Missziós Kereszt – magyar életfa

Missziós Kereszt – magyar életfa

Jelenleg az esztergomi bazilikában található, a máricusban a Nyíregyházi Egyházmegyéből országjáró útjára induló Missziós Kereszt, Ozsvári Csaba (1963-2009) ötvösművész alkotása. A közel három méter magas, bronz borításokkal díszített tölgyfakereszt a krisztusi áldozat és a feltámadás összefüggését jelképezi. Lényegében egy életfa dús növényi ornamentikával, egy olyan fa, melynek ágain madarak is ülnek. Az itthon és külföldön is elismert alkotóval halála előtt három évvel, 2006-ban reményről, jövőről, művészetről, misszióról beszélgetett Körössy László.

Forrás: Körössy László, familiamagazin.hu, Magyar Kurír, fotó: MKPK2018. február 15. 15:02

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 2223 napja íródott

– Szent Erzsébet napján én is részt vettem egy plébániai misszión a belvárosban, a hívek rózsákat és papírra nyomtatott evangéliumi szövegeket osztogattak a járókelőknek. A plébánostól úgy értesültem, hogy több mint száz rózsát kiosztottak, és ebből csupán kettőt utasítottak vissza azok, akiket az utcán megszólítottak. Ebből a szempontból sikeresnek is mondható ez az akció, bár én úgy vélem, hogy a misszió ennél bonyolultabb feladat. Ha nincs előkészítve a talaj – ahogy a magvetőről szóló jézusi példázatban is olvassuk –, akkor bizony kétséges az „eredmény”. A mai járókelő egy mozdulattal eldobja az evangéliumi szöveget a sokféle reklámanyaggal együtt. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a missziót mélyebben is elő kell készíteni. Nehéz feladat ez, különösen a nagyvárosban. Meg kell találni az utat a ma emberéhez, ugyanakkor nem szakadhatunk el a hagyományainktól sem.

Ez a kettősség valami módon a művészetnek is sajátja. Ön hogyan vélekedik erről?

– Mint egyházi, liturgikus tárgyak alkotója, az a szándékom, hogy annyira legyek hagyományőrző, amennyire az Egyház is az, és annyira legyek újító, amennyire az Egyház is törekszik erre.

Nem tartom szerencsésnek azt a gondolkodást, hogy mindenáron valami újat kell vinni egy műalkotásba, ez görcsössé teszi az embert. Ha egy műnek csupán az az egyetlen értéke, hogy valami újdonságot mutat fel: az kevés.

Én inkább a folyamatosság elvét vallom. Igaz, hogy az egyházművészet folyamatossága a barokk korral megszakadt, de a munkáimon keresztül mégis keresem ehhez a kapcsolódási pontokat. Persze ez nem úgy történik, hogy a tárgyak elkészítése során az jár az eszemben, hogy miként teremtsek közvetlen összefüggést egy ötszáz évvel ezelőtti motívum és egy mai forma között. Teret kell hagyni a szabad mozgásnak is.

– Mit ért szabad mozgás alatt?

– Azt, hogy miként a mindenáron való újat akarás sem, úgy a görcsös hagyománytisztelet sem járható út szerintem. Valamiféle könnyedséggel létrehozni a tárgyakat, és arra alapozni, ami bennem van, ezt az „elvet” követem.

A missziós kereszt készítésekor például számomra természetes volt, hogy ha egy életfamotívum kerül a keresztre, növényekkel, madarakkal, akkor a motívumkincsekért visszanyúlok a magyar honfoglalás kori ötvösséghez. De nem úgy, hogy kezembe veszek egy erről a korról szóló könyvet, és lemásolok egy tarsolylemezt.

Eddigi tanulmányaim, munkáim során a régi formák már belém ivódtak. A kereszten megjelenő madármotívumokon is érződik az ősi múlttal való kapcsolat, még akkor is, ha a konkrét alakot nem lehet megtalálni egy honfoglalás kori ötvösségről szóló műben sem.

A magyar múlttal való kapcsolat a missziós kereszt esetében az említetteken túl annak is köszönhető, hogy a feszület eredetileg ereklyetartónak készült a diktatúrák magyar vértanúinak emlékére.

– A feltámadás motívuma tehát a magyar megújhodás reményét is jelezné?

– Igen, természetesen. Magyarországon élek, magyarként gondolkodom, magyar az anyanyelvem. A munkáimon keresztül is „magyarul” szólok.

– Az ötvösség „magyar nyelvén”…

– Igen, habár le kell szögeznem, hogy ez nem afféle magyarkodás. Az én nyelvhasználatom az ötvösség világában olyan természetesen magyar, ahogy egy magyar költő magyarul ír.

– A missziós kereszt már elkészült, most min dolgozik éppen?

– Nemrég belefogtam egy templomkapu elkészítésébe. A diplomamunkám is egy templomkapu volt (a csempeszkopácsi – a szerk.), és régi vágyam, hogy érettebb fejjel is készíthessek egyet. Most megérkezett a felkérés: egy hatszor három méteres bronzkapu Pátyra, a hívek adományaiból. Nagy kihívás ez számomra, azért is, mert a kapu kialakításában teljes szabadságot kaptam.

Úgy tervezem, hogy a legfelső alak a Majestas Domini (Trónoló Krisztus) lenne, alatta a golgotai jelenet, a keresztre feszítés, annyi változtatással, hogy a római katona helyett Szent Imre (a pátyi templom védőszentje) alakját helyzeném el. Ez alatt következne a királyok imádásának jelenete: amikor Jézus Krisztus megjelenik a világban. Majd két próféta: az egyik a messiás megszületésére, a másik a keresztáldozatára utalt próféciájában. Ezek után két drámai biblia jelenet következne: Jákob harca az angyallal, és az a bibliai kép, amikor Ábrahám éppen feláldozná a fiát, és megjelenik az angyal. Alattuk pedig Ádám és Éva története, amelynek szintén a drámai elemeit szeretném megjeleníteni.

– Üdvösségtörténet és hitvallás is egyben… A nagy munka mellett hogyan készül az idei ünnepre?

– A megváltó születése a keresztény művészet születését is jelenti. Korábban, az Ószövetségben egyértelmű volt a tiltás, hogy Istent nem lehet ábrázolni. De az Újszövetség üzenete az, hogy Isten emberré lett, és megmutatta az arcát Krisztusban. Ezért az advent ideje különös várakozást jelent annak, aki valami módon Jézus arcát akarja megmutatni az embereknek a maga eszközeivel. Azt, hogy Isten eljött a világba, úgy, hogy megszületett egy magatehetetlen csecsemőben.

Talán ezzel az ünnepünkkel lehet a legjobban megszólítani a jó szándékú, nem hívő embereket is. Az egyik legfontosabb keresztény ünnepünk közel áll az emberekhez.

Ozsvári Csaba

1963-ban Budapesten született. 1982-től 1987-ig a Magyar Iparművészeti Főiskola ötvös tanszékének hallgatója, diplomamunkája a csempeszkopácsi templom bronzkapuja volt. Főiskolai tanulmányai befejeztével az egyházművészet területén kezdett dolgozni, maradandót alkotva a liturgikus és szakrális művészetben. Munkáját hivatásként élte meg: alkotásaival akarta közelebb segíteni az embert Istenhez.

1993-1995 között a Váci Egyházmegye megrendelésére készített liturgikus ötvöstárgyakat, majd 1996-ban Paskai László bíboros számára misekönyvet. 1997-ben tíz év munkáiból Officium címmel rendezett kiállítást a Budavári Mátyás-templomban.

Apor Vilmos boldoggáavatása alkalmából (1997) domborművet készített II. János Pál pápának, az alkotás címe: Vir Dolorum.

Joseph Ratzinger bíboros egyik püspöki mellkeresztje is Ozsvári Csaba alkotása 1998-ból. Ugyanebben az évben részt vett a Mai egyházművészet kiállításon a Római Magyar Akadémián. A következő évben Karl Joseph Rauber apostoli nuncius rendelt tőle liturgikus tárgyakat.

Legismertebb művei közé tartozik az a domborművekkel díszített misekönyv, a magyar egyház hivatalos ajándéka, amelyet II. János Pál pápa magyarországi látogatása alkalmából alkotott. A misekönyvet jelenleg Ferenc pápa is használja, legutóbb az idei húsvéti vigília szertartásán. Ugyancsak sokan láthatták a budapesti városmisszió során a Szent István-bazilika előtt felállított mintegy három méter magas keresztjét, illetve a felújított máriapócsi kegykép alakjait is az ő koronái (glóriái) díszítik.

A magyar főpásztorok 2008-as ad limina látogatásuk alkalmával egy Ozsvári-kelyhet ajándékoztak a Szentatyának. XVI. Benedek pápát személyesen is köszönthette 2009. április 1-jén, az általános kihallgatás keretében, és átadhatott neki – a magyarországi Schönstatt Mozgalom tagjai nevében – egy általa készített feszületet, amelyen az egyházat jelképezve a Szűzanya is látható.

Az ötvösművész, a magyar egyházművészet kiemelkedő alakja családja és barátai körében 2009. július 9-én Óbudaváron váratlanul elhunyt.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) posztumusz Pro Ecclesia Hungariae díjat adományozott Ozsvári Csaba ötvösművésznek. A kitüntetéssel a testület Ozsvári Csaba az egyházművészet területén maradandót jelentő liturgikus és szakrális művészi alkotásait, valamint küldetésként megélt munkásságát kívánja elismerni. A díjat Erdő Péter bíboros adta át a művész özvegyének 2009. december 1-jén az MKPK székházában.

Forrás: Körössy László, familiamagazin.hu, Magyar Kurír, fotó: MKPK

Nyíregyházi Egyházmegye

iec2020




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2024 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert