On the Sacrament of Confirmation in Rókahegy

Már a bevezetőben lehetett látni a felkészülésbe fektetett energiáját, illetve azt, hogy végig kézben tudja tartani az anyagát. Nem véletlen, hogy már hosszú ideje a főiskolánkon is tanít, s a templomi prédikációi is ugyanilyen igényesek.

A bevezetőben felvázolta, hogy ötfajta megközelítési módon tárgyalja ezt a szerinte „legkevésbé megfogható” szentséget. Viszont a tényszerűség érdekében be kell vallani a kulisszatitkot: a sorozat tervezésénél saját maga választotta a bérmálás szentségét. Nyilván azért, mert nem áll távol tőle, s ez be is bizonyosodott az este folyamán.

Megragadó módon és nagyon világosan végezte el a fogalmi tisztázást. Felvállalta, hogy bizonyos mértékig ismételni fog, hiszen a legelső előadásban, mely általánosan szólt a szentségekről, valamint a legutóbbiban, amely a keresztséget tárgyalta, már elhangzottak ismeretek erről a szentségről is. Kiemelte, hogy

a bérmálásban a „Szentlélek közlése” a lényeg, nem pusztán egy „megerősítés”.

Érdekes módon tárgyalta a bibliai hátteret. Nem akart mindenáron olyan ószövetségi és újszövetségi helyeket felsorolni, melyek a Szentlélekre, illetve a belőle való részesedésre utalnak. Azonban a legfontosabbak közül egy sem maradt el. Így hallhattunk Izajástól kezdve Joel prófétán át, a János-evangélium szöveghelyein keresztül az Apostolok Cselekedetei és az apostoli levelek legfontosabb vonatkozó helyeiről.

Következett a történeti háttér bemutatása. Itt aztán igazán a bőség zavarával lehetett küzdeni: az ősegyháztól az atyák tanításán és a zsinati döntéseken át eljutott a II. vatikáni zsinatig. Ebben a részben egy kicsit nagyobb hangsúlyt kapott a nyugati szemlélet, de helyrebillent az egyensúly a püspök szerepének, valamint a müro/krizma fontosságának a bemutatásával.

A dogmatikai háttér felvázolása éppoly tartalmas volt, mint az előző szempontok. Előadónk kiemelte, hogy nem lehet más a kiindulópont, mint az, hogy „valódi külön szentségről” van szó a bérmálás esetében. Majd felhívta a figyelmet a „pecsét” (görögül: szfragisz) jelentőségére, vagyis arra, hogy ez is csak egyszer felvehető szentség. Világosan bemutatta a bérmálás szentségének anyagát (müro) és formáját (a megkenést kísérő szavak). Arra irányította a figyelmet, hogy a bizánci és a nyugati rítusban lényegileg ugyanazokkal a szavakkal történik a bérmálás. Végül még azt is tárgyalta, hogy ki veheti fel ezt a szentséget.

Az utolsó előtti témánál, a liturgikus megközelítésnél a görögkatolikus szertartási rend szerint értelmezte a bérmálást, külön bemutatva a keresztséghez kötődő és az attól külön végzett bérmálás részleteit. Rámutatott arra, hogy a szertartás egyetlen részlete sem véletlen vagy esetleges, mindennek nagyon fontos jelentősége van.

Végül a lelkipásztori szempontok közül azt emelte ki, hogy a nyugati egyházban a bérmálás a „felnőttkor szentsége”, és így a rá való felkészülés és felkészítés még egy jelentős alkalom a hit átadására. A lényeg azonban mindenképpen az, hogy a „Krisztusba való öltözködés” után a „Szentlélek ajándékát” kapja meg a bérmálkozó, és a bizánci egyházban ez a kereszteléssel egybekötve történik meg.

A nagyon tartalmas előadást valódi lelkipásztori buzdítással fejezte be Lipcsák Tamás atya, akinek nagyon szépen köszönjük a tanítását. A következő alkalommal – július első keddjén – már az Eucharisztiáról lesz szó. Az előadást Szabó Antal atya fogja tartani.

Szerző: Ivancsó István, fotó: Zajácz Tiborné

Nyíregyházi Egyházmegye