Templombúcsú és zarándokpihenő megáldása Napkoron – a remény magjai a közösség szolgálatában

Noha a napkori templom védőszentjének, Szent Mihály főangyalnak az ünnepe november 8-ára esik, a közösség idén már október közepén egybegyűlt, hogy közösen adjon hálát az eltelt évért, és megtapasztalja a főpásztorával való közösség megtartó erejét. Az ünnepi Szent Liturgiát Ábel püspök atya vezette.

A Szent Lukács evangéliumából felolvasott magvető példázatához (Lk 8,5–15) kapcsolódva Ábel püspök prédikációjában a bennünk rejlő jóságra és reményre irányította a figyelmet. Rámutatott: életünkben gyakran jelen van a konkoly is, ám Jézus soha nem a bűnt emlegette az Hozzá forduló embernek, hanem a benne lévő jót erősítette meg. Ha követjük Krisztust, mi magunk is a remény magjaivá válhatunk. A hit, a szeretet és a jóság magjai ugyanis százszoros termést hoznak, ha gondos szeretettel ápoljuk őket.

Püspök atya tanítása összekapcsolódott az új zarándokpihenővel is: a napkori közösség tagjai a remény emberei lehetnek a megérkező zarándokok számára – akár velük tartanak az úton, akár a fogadásukkor nyújtanak számukra krisztusi vendégszeretetet.

Végül Szent Mihály főangyalra utalva kiemelte: mindannyian elhívást kaptunk arra, hogy egymás angyalaivá váljunk. Tudjunk nyitott szívvel jelen lenni mások mellett, elfogadni a segítséget, és felajánlani saját szolgálatunkat a rászorulóknak.

Mosolygó Tamás napkori parókus mélyenszántó gondolatokkal köszöntötte a főpásztort. Kiemelte: Ábel püspök atyában nem csupán egy kedves vendéget köszöntenek, hanem jelenléte felragyogtatja a közösségben Krisztus kegyelmét, és különösen az imádságban teszi Őt jelenvalóvá.

„Ez a tapasztalat fogalmazódik meg abban az őskeresztény mondatban, amely így hangzik: ahol a püspök, ott az egyház”

– emlékeztetett Tamás atya. Megköszönte a közös imádságot, a tanítást és az Eucharisztia közös ünneplését, mely arra hívja a napkori híveket, hogy maguk is Krisztus-hordozókká váljanak, és általuk is felragyogjon a Krisztus-arc a világban. Végül a főpásztor atyai áldását és imáit kérte az egyházközségre és az egész településre.

Ábel püspök az egyházközségért végzett odaadó szolgálat, a közösségépítés, az elismerés és az atyai szeretet jeléül papi mellkeresztet adományozott Tamás atyának.

Parókus atya szeretettel köszöntötte a megjelent vendégeket és a jelenlévő lelkipásztorokat: Halinda Gyula atyát, az egyházmegye ökonómusát; Kanyó Árpád leveleki esperes atyát; Pásztor István nyírkarászi, Orosz Zoltán baktalórántházi, Szikora Ede petneházi, Aranyics Arnold nyírmadai és Gémes Péter apagyi parókus atyákat, valamint apósát, Szabó Sándor atyát. Külön köszöntötte a Napkoron szolgáló lelkipásztorokat, Zubály Lajos római katolikus atyát és Bohus Csaba református tiszteletes urat, a település polgármesterét és alpolgármesterét, valamint a megjelent híveket.

Az egyházközség képviselő-testülete nevében Rubóczki Béla alelnök köszöntötte Ábel püspököt, és egy különleges üvegkeresztet nyújtott át neki ajándékba. Beszédében megható hasonlattal élt: „Az ember olyan, mint az üveg, porból van, és a lelke a legkisebb koccanásra is képes darabokra törni. A törött üveg darabjait magas hőfokon újra összeolvasztja egy kemence. Krisztus megváltó szeretete pedig még ettől is magasabb hőfokon izzik, mert képes újrateremteni szilánkjaiból a megtört lelkeket.”

Az ünnepség a négy evangéliumi szakasz felolvasásával kísért körmenettel folytatódott. A körmenet során Ábel püspök szenteltvízzel megáldotta az újonnan kialakított zarándokpihenőt, amely a jövőben a Máriapócs felé haladó és az oda érkező zarándokok pihenését, lelki feltöltődését szolgálja majd.

A körmenet végén az éltetéseket követően püspök atya miroválásban részesítette a jelenlévőket, majd az ünnepet kötetlen, jó hangulatú szeretetvendégség zárta.

Szerző: Juhászné Szabó Erika/Nyíregyházi Egyházmegye, fotó: Rubóczkiné Kiss Hajnalka/Napkori Görögkatolikus Egyházközség

Nyíregyházi Egyházmegye