Volt miért hálát adni – metropóliai nap Hajdúdorogon

Volt miért hálát adni – metropóliai nap Hajdúdorogon

150 évvel ezelőtt Hajdúdorogon gyűltek össze először a Kárpát-medencében élő magyar ajkú görögkatolikusok, amely évforduló alkalmából április 14-én nagyszabású megemlékezés volt a városban. A jubileum miatt különösen is fontos metropóliai napon jelen voltak az egyes parókiák és intézmények papjai családtagjaikkal együtt, és még sok más család (voltak, akik három vagy négy nemzedékkel érkeztek) összesen mintegy háromszázötvenen.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye2018. április 18. 11:00

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 121 napja íródott

A családi nap fényesheti imaórával kezdődött a Szent Bazil Oktatási Központ sportcsarnokában, majd a délelőtt során történelmi összefoglalót kaptak a résztvevők a 150 évvel ezelőtt történt eseményről és annak jelentőségéről, valamint színes beszámolót a metropólia jelenlegi helyzetéről.

„Napirend előtti felszólaló” volt Vatamányné Kiss Krisztina, aki személyes emlékeit idézte fel. Ugyanis édesapja – a Hajdúdorogon harminc évig tevékenykedő – Kiss Andor atya és felesége, valamint az akkor káplánként szintén itt szolgáló Polgári László atya vezetésével az akkori fiatalok is tartottak a nagygyűlésről megemlékezést, 1988-ban. A nosztalgia alapját adó, történelmi jelentőségű eseményről Dr. Véghseő Tamás, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola rektora számolt be részletesen. „Ki múltjára érzéketlen, szebb jövőre érdemtelen” című előadásában elhangzott, hogy a görögkatolikus egyházmegyékben élő magyar anyanyelvű hívek körében a 18. század közepétől jelentkezett egyre erőteljesebben az az igény, hogy templomaikban a magyar nyelvet használhassák az általuk nem értett ószláv és a román helyett.

Konkrét lépésekre mégis csak jóval később 1868-ban került sor Hajdúdorogon. Ekkor a magyar görögkatolikusok első országos gyűlésén – minden várakozást felülmúlva – 33 egyházközség 220 képviselője jelent meg, melyen a magyar nyelv liturgikus használatának engedélyezése mellett megfogalmazódott az igény egy magyar görögkatolikus egyházmegye iránt is. Mire azonban az első eredmények megszülettek (a magyar görögkatolikusok csak 44 évvel később, 1912-ben kaphattak saját egyházmegyét, míg a magyar nyelv liturgikus használatának szentesítésére 97 évet kellett várniuk) az ezeket kezdeményező személyek már nem éltek. Véghseő Tamás hangsúlyozta: világi hívek áldozata, kezdeményezőkészsége, kitartása, egyházszeretete, egyházhűsége nélkül a Magyar Görögkatolikus Egyház nem jött volna létre, nem maradt volna meg a történelem viharaiban és napjainkban nem tudná végrehajtani küldetését: Jézus Krisztus evangéliumának hirdetését és életre váltását.

A főiskolai rektor előadását követően a nap során köszöntötték azokat a személyeket, akik a nagygyűlés életrehívóinak leszármazottai. Így a hierarcha atyák többek között Orosz Lászlónak, Orosz István, Koszta Attilánénak, Simon Péternek és Czifra Károlynak, Andruk Józsefnének mondtak azért köszönetet, hogy annak idején déd-, ük-, ős- és ószüleik kiálltak a magyarságukért és görögkatolikusságukért. Az egyházmegyék jelenlegi vezetői abban bíznak példájukból kellő erőt tudnak meríteni és a nagy elődök útját folytatni tudják mind a magyarság, mind a görögkatolikusság megerősítése érdekében.

Családi nap lévén a gyermekekről sem felejtkeztek el a szervezők: a legkisebbekre a Szent Bazil Oktatási Központ óvodájában vigyáztak, míg az iskoláskorúakat kézműves foglalkozások, filmvetítés, társasjátékok várták. Külön érdekesség volt, hogy a Gólyavár udvarán népi gyermekjátékokkal ismerkedhettek illetve végignézhették, akár meg is tanulhatták, hogyan is készül a híres kürtőskalács. A bátrabbak pedig lovas kocsizhattak és íjászkodhattak is.

Az előadások sorát a három egyházmegye, három helynöke folytatta. Polgári László nyíregyházi helynök felidézte, hogy a rendszerváltás óta napjainkig 45 egyházközség jött létre és 37 templom épült meg, majd időrendben fel is sorolta, hol és mikor valósultak meg ezek a fontos fejlesztések. Majd Seszták István atya, a Debreceni Helynökség vezetője ismertette „a köszönet és a hála szavával” ennek az időszaknak terméseként az intézményhálózat bővülését. „Nagyon hálásak lehetünk, hogy az elődeink reményeit, álmait a Jóisten gondviselése folytán megélhetjük.” – mondta. Emlékeztetett, hogy az első katolikus átvett intézmény a rendszerváltás után éppen a hajdúdorogi általános iskola volt, ezt követően itt a településen, majd Nyíregyházán és Miskolcon jöttek létre azok az intézmények, amik jó alapot jelentettek a terjeszkedéshez. 2009-től egy igazi „oktatási dömping” indult be, azóta szinte megszámlálhatatlan mennyiségű görögkatolikus óvoda és iskola kezdte meg működését. Ennek eredménye, hogy több mint 10 ezer diák tanul ezek között a falak között.

A debreceni helynök a szociális ellátást biztosító intézményekről is szót ejtett. Mint mondta: ezek a szolgálatok, feladatvégzések szoros összhangban vannak egyházunk evangéliumi küldetésével. Végezetül a papneveléssel és Máriapócsról beszélt, utóbbi kapcsán azokról az infrastrukturális fejlesztésekről, melyeknek köszönhetően ma már méltó körülmények között tudják fogadni a zarándokokat. Ezt támasztotta alá Juhász Géza miskolci helynök beszéde is, aki első sorban a Nemzeti Kegyhelyhez köthető eseményeket szedte csokorba. Felsorolni is nehéz volt milyen sokféle búcsút rendeznek itt, amik „mind olyan események, melyekhez ragaszkodunk”. Majd az elmúlt évtizedek jelentősebb közös eseményeit, programjait idézte fel. Így mesélt a ma már hatalmas népszerűségnek örvendő táborokról (Damján, Család tábor) és nagyszabású rendezvényekről (Szent György Kupa, bálok) a jelenlévőknek.

Befejezésül a hierarcha atyák foglalták össze a jövőbeni feladatokat. Orosz Atanáz püspök atya a görögkatolikus oktatás-nevelés jövőjéről beszélt. Mint mondta: 40 évvel ezelőtt soha sem gondolta volna, hogy lesz görögkatolikus iskola Magyarországon. Ehhez képest ma Magyarországon a 95 katolikus oktatási-nevelési intézmény közül a gimnáziumok 5 százaléka, a szakközépiskolák 16 százaléka, míg az óvodák 11 százaléka görögkatolikus. Különös gondja van az egyháznak a társadalom peremére szorult fiatalokra. Az intézményekben nevelkedő, halmozottan hátrányos helyzetűek aránya magasabb, mint az országos katolikus hálózatban. „Ez óriási feladat, kihívás számunkra. A nemzetünk jövőjét jelentő gyermekek, fiatalok evangéliumi neveléséért és oktatásárét vagyunk felelősek. Szeretnénk diákjainkból erkölcsös felnőtteket formálni és ehhez majdnem minden lehetőséget meg is kaptunk. A megszerzett tudás mellett, erkölcsi megújulást szeretnénk az átvett intézményben elérni, aminek középpontjában Jézus Krisztus áll. – mondta Atanáz püspök.  

Szocska Ábel apostoli kormányzó, újonnan kinevezett nyíregyházi püspök beszédét azzal kezdte, hogy amikor a metropóliai napot szervezték a hierarchák, akkor ő még kormányzó volt. Ezért vonakodott attól, hogy ilyen minőségében beszéljen az egyházmegye jövőjéről. De aztán „megviccelte az élet” mert, mint ismert azóta lett püspöke az egyházmegyének... Feladatai középpontjában Máriapócs, mint lelkiségi központ áll. Mindannyian érezzük, hogy a turizmus egyre jobban begyűrűzik a búcsúhelyekre, így a Nemzeti Kegyhelyre is – fogalmazott a kormányzó. Fontos feladat, hogy a zarándoklatoknak és a kegyhely kegyelmi központjának mivoltát, méltóságát megőrizzük. Öröm lenne, hogy az, aki turistaként érkezik Máriapócsra zarándokként térjen haza. Szeretné, ha még jobban bekapcsolódnának az egyházközségek, intézmények a programok szervezésébe, amiknek minél hamarabb, akár élő közvetítés formájában fel kell kerülniük a világhálóra. A fejlesztések kapcsán elmondta: egyebek mellett térkőcsere, új parkoló, árnyékolás, hangosítás korszerűsítése, karitász központ létrehozása szerepel a tervek között. 

A beszédek sorát Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya zárta, aki Véghseő Tamás rektor múltidéző előadásából emelte ki azt, hogy a 150 évvel ezelőtt történteket „örömteli egymásra találásként” értékelték az elődök, és ez azóta is igaz a görögkatolikus egyházra. Jövője pedig ebből az irányból fejlődhet tovább. Fontos tehát, hogy még nagyobb hangsúlyt kapjanak a családokkal közös megmozdulások. Majd arról beszélt, hogy ma már semmi sem állandó, minden felborult, minden talaját vesztette, milliók válták hajléktalanná és a belső migráció miatt is a magyar görögkatolikusok vándorlásba kezdtek. „Mi az, ami támaszt, kapaszkodót nyújthat?” – tette fel a kérdést érsek atya. Ez az állandóság, ami az Isten egyetlenségében gyökerezik és ez azt állandóságot kell tudni továbbadni gyermekeinknek, fiataljainknak. Az egyház fontos feladatának tekinti még a hagyományőrzést és a liturgiára való odafigyelést, mert sokszor foghíjasok a templomok, és abban, hogy ez ne legyen így, nagy felelőssége van a paptestvéreknek.

Ebéd után lehetőség volt kimenni a temetőbe, ahol szintén megemlékeztek a történelmi nagygyűlés szervezőiről: elsősorban Farkas Lajosról, valamint a Hajdúdorogon szolgáló helynökökről: Danilovics Jánosról, Lengyel Endréről, Jaczkovics Mihályról. Az ő sírjaikat a pannachida után meg is koszorúzták a hierarchák. A nap húsvétköri vecsernyével zárult a székesegyházban.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye

metropólia, családi nap
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2018 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert