Hans Zollner üzenete a magyar gyermekvédelemnek

A jezsuita szerzetes korábban a Kiskorúak Védelmével Foglalkozó Pápai Bizottság tagja volt, és régóta vezeti az irányadó gyermekvédelmi képzést nyújtó római intézetet a Pápai Gergely Egyetemen. Emellett az egyes országok püspökeinek, egyházi szervezeteinek meghívására bejárta a fél világot, és páratlan mennyiségű tapasztalatot szerzett a katolikus egyház sokszínűségéről ezen a területen.

Pannonhalmán válaszolt a résztvevők kérdéseire, reflektált a felmerülő problémákra, és több kollegiális jó tanácsot is megosztott a katolikus gyermekvédelemben dolgozókkal. Ezekből idézünk alább egy összefoglalót:

1. Vonódjanak be, de legyenek realisták!

Nem nekünk kell megváltani a világot és az egyházat, azt már megváltották; azt kell megtenni, amit tudunk. A feladat mindig nehéz, de nem lehetetlen. Máról holnapra nem megy, néha lassan haladunk, de tovább kell menni. Vannak csodák, de ritkák.

2. Amit teszünk, tekintsük pozitív dolognak!

A safeguarding (gyermekvédelem és óvó gondoskodás) lényege, hogy mindenki a lehető legnagyobb biztonságban érezze magát.

• Legyenek biztonságos tereink, kapcsolataink, struktúráink és eljárásaink!
• Az érzelmi hozzáállásunkat alakítsa az, hogy a célunk valami jó, valami pozitív – de nem szabad elvenni a fájdalomból és veszteségből, amit az áldozatok és a közösségek elszenvednek.
• Ha csak a bántalmazások elkerülése a cél, az védekező magatartás. A hallgatás nem megoldás: a nyilvánosság úgy működik, hogy minél jobban hallgat az egyház a visszaélésekről, annál többet beszélnek róla mások.

3. Mondjuk el, hogy az evangéliumot hirdetjük!

Ami segít a papoknak, elöljáróknak és közösségeknek, az a spirituális alap. Azért vagyunk itt, azért dolgozunk, mert hiszünk Jézusban, és az evangéliumot akarjuk hirdetni.

Ötven éve folyik nyilvános beszéd a katolikus közegekben történt visszaélésekről, azóta vannak marginális helyzetben azok, akik gyermekvédelemmel foglalkoznak – pedig ez az evangélium szíve. Jézus az esendő, kitaszított emberekkel szenved együtt, értük szenved.

Mikor imádkoztunk utoljára a visszaélésekben érintettekért? Mikor imádkozunk a felelős püspökökért, gyermekvédelmi szakemberekért? Hol találjuk meg a hitünkben az alapját ennek a munkának?

Zollner atya végül meghallgatta a két ülésben, három csoportban együtt dolgozó magyar szakemberek beszámolóit a rendszer gyengeségeiről és erősségeiről, kihívásairól és lehetőségeiről, majd így zárta a gondolatait: „Nagy kincs, hogy itt vagyunk, hagyják, hogy ez a kincs gyarapodjon!”

Az indexfotó két szélén Kiss Gábor és Dobszay Benedek, a találkozó szervezői; Hans Zollner két oldalán pedig Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát és Urfi Péter.

Forrás és fotó: Gyerekasztal Munkacsoport

Nyíregyházi Egyházmegye