Előadás Rókahegyen az Eucharisztiáról

Előadónk már a bevezetőjében hangsúlyozta, hogy nem dogmatikai vagy szentségtani előadást kíván tartani, hanem patrisztikus szempontból dolgozza fel és tárja elő a témát. Ez azt jelenti, hogy az atyák tanítását veszi alapul. Mivel azonban nincs olyan atya az első évezredben, aki ne foglalkozott volna az Eucharisztiával, leszűkítette a témakörét, és csak a 3-4. századi atyák tanítását próbálta felvázolni. Mint hangsúlyozta, két szempont emelkedik ki náluk, amelyek egyetemesek a tanításukban: az egyik a szentség, a másik a közösség. Ugyanakkor az Egyház hite alapozódik meg itt, amibe beletartozik az Eucharisztia is. Előadónk kiemelte, hogy az Eucharisztia nem egy szentség a többi között, hanem „a teljesség”. Tehát a közösség szentsége, ami eggyé formál, természetesen elsősorban az Úr Jézussal, de egymással is.

Már előadásának címében felvázolta, hogy Órigenésztől Aranyszájú Szent Jánosig tekinti át – összesen hét atyánál – az Eucharisztiára vonatkozó tanítást.

Órigenésznél azt emelte ki, hogy bár konkrétan nem írt az Eucharisztiáról, de szinte minden írásában benne van. Szerinte két módon lehet találkozni Krisztussal: az Eucharisztiában és az Igében. S mind a kettő táplálék. Előadónk rámutatott, hogy Órigenész Isten Igéjében látja az Eucharisztiát és az Eucharisztiában Isten Igéjét. S íme, ez a Szent Liturgiában is megjelenik!

Alexandriai Nagy Szent Atanáz, aki a maga korában a legnagyobb hatással volt az Egyház egységére, Antal atya szerint azt hangsúlyozta, hogy az Eucharisztia amellett, hogy valóságos, szellemi és lelki táplálék is. Idézte a híres tanítását: „Isten azért lett emberré, hogy az ember istenivé válhasson.” S ez leginkább az Eucharisztia révén valósul meg.

Jeruzsálemi Szent Cirill (vagy Kürillosz) tanításából azt emelte ki az előadónk, amikor Krisztus Testét és Vérét vesszük magunkhoz, akkor valóban a „testvérévé” válunk. Miközben a katekumeneket tanította és készítette fel a keresztségre, az Eucharisztia liturgikus szempontjait is elmagyarázta nekik.

Nagy Szent Bazil szerint – amint Antal atya kiemelte – számunkra az örök életet jelenti az Eucharisztia, ugyanis „beolvad” az életünkbe, miközben az Egyház imádságát csatlakoztatja be. Fontos szempont nála, hogy a Szentírás és a Szenthagyomány a liturgiában egyesül. És még valami: nagyon hangsúlyozza Szent Bazil az epiklézisnek (a Szentlélek liturgikus leesdésének) a szerepét. Az atya rámutatott arra, hogy Szent Bazil mennyire kiemelte a napi szentáldozás jelentőségét.

Nazianzi Szent Gergely a testvérének temetésén mondott beszédében tárgyalta az Eucharisztiát, s elmondta, hogy az Eucharisztia gyógyító erő, és a gyógyulás forrása. Ugyanis – amint előadónk hangsúlyozta – az Orvoshoz vezet.

Nüsszai Szent Gergely tanításából azt emelte ki, hogy az Egyház egy test, és a liturgikus ünneplésben vesszük magunkhoz az Eucharisztiát, hogy egy testté legyünk. Antal atya is kiemelte az Eucharisztia gyógyító szerepét. Azért, hogy romolhatatlanná tegye az embert.

Aranyszájú Szent János személyével kapcsolatban Antal atya kiemelte, hogy ő az Eucharisztia „doktora”, aki a legtöbbet és legszebben írt róla. Rámutatott, hogy az ő tanítása szerint „forrás” az Eucharisztia: a mennybe vezet. Azért kaptuk, hogy őrizzük, és magunkhoz vegyük. Egy nagyon szép gondolatot is részletezett: Krisztus testét (lábszárát) nem törték meg a kereszten, az Eucharisztiában viszont megtörik, hogy mindenki részesedhessen belőle. Az Ő egy áldozatát folytatjuk.

Szabó Antal atya azzal zárta a szép és tartalmas előadását, hogy a 3-4. századi atyáknál már a teljes alapvetést megtalálhatjuk az Eucharisztiáról. Nemcsak a bemutatott hét atyánál, hanem a többieknél is.

Mivel nyári szünetet nem tartunk, a jövő hónap első keddjén következik a sorozat folytatása, amire mindenkit szeretettel várunk.

Szerző: Ivancsó István, fotó: Zajácz Tiborné

Nyíregyházi Egyházmegye