi történetben azt látjuk, hogy négy ember minden áron Jézus elé szeretné vinni beteg barátját, ám a tömeg nem nyit utat nekik. A sokaság mással van elfoglalva: hallgatni akarják Jézust, és számukra csak ez a fontos. Valójában a tömeg viselkedése nem feltétlenül rosszindulatú, csupán nem adják át a helyüket.

A bénát vivő négy ember nem neheztel a sokaságra, nem bántják vagy piszkálják a többieket a bejutás akadályoztatása miatt. Megértik, hogy ők is jót tesznek, hiszen kíváncsiak Jézus tanítására. Ugyanakkor nem is adják fel. Nem mondják a betegnek, hogy „megpróbáltuk, de nem sikerült”, hanem hittel keresik a megoldást. Szeretetük leleményessé és bátorrá teszi őket: megtalálják a módot, hogy barátjuk mégis Jézus elé jusson.

A palesztin házak teteje lapos volt, viszonylag egyszerűen kibontható és később helyreállítható. Ez a négy ember vállalta ezt a rendkívüli erőfeszítést, mert szívükben ott volt az iránta való szeretet és a hit: Jézushoz el kell juttatniuk társukat. Jézus pedig értékeli ezt, látja hitüket, és ennek hatására cselekszik: először a bűnök bocsánatát, majd a fizikai gyógyulást is megadja.

Milyen szép példája ez a közbenjárásnak! Ez a bibliai történet megmutatja, hogy a hit nem elvon az élettől, és nem késztet feladásra. Éppen ellenkezőleg: arra ösztönöz, hogy megtaláljuk a szeretet kifejezésének útjait. A hit még a legnehezebb helyzetekben is helyes irányt mutat.

Ez a leleményes és bátor hit kedves Jézus szemében. Ilyen fontos a közbenjárás – akár élőkért, akár elhunytakért, akár közösségünk megerősödéséért. Jó lenne, ha mi is ilyen szeretettel és hittel tudnánk egymásra gondolni, és ügyeinket Jézus elé vinni.

Ezzel szemben ott vannak az írástudók, akik felszínesen és gyorsan fogalmaznak meg vádat. Azt gondolják, Jézus káromkodik, amiért bűnbocsánatot hirdet – ennek büntetése pedig a törvény szerint halál. Nem megérteni próbálják a helyzetet, hanem ítélkeznek. Pedig érdemes lenne elgondolkodniuk: vajon mi a fontosabb, a testi gyógyulás vagy a bűnök bocsánata?

A bűn a Bibliában tragikus valóság, mert az ember eltéveszti általa az életcélját és letér a jó útról. A bűn hatása továbbgyűrűzik: eltorzítja Istenképünket, és Istent irigynek vagy önkényúrnak láttatja.

Be kell látnunk a bűn jóvátehetetlenségét is: amikor bocsánatot kérünk egymástól, a kapcsolatot igyekszünk helyrehozni, de magát a megtörtént rosszat nem tudjuk meg nem történtté tenni.

Éppen ezért óriási ajándék a bűnbocsánat. Jézus meggyógyítja a beteget, hogy láthatóvá tegye: hatalma van a láthatatlan valóság, a lélek gyógyítására is. Érdekes, hogy bár a dánieli jövendölésekben szerepel az „Emberfia” alakja, ott még nincs szó bűnbocsánatról. Ez a jézusi „plusz”, az ő isteni hatalma.

A bűnbocsánat eszköze a kereszt, amelyet a jövő héten állítunk magunk elé, hogy tiszteljük és felismerjük rajta a megváltás útját. Merítsünk erőt ebből a felismerésből: Jézus képes lelkünket egésszé, éppé és tisztává tenni az ő szeretete által. Ámen.

Az elmélkedést meghallgathatja a podcast csatornánkon és a különféle szolgáltatóknál:

Nyíregyházi Egyházmegye on Apple Podcasts

Nyíregyházi Egyházmegye/Podcast on Spotify

Szöveg: Beregi István, fotó: dr. Papp Angéla

Nyíregyházi Egyházmegye