A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye búcsúját ünnepelték Máriapócson

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye búcsúját ünnepelték Máriapócson

2017. július 31-én, vasárnap tartották a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye búcsúi szentmiséjét nemzeti kegyhelyünkön, Máriapócson, amelyet Palánki Ferenc megyéspüspök celebrált. Koncelebráltak Bosák Nándor nyugalmazott püspök, Szocska Ábel apostoli kormányzó, valamint a római katolikus egyházmegye papjai.

Forrás: Magyar Kurír, fotó: Polyákné Tóth Nóra2017. augusztus 1. 15:08

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 693 napja íródott

A vasárnapi búcsúi szentmisét szintén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be, koncelebráltak Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök, Szocska Ábel nyíregyházi apostoli kormányzó, valamint az egyházmegye papjai. Szocska Ábel köszöntőjében kiemelte, azok is imádkoznak a most jelenlévőkkel, akik ezt az utat már századokkal korábban kitaposták, előttünk jártak és megtapasztalták a Jóisten kegyelmét. Majd hozzátette: egy nagymama arra kérte őt, mondja el a zarándokoknak, ma is vannak csodák Máriapócson, hiszen ő unokája csodás gyógyulásáért mondhat köszönetet a Szűzanyának.

„A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette” (Mt 13,45–46). Palánki Ferenc az elhangzott evangéliumi szakasz (Mt 13,44–52) példabeszédeire utalva először azt hangsúlyozta, tudnunk kell megkülönböztetni a hitvány dolgokat az igazi kincstől.

„…hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják” (Mt 13, 47–48). A mai világ legnagyobb problémája az értékválság. Az ember sok értéket kidob, az értéktelennek, semmirekellőnek pedig nagyobb jelentőséget tulajdonít. Ha jól tudunk megkülönböztetni, akkor tudjuk, ki és mi az igazi érték. A másik ember élete mindig értékesebb, mint az evilági dolgok – emelte ki a megyéspüspök, és felidézte azt a történetet, amikor egy roncsautóban élő hajléktalan ember szörnyű körülmények között élő kutyájára figyeltek fel, az ember életkörülményeit viszont észre sem vették.

Ezután a főpásztor a megkülönböztetés és a helyes értékrend fontosságát hangsúlyozta. Ebben Mária példaként áll előttünk: mert kérdezni Gábriel angyaltól, majd képes volt a helyes döntésre és az igen kimondására. „Láthatjuk tehát, hogy annak az embernek ér valamit az igenje, aki tud nemet is mondani mindarra, ami ezzel az igennel ellenkezik. Mária tudott igent és nemet is mondani. Nekünk is tudnunk kell az igazi kincsre igent és sok minden egyébre pedig nemet mondani. Ez a párkapcsolatban, házasságban is fontos. Ha valaki igent mond a másikra, akkor mindenki másra nemet kell, hogy mondjon. Az ilyen embernek ér valamit az igenje. A pap igent mond Istenre és mindarra nemet, ami eltávolítja az Istentől. Isten nem valamit akar adni nekünk, hanem saját magát. Ő a legnagyobb kincs, akiért az ember örömében mindent odaad. A Szűzanyához azért zarándokolunk el évről évre, hogy az igazi kincsre, az Ő egyszülött Fiára rátaláljunk.”

Az igazi szeretet a mindent odaadás képessége. Adjuk oda önmagunkat, egész éltünket Istennek, tegyünk tanúságot a hétköznapokban is arról, hogy rátaláltunk az igazi kincsre. Így Istennel, az emberekkel és a teremtett világgal való kapcsolatunk stabillá válik – folytatta Palánki Ferenc. Majd elmondta, ez a stabilitás, az odaadás örömének a hordozása másoknak is erőt jelent, hiszen az örömvonzó, így embertársaink belénk kapaszkodva találkozhatnak az igazi örömmel.

De látszik-e rajtunk ez a keresztény öröm? – tette fel a kérdést a püspök. – „Boldognak mond engem minden nemzedék”, hangzik el a Magnificatban. Mária akkor mondja ezt, amikor még ismeretlen előtte a jövő, és nem tudja, mivel jár az igenje. Nem kérdez tovább: nem kérdezi, hol fog megszületni a gyermeke, vagy, hogy József mit fog szólni mindehhez. Semmit nem tud. A mérhetetlen boldogsága abból fakadt, hogy odaadta az életét Istennek. Ebben a boldogságban szeretnénk mi is részesedni azáltal, hogy az Úr akaratát keressük. Nem boldogulni akarunk, hanem boldogok akarunk lenni. Ez pedig azt jelenti, hogy teljesítjük Isten akaratát, mert többre vágyunk, mint az evilági jólét, a siker, a gazdagság. Mi az egészre, a teljességre, Istenre vágyakozunk.

De ez a kincs a tulajdonunkba kerül? Ha Isten a legdrágább kincsünk, akkor soha nem mondhatjuk azt, hogy Ő a mi tulajdonunk, hanem mi vagyunk az Isten tulajdona. Mint ahogyan Mária, aki életének teljessége az volt, hogy végigkísérte Szent Fiát földi életében, majd tanúságot tett a feltámadásról. Halló és értő szívet kérjünk Istentől, hogy hordozzuk magukban a legdrágább kincset és tegyünk mellette tanúságot – zárta gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

A búcsú napján a hívek folyamatos szentségimádáson vehettek részt Máriapócs gótikus eredetű római katolikus kistemplomában, a reggeli órákban pedig Pásztor Károly nyugalmazott plébános mutatott be szentmisét itt.

Délután, mielőtt elbúcsúztak a zarándokok, a Lorettói litániát énekelték Bosák Nándor nyugalmazott megyéspüspök vezetésével. A zsúfolásig megtelt kegytemplomban minden szem a kegyképre szegeződött és a hívek közvetlenül, személyesen szólhattak a Szűzanyához, és köszöntek el tőle.

Az ünnep Palánki Ferenc püspök imádságával zárul: „Bánatos szívvel mondunk búcsút kegyképednek, égi Anyánk, mert ütött az elválás szomorú órája. Egeknek virága, bűnösök oltalma, szomorúak vigasztalója, tárd ki anyai kezedet és add ránk égi áldásodat, ne engedj magadtól árván elmenni. Kérünk téged, védelmezz minket utunkon, hogy máskor is láthassuk kegyképedet és érezhessük anyai jóságodat. Ha pedig nem láthatnánk többé drága képed vonásait, jöjj el velünk a túlvilági hosszú búcsúra, hogy ott is anyai palástod alatt juthassunk az örök boldogságba. Világot elárasztó szent áldásodat terjeszd ki az otthon lévőkre s engedj velük örvendetes viszontlátást, hogy még sokszor magasztalhassuk édes anyai nevedet. Néked ajánljuk, ó, máriapócsi Szent Szűz, minden fáradtságunkat. Mutasd be azt szent Fiadnak engesztelésül bűneinkért. Oltalmazz meg minket minden bajtól és veszedelemtől. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.”

Forrás: Magyar Kurír, fotó: Polyákné Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, búcsú, Máriapócs
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2019 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert