Opening our senses – spiritual nourishment on the Feast of the Transfiguration

Különleges és elgondolkodtató már az ünnep neve is, hiszen a változás képességével ruházza fel az Istent, aki szertartásainkban örök és változhatatlan Istenként szólítunk meg. Az Istent, aki Malakiás könyvében ugyancsak így nyilatkozik önmagáról:

„Bizony én, az Úr, sohasem változom…” (Mal 3,6a)

Vajon valóban változik az Isten, vagy a változás titka mindvégig a mi szívünkben rejlik? Kérdésünkre az ünnep kontákja adja meg a választ:

„..amennyire tanítványaid képesek voltak,  meglátták a te dicsőségedet…”

Valójában nem az Isten változik meg, hanem az emberi lélek alakul át a kegyelem érintésére – helyesebben az változik, amit az ember képes felfogni az Istenből.

A mai napon a Tábor-hegy csendjében a tanítványok belső érzékei megnyílnak és fogékonyabbá válnak arra, hogy többet lássanak meg az Üdvözítőből. 

Ennek a fényes ünnepnek a célja ma is éppen ez: megnyitni néha elhomályosuló érzékeinket, és valahol a mai ünnephez szorosan kapcsolódó szentelmény, a gyümölcsszentelés is ebben segít bennünket, minden érzékszervünket ünneplésre készteti, hogy földi szentelményeinken keresztül saját tapasztalatunkká váljon a zsoltáros hívása, s mi magunk isízleljük és lássuk „milyen édes az Úr!” (Zsolt 34,9)

A mai napon – és lehetőség szerint életünk minden további napján – úgy lépjünk be templomainkba, mintha magára a Tábor-hegyre mennénk fel a tanítványokkal együtt, annak biztos tudatában, hogy Isten minden alkalommal többet, jobbat és szebbet szeretne nekünk mutatni!

7. hangú konták – Úrszínváltozás

A hegyen átváltoztál, Krisztus Istenünk, / és amennyire tanítványaid képesek voltak, /
meglátták a te dicsőségedet, / hogy amidőn megfeszíttetésedet látandják /
értsék meg, hogy önként szenvedsz, / és hirdessék a világnak, /
hogy te valóban /’ az Atya kisugárzása vagy!

Szerző: Magyar Márton

Nyíregyházi Egyházmegye