Érintő – vasárnapi gondolatok Szabó Csaba Péter atyával

Mt 10,32-33.37-38; 19,27-30

Krisztusban Kedves Testvérek!

Pünkösdkor az Úr elküldi Szentlelkét, hogy vigasztaljon, eltöltsön bennünket. Ebben a kegyelmi állapotban a tanítványok elindulnak az apostolkodás igazi útján, és életük egészével Jézus tetteit hirdetik és minden nemzethez el akarják juttatni az Örömhírt. Milyen különleges és bámulatos feladat ez, Isten szeretetét hirdetni emberek között.

Jézus megőrzi ennek a rendkívüli és csodálatra méltó szolgálatnak a teljességét a mai evangéliumi szakaszban. Ő maga mondja: „aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt mennyei Atyám előtt...".

Jézus ma is küldeni akar bennünket. És mi történik, ha ma megyünk is az Ő küldésének szavára?

A Szent utáni vágyunk annyira intenzív, hogy sokszor megelégszik a Szent megtalálásával, a vele töltött idővel, a szentségekben való részesüléssel. Jézus ma mégis feladattal akar bennünket ellátni. Beszél kapcsolatokról, családi vérrokonságról, keresztről és az Ő követéséről. Biztosan nem lehet véletlen, hogy pont ezeket a szavakat idézi újra és újra

Meg kell szentelnünk kapcsolatainkat, evangelizálni kell családjainkat, át kell ölelni szeretettel keresztjeinket, és meg kell maradnunk Krisztus követésében.

Bármihez fogunk, minden eredménytelen lesz, ha saját erőfeszítésünkből tesszük cselekedeteinket. Azonban Jézussal minden egyszerűbb, minden apostolkodás könnyebb, hiszen Ő elküldi számunkra is a Lelket, hogy küldetésünk kegyelemből történhessen, ne pedig emberi erőből. Isten szeretetének hirdetését megelőzi annak megélése, hogy szeretve vagyunk az Isten által. Az Ő szeretetében elidőzni felszabadító és éltető. Az Isten szeretetét hagyni szívünkhöz megérkezni megnyugtató és felfrissítő. Ennek megélésére pedig szüksége van az egész világnak.

Nem hátat fordító, lekicsinylő, lenéző és végérvényesen megtagadó kilépésről beszél nekünk Jézus, hanem minden tanult, örökölt, utánzott vagy mintázott cselekvést, érzelmi reakciót, szeretetet áttörő és felülíró tapasztalatról.

Ma Jézus mintha arra hívna, hogy

menj, mutasd meg más testvéreidnek is, mennyire szeret téged az Isten, és mennyire szeretni akarja a testvéredet is. Ne foglalkozz a hátrahúzó világi kritikával, a lenéző, megalázó, kérdő tekintettel. Menj, mint aki tudja, hogy Kinek a szeretetét kell sokakhoz elvinnie.

Menj, mert Jézus hív és küld, hogy apostolkodj, légy a hétköznapok és a szeretet apostola. Mondd el testvéreidnek, tégy tanúságot a téged hívó és küldő Istenről, mert sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők. Ámen

Szöveg: Szabó Csaba Péter, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye