spiritual balm at all times

Lk 8,27–39

„Beszéld el…!”

Krisztusban szeretett testvéreim!

Jézus a mai evangéliumban hallott csodája isteni hatalmának egy új dimenzióját tárja elénk. Tudtuk, hogy Jézus Ura a betegségeknek – ezek bizonyítékai a gyógyítások, a betegségek legyőzésének csodái. Láttuk, hogyan parancsolt a természeti erőknek például a vihar lecsendesítésekor. Tapasztaltuk, hogy Ura a halálnak is – ennek ékes bizonyítékát adta, mikor halottakat támasztott fel. A mai evangélium viszont a Jézussal elközelgett Isten Országának egy újabb dimenzióját tárja fel, amikor bemutatja, hogy Jézus hatalommal bír a gonosz lelkek, az ördög felett is. Láthatjuk, hogy nincs semmi és senki, aki ellen tudna állni Isten szeretetének és erejének. Se földi erő, sem túlvilági, gonosz hatalom, sem a halál nem képes Jézusnak nemet mondani. Ám a mai evangélium nem csupán Isten hatalmának az egész világra kiterjedő nagyságát mutatja be, hanem az utolsó mondatában egy Jézustól szokatlan kérést is megfogalmaz a megszabadított ember felé: „Menj, és beszéld el, milyen nagy jót tett veled az Isten!”

Miért is szokatlan ez a jézusi felszólítás? Ha végig tekintünk Jézus csodáin, általában azt tapasztalhatjuk, hogy a Mester nagyon diszkréten kezeli csodáinak eredményeit. Nem dicsekszik vele, nem szeretné csodáinak babérjait learatni. Nem kérkedik, nem engedi, hogy a tömeg királlyá koronázza. Többször fel is szólítja a meggyógyultat, hogy ne mondja el senkinek sem azt, ami történt. Jézust ismerve ez teljesen érthető: csodáiban ő nem népszerűségi indexének növekedési lehetőségeit látta, nem lájk-vadászatra törekedett. Sokkal fontosabb volt neki a meggyógyított, megszabadított egyén, mint saját dicsősége. Tudta: a gyógyítás, a megtapasztalt új és teljes élet mindig diszkrét és személyes, már-már intim titok. Olyan örömhír, aminek jelentőségét és üdvözítő voltát csupán a meggyógyított értelmezheti helyesen. Ám a mai evangéliumban valami más történik: itt Jézus kéri, sőt parancsolja, hogy az ördögtől megszabadított mondja el mindenkinek gyógyulásának örömhírét. Mi lehet ennek az oka? Jézust talán sikeresen megkísértette a népszerűség átka? Talán ő is vágyott a köz elismerésére? Azt gondolom, a válasz egyértelműen: NEM!

Nem, mert egyrészt Jézus először elküldi az embert: „Menj haza, és azután mondd el mindenkinek…!” Jézus távolságot akar most is tartani az emberek tetszésétől. Nem kíséri el, nem tart a megszabadítottal, nem akarja learatni a babérokat. Mert

nem a csoda maga a lényeg, nem az, hogy Jézus tette, hanem az, hogy egy ember megszabadult. Hogy ismét egy teremtmény megtapasztalta, mit is jelent az: Jézussal eljött az Isten Országa, és már köztünk is van. Ez a lényeg! Ez a mondanivaló. Ez az, ami méltó arra, hogy megosszák, hogy közhírré tegyék. Mindenkinek! Nekünk is!

Másrészt Jézus szavaiban már felsejlik a missziós parancs lelkülete! „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet és minden nemzetet!” – parancsolja Jézus tanítványainak, kijelölve úticéljukat és hivatásukat ezen a földön. Ugyanígy teszi tanítvánnyá a most meggyógyított embert is. „Menj és mondd el!” Mondd el, amit láttál, amit tapasztaltál, ami meggyógyított! Tedd közkinccsé! Oszd meg! Legyen mások kincse, reménye és lehetősége is a te gyógyulásod!

Azt gondolom, hogy az örömhír megosztásának kötelessége teszi a ma hallott evangéliumot számunkra is biztatássá és erővé. Olyan erővé, amely nem saját csodálatosságunkban gyökerezik, nem gyengeségeinket dicsőíti, de nekünk is missziós feladatot ad mindennapjainkban. A meghívás, a gyógyítás nekünk, mai keresztényeknek is ajándékunk, feladatunk és felelősségünk. Ám sokszor mi is félünk ezt megosztani. Túlzottan személyesnek, intimnek érezzük, hogy azt másokkal is megosszuk. Így gyakran inkább hallgatunk, csendben maradunk. Pedig az Örömhír hirdetése nekünk is feladatunk! Az igazság, az érték mellett való kiállás nekünk is osztályrészünk! Isten dicsőségének hirdetése nekünk is szent hivatásunk! Az örömhír a mi ajkainkról is szólni akar! A mi cselekedeteink is arra várnak, hogy dicsőítsék az Istent! Hát hallassuk a hangunkat! Szólaljunk fel! Ne hallgassuk el az igazságot! Legyünk mi is megszabadult és hálás hirdetői Isten örök örömhírének, most és mindörökké.

Ámen

Szerző: Egri Tibor, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye