Érintő – vasárnapi gondolatok Bakancsos Sándor atyával

Érintő – vasárnapi gondolatok Bakancsos Sándor atyával

„Az emberi élet szüntelen harc a jó és a rossz között. A jó oldalán Isten angyalai állnak, míg a gonosz oldalán a bűn és a kísértés erői. De ne feledjük: a gonosz csak akkor tud utat találni hozzánk, ha mi magunk engedünk neki teret a szívünkben” – elmélkedés Bakancsos Sándor atyával pünkösd utáni 24. vasárnapon.

Szerző: Bakancsos Sándor, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye 2026. november 8. 08:00

Krisztusban szeretett testvéreim!

A mai vasárnap Szent Mihály arkangyal és a többi test nélküli mennyei erők ünnepével fonódik össze. Ezen a napon azokra a lelki világban élő lényekre emlékezünk, akik védelmeznek, támogatnak, és elkísérnek minket életutunkon. Ők az angyalok.

A Szentírásból – és gyakran saját tapasztalatunkból is – tudjuk, hogy az égi erők a mi segítőink. Az Úr azért teremtette őket, hogy szolgáljanak minket, ezért nevezzük őket szolgáló lelkeknek. Amikor Isten megtestesült, nem angyali, hanem emberi alakot öltött magára, hogy ne az angyalokat, hanem téged és engem váltson meg. A Szentlélek és a Szűzanya által történt megtestesülés az emberért és annak üdvösségéért ment végbe. A zsoltáros így szól: „Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad, és kezed művei fölé állítottad” (Zsolt 8,6–7).

Isten mindent megadott nekünk, ami az üdvösséghez szükséges: ránk bízta a látható világot, és embertársakat ajándékozott mellénk, hogy a közösség által lelkileg növekedjünk, és majdan elnyerjük az örök életet.

A görög „angyal” szó hírvivőt jelent. Olyan küldöncöt, aki annak akaratát tolmácsolja, aki küldte. Gábriel arkangyal leszállt a mennyből, hogy hírül adja a Szűzanyának: Isten Fiának édesanyja lesz; az angyalok pedig a pásztoroknak hirdették meg a Megváltó születését Betlehemben.

Ugyanakkor tiszteljük őket azért is, mert akaratuk – a Szentatyák tanúsága szerint – teljesen hajthatatlan a gonosszal szemben. Az angyalok nem tévedhetnek el a bűn ösvényein, szüntelenül az Urat szolgálják, és az isteni trón előtt állnak. Az angyali gyülekezetet nem véletlenül nevezzük seregnek: ők nem passzív szemlélők, hanem aktív harcosok, akik velünk együtt küzdenek a sötétség erői ellen.

Úgy gondolom, hogy az emberi élet szüntelen harc a jó és a rossz között. A jó oldalán Isten angyalai állnak, míg a gonosz oldalán a bűn és a kísértés erői. De ne feledjük: a gonosz csak akkor tud utat találni hozzánk, ha mi magunk engedünk neki teret a szívünkben. A Krisztust követő keresztény embert azonban megbízhatóan védi az Úr keresztjének jele és a szentségekben való részesülés.

Különösen így van ez a Szent Eucharisztiában: amikor lelkileg és testileg is egyesülünk Krisztussal, semmilyen démoni erő nem rendítheti meg az életünket. Angyalaink pedig, mint hűséges harcosok, ott állnak mellettünk ebben a szent küzdelemben.

Ennek a lelki valóságnak a megértéséhez eszembe jut egy rövid, tanulságos történet.

Volt egyszer egy magányos, idős festőművész, aki egész életében csodás képeket alkotott, de idős korára szomorú lett. Úgy érezte, művei üresek, és hogy egyedül küzd a mindennapi nehézségekkel, magányosan a műtermében.

Egy napon egy különleges látogató lépett be hozzá: egy kisgyermek, aki csendesen leült egy sarokba, és csak figyelte a mester ecsetvonásait. A festő eleinte zavart volt, de a fiú jelenléte furcsa, meleg békességgel töltötte el a szívét. Újra örömmel kezdett festeni, keze kevésbé remegett, és a vásznon lévő színek életre keltek.

Amikor a kép elkészült, a művész odafordult a sarokhoz, hogy megköszönje a kisfiúnak a társaságot, de a szoba üres volt. Az ajtó zárva maradt, senki sem ment ki rajta. Az asztalon viszont egy cédula feküdt a fiú kézírásával: „Ne feledd, soha nem vagy egyedül. Csak meg kell engedned, hogy melletted legyek.”

A festő ekkor döbbent rá, hogy az angyala látogatta meg, aki egész életében csendben fogta a kezét, és erőt adott neki a nehéz órákban.

Testvéreim! Ez a történet ránk is vonatkozik. A mindennapi küzdelmeinkben, fáradtságainkban és örömeinkben sem vagyunk egyedül. Isten elküldte hozzánk szent angyalait, hogy őrködjenek felettünk. Az összes angyali sereg közül a legközelebb hozzánk az őrangyalunk áll. A szent őrangyal a mi igaz barátunk, egy kedves és szerető mentorunk. A keresztségtől fogva Isten az ő angyalára bízott minket. Elszakíthatatlan kötelék fűz hozzá bennünket, mert mindig emlékezik ránk, segít földi utunkon, és a földről a mennybe vezet minket. Mivel az angyalok bölcsessége és hatalma sokkal nagyobb, mint az emberi értelem és erő, az őrangyal láthatatlanul elhárítja a veszélyeket, vagy előre figyelmeztet rájuk. Az angyal jókívánságokat ültethet szívünkbe, inspirálhat, megnyugtathat és vigasztalhat minket a bánatban és a bajban. Ezért is különösen fontos, hogy ma nyissuk meg a szívünket az ő jelenlétük előtt, éljünk az isteni szentségek erejével, és bizalommal haladjunk az üdvösség útján!

Őrangyalom szívből kérlek, bűntől bajtól őrizz engem, életemben légy vezérem, halálomnál állj mellettem. Ámen.

Szerző: Bakancsos Sándor, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye

érintő, lelki táplálék, gondolatok, elmélkedés




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2026 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Szikora Ede Szabolcs (2026.07.01-től) | Zadubenszki Norbert, Gerner Attila (2015–2026)