Istennek minden lehetséges – negyedszázados papi jubileumot ünnepeltek Máriapócson

Az oltár körül ott szolgált Endre atya két testévre: a három diakónus egyike, Gánicz Tamás irodaigazgató , s a koncelebráló paptestvérek között Gánicz László atya.

A szertartás végén adott ezüstmisés áldás előtt Gánicz Endre atya hangsúlyozta, hogy a negyedszázados jubileum – akár az ember élete és papi hivatása is – nem erény, hanem ajándék és az egész egyház közös ünnepe, hiszen az egyházban Isten kegyelme válik megtapasztalhatóvá mindannyiunk számára.

A Szent Liturgián Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök mondott tanítást, amelyet az ambon előtt hallgatott a jubiláns és felesége, Judit tisztelendő asszony. A főpásztor egy személyes tárggyal, egy kis papírszívecskével kezdte prédikációját. Ez a kedves emlék a püspöki szobája kilincsén lógott abban az időszakban, amikor a leendő főhelynök személyén gondolkodott tanácstalanul.

A gyermekkézzel írt szavak Lukács evangéliumából származtak: „Ami az embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges.” Ábel püspök ekkor lapozta fel a paptestvérek jelmondatait tartalmazó kötetet, s meglepődve tapasztalta, hogy Endre atya pontosan ezt az újszövetségi verset választotta negyedszázaddal ezelőtt.

„Az emberi életben mindig elérkezünk egy pontig, ahonnan a saját erőnk már kevés. Isten kegyelme nem helyettesíti a mi munkánkat, hanem megsokszorozza és célba vezeti azt.”

A püspök beszédében felidézte a jubiláns szerteágazó életútját. A parókiai és esperesi szolgálat, a katedrán töltött oktatói évek, a doktori fokozat megszerzése, majd a főhelynöki tisztség ellátása mind olyan feladatok, amelyek egyenként is emberfeletti erőfeszítést igényelnek.

A hívek és a hallgatók leginkább az ünnepeket, a prédikációkat vagy a publikációkat látják. Mögöttük azonban ott rejtőznek a késő estébe nyúló felkészülések, a dolgozatjavítások, a váratlan telefonhívások és azok a nehéz döntések, amelyeket a lelkipásztornak egyedül kell meghoznia. A főpásztor külön köszönetet mondott a papcsaládnak és a tisztelendő asszonynak azért a csendes háttértámogatásért, amely nélkülözhetetlen ehhez a szolgálathoz.

„Endre atya ismert távolságtartása nem közömbösség. Sokkal inkább az a fajta alázat és szerénység ez, amely a nagy tudás és a segítőkész szív sajátja” – jellemezte főhelynökét.

A liturgia zárásaként a jubiláns ezüstmisés áldásban részesítette a jelenlévőket. A liturgikus ünneplést miroválás és közös agapé követte, ahol a jelenlévők személyesen is kifejezhették jókívánságaikat a főhelynök atyának.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye