Húszéves a hodászi Örömhírvétel-templom

Húszéves a hodászi Örömhírvétel-templom

2018. március 25-én a hodászi görögkatolikus Örömhírvétel-templomban a nagyhetet elindító virágvasárnapi Szent Liturgián egyúttal a templom húszéves jubileumát is ünnepelték.

Szöveg: Kanyó Árpád atya, fotó: Hodászi Görögkatolikus Egyházközség2018. március 27. 15:00

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 142 napja íródott

Az 1896-os munkácsi egyházmegyei schematizmus szerint a Hodászi Görögkatolikus Egyházközség ősi alapítású, templomát az örömhírvétel ünnepére szentelték, az egyházközség liturgikus nyelve a magyar és rutén, anyakönyvei pedig az 1789. esztendőtől vezetve vannak.

Való igaz, hogy a most két évtizedes jubileumát ünneplő templom helyén egyszerű barokk templom állt 1810 óta.  Viszont még ezt a templomot is megelőzte egy feltehetőleg fatemplom, melyből csaknem teljes ikonosztázion maradt fenn a XVII-XVIII. századból.

A barokk templomot 1994-ben, komoly szerkezeti problémák miatt le kellett bontani. A jelenlegi, 1993-1996 között megtervezett templom 1998. március 29-én lett fölszentelve. A templomtér 222.71 m2, hasznos alapterülete pedig 258.54 m2. Befogadóképessége 100 ülőhely és min. 150 állóhely.

A virágvasárnapi búcsúi Szent Liturgiát Lakatos László atya végezte – Mosolygó Béla kancellár, Aranyics Arnold penészleki diakónus – és a Nyíri Esperesi Kerület papságának részvételével. Lakatos László atya ünnepi beszédében az örömhírvételt, mint „üdvösségünk tavaszát” állította előtérbe, és a tavaszi munkálatokkal párhuzamba állítva kifejtette, hogy a második isteni személy lett az a „nemes ág”, mely beoltódott az emberiségbe. Jézusban beoltódott a világba az irgalom, a nemeslelkűség, és bennünket is arra tanít, hogy mint „vad ágak”, fussunk a szenvedélyek és bűnök elől, és váljunk nemes keresztényekké.

A házigazda, Kanyó Árpád parókus atya mindkét jelenlévő volt hodászi parókusnak – Mosolygó Béla és Gelsei Gábor atyáknak – kifejezte elismerését, hogy Isten akaratából, a Szentlélek segítsége és a hívek összefogása mellett a községben egyikük parókiát, másikuk templomokat épített, melyet itt hátrahagytak a lelkek üdvösségének munkálására.

 

Néhány érdekesség a régi és a mostani templom történetéből

Az ősi ikonosztázionról Terdik Szilveszter művészettörténész a következőket írta: „Biztosan a korábbi fatemplomból rakták át a hodászi, illetve a kántorjánosi templom ikonosztázionjait, amelyek sajnos a 20. század folyamán mind a két helyen lebontásra kerültek. A helyzetet bonyolítja, hogy a Kántorjánosiból származó Istenszülő-ikon a hodászi egykori képállványnak Szent Miklóst, illetve a címünnepet, az örömhírvételt ábrázoló ikonjával rokon, s feltételezhető, hogy eredetileg egyazon együtteshez tartoztak. Hodászon ugyanis 1779 körül új ikonosztáziont építtettek még a fatemplomba, ekkor új ikonokat, két új alapképet is festtettek (Tanító Krisztus és Istenszülő, előbbin olvasható az 1779-es dátum), viszont a fönt említett két régi alapképet, a keretük részleges átalakításával ugyan, de meghagyták, és beépítették az új konstrukcióba. Ekkoriban kerülhetett át viszont az első, Istenszülőt ábrázoló alapkép Kántorjánosiba. Hodászon a 19. század elején épült kőtemplom, amelybe áthelyezték a teljes korábbi ikonosztáziont, míg Kántorjánosiban csak 1875-ben lett kész a fatemplomot fölváltó, téglából épített, egy kis fatoronnyal ellátott új templom. Az ekkor készült leltárban megjegyzik, hogy „van képállvány 3 szakaszra”. A korára ugyan nem térnek ki, de a fönnmaradt apostolképek alapján feltételezhető, hogy a régi ikonosztáziont állították  be újra”. (Részlet: Terdik, Sz., "a mostani világnak ízlésse és a rítusnak módja szerint" Adalékok a magyarországi görög katolikusok művészetéhez (Collectanea Athanasiana I.), Nyíregyháza 2011, 45-46.

Más helyütt ez olvasható ugyanezen szerző tollából:

„Az érmindszenti ikonosztázion fontosságát növeli, hogy faragványai, valamint az apostol- és ünnepikonjai szoros kompozicionális rokonságról tanúskodnak a hodászi görög katolikus templom ikonosztázionjának töredékeivel. […] Az érmindszenti ikonosztázion átfestése miatt nehéz egyértelműen állást foglalni, hogy vajon az itt dolgozó festő azonos lehetett-e a Hodászon dolgozó mesterrel, mindenesetre az ünnepek és apostolok ikonjain több részletben fölfedezhető időnként azonos, de rendszerint nagyon hasonló kompozíciós és ikonográfiai elemek ezt a feltételezést erősítik. Noha az egyes témák földolgozásában szembeötlő különbségek is megfigyelhetőek, ezek még mégis tekinthetők ugyanazon mester saját variációinak. A két ikonosztázion faragványainak összevetése során tapasztalható hasonlóságok is megengedni látszanak azt a feltételezést, hogy mind a két helyen azonos faragó jelenlétével számoljunk (pl. az apostol és az ünnepikonok keretezése teljesen azonos, az alapképek keretein mind a két helyen föltűnnek rozetták). Az sem zárható ki, hogy a festő és faragó ugyanazon személy volt”.

 Puskás Bernadett a XIX. századi munkácsi templomépítészetét vizsgálva így fogalmazott: „Az egykori hodászi késő barokk templom (19. század eleje) a jellegzetes lóhere-jellegű alaprajz szerint épült, a félköríves szentélyhez csatlakozó hajója utolsó keleti szakaszában egy-egy északi illetve déli félköríves kórusfülkével bővült. Hasonlóképp épült az újfehértói 1832-ben épült késő barokk templom”.

A jelenlegi templomról az építész-tervező, Csanády Gábor sorait emeljük ki: „A keletelés szokása a szentélyt fordította az utca felé. Így állt a barokk templom is... A körre írt kereszt alaprajz az augur mozdulata: felszentel, elválasztja a szentet a profántól – teremt. Kijelöli a négy világtájat és a központot. A kör a kezdet, a teljesség, a tökéletesség és a végtelen végesség jele. A kereszt Krisztus és a megváltó keresztáldozat jele, mely megszenteli a világot. A négy pillér, a négy evangélista szokásos szimbóluma, feljebb nyolcszögletű tamburt hord: a nyolcszög az e világit jelentő négyesség és a mennyeit jelentő hármasság összességét meghaladó új teremtés szimbóluma: az újjászületésé, a keresztelőkápolnák formája, a megváltásé. A kupola a menny jelképe, a kék fedés az ég megfordítása az ikonok fordított, szemlélőre szerkesztett perspektívájához hasonlóan. A pillérek közötti feszített tér vertikalitása jelöli a világtengelyt – a helyet, ahol ég és föld összeér. A templom tere a centrális és az irányított tér egyfajta egyesítése, a centrális központi tér hosszanti irányban bővített, az ülésrend is irányított. Az additív formálás a VI. századra utal. A terv azon az élen egyensúlyoz, amelyen az újszerű formálás és a történeti gesztusok találkoznak. Miközben a formálás új elemekből építkezik, szokatlan helyen jelenik meg torony, karzat és lépcső, ablak és ikon, mégis a természetesség, a mindig itt volt érzését kelti: hitelesen őrzi a hely szentségét”. Az idén 20 éves templomot ikonosztázion is ékesíti, mely Janka Gábor munkája, ezt 2011-ben szentelték fel.

Szöveg: Kanyó Árpád atya, fotó: Hodászi Görögkatolikus Egyházközség

Nyíregyházi Egyházmegye

templombúcsú, Hodász
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2018 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert