2026. május 29.

7. hang

Róm 2,14-28

Atyámfiai! Mikor a pogányok, holott törvényük nincsen, megteszik a természettől vezettetve mindazt, ami a törvényben van, noha törvényük nincsen, önmaguk a törvényük maguknak; s azt mutatják, hogy a törvény megtétele a szívükbe van írva. Lelkiismeretük tesz nekik erről tanúságot és a gondolataik, amelyek hol vádolják őket, hol pedig felmentik azon a napon, amikor Isten ítélkezni fog Jézus Krisztus által az emberek rejtett dolgairól az én evangéliumom szerint.
Ha tehát zsidó a neved, és megnyugvást találsz a törvényben s dicsekvésed az Isten, ismered az akaratát, elismered a hasznosabbat, mert a törvény által oktatást nyertél, s bizakodsz, hogy a vakoknak vezetője, a sötétségben levők világossága, az oktalanok oktatója, a kisdedek nevelője vagy, aki megkaptad a törvényben a tudás és az igazság formáját. Nos hát te, aki mást tanítasz, önmagadat nem tanítod? Aki másnak hirdeted, hogy nem szabad lopni, te lopsz? Aki azt mondod, hogy nem szabad paráználkodni, paráználkodsz? Aki utálod a bálványokat, templomrablást követsz el? Aki kérkedsz a törvénnyel, a törvény megszegésével gyalázod az Istent? »Isten nevét miattatok káromolják a pogányok között«, amint írva van.
A körülmetélkedés használ ugyan, ha a törvényt megtartod, de ha a törvényt áthágod, körülmetéltséged körülmetéletlenséggé válik. Ha meg a körülmetéletlen megtartja a törvény igazságait, nem számít körülmetéltségnek a körülmetéletlensége? S az, aki a természet szerint körülmetéletlen, ha teljesíti a törvényt, megítél majd téged, aki az Írás és a körülmetéltség mellett törvényszegő vagy. Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az, és nem az a körülmetéltség, ami kívül, a testen látható.

Mt 5,33-41

Így szólt az Úr: „Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: »Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet.« Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek, se az égre, mert az Isten trónja, se a földre, mert az lába zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa. Még saját fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Inkább a beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem. Ami ezen felül van, a gonosztól való. Hallottátok a parancsot: »Szemet szemért, fogat fogért.« Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellen a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! És ha valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj vele kétannyira!”

Szent Teodozia vértanúnő

Teodozia Konstantinápolyban született. Édesanyja sok imádság után kapta meg ajándékul Istentől. Nyolcéves korában szent Anasztázia női kolostorába lépett be. Szülei halála után a rá maradt gazdagságot a szegények segítésére5 a templomok ékesítésére fordította, ő maga szegénységben élt, böjtben és imádságban. Mikor a képromboló Anasztáz pátriárka parancsára a Konstantinápoly kapuja fölötti szentképet a katonák le akarták szedni, Teodozia elhatározta, hogy társnőivel együtt megvédelmezi a szentképet. Feldöntve a katonával együtt a kapuhoz támasztott létrát a katona a földre esett. Buzgóságáért kínok alá vetették és 730-ban a börtönben meghalt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!