Coolstars astronomy study group in Mátészalka

Van egy általános iskola a mi kis városunkban. Nem sok gyerek jár hozzánk, nincs 400 sem. Egy kétszintes épület a miénk, hatalmas udvarral és még nagyobb fákkal. Vannak nagyszerű pedagógusaink, akik néha erejükön felül is igyekeznek, hogy minél színvonalasabb legyen nálunk az oktatás és a tanórán kívüli elfoglaltságok minősége is. Minden megmozdulásuk mögött ott van, hogy elfogadják, megértik és szeretik a gyerekeket. Van többféle szakkörünk, tehetséggondozó programunk, angol kéttannyelvű oktatás első osztálytól kezdve.

Ez a Móricz.

És ebbe a jól bejáratott rendszerbe került bele új elemként az idén a sakkpalota, igaz, még „csak” integrálva. És persze ősztől lett csillagászati szakkör is. Most még alacsony létszámmal, de elindultunk. Rendkívüli gyerekek járnak hozzám heti egy alkalommal, aki érdeklődőek, tájékozottak. Miattuk megéri kutakodni, minden alkalomra az előadásokat vinni, utánaolvasni, bővíteni a Facebook-csoport tartalmát.

Egy olyan közösség van kialakulóban, mely merőben más az iskolánkban. Mi, akik arról filozofálgatunk a folyosón, hogyan lehetne leszállni a Jupiter felszínére, illetve hogyan juthatnánk be vagy ki élve a fekete lyukakból, na, az minden, csak nem megszokott.
De jó, hogy vannak nem hétköznapi tanulók, és jó, hogy a vezetőség adott alkalmat nekik is, hogy a tehetségüket kibontakoztassák ebben az irányban is.
Nekem meg főleg jó, mert hatalmas sikerélmény velük együtt összeülni.

Most még csak virtuálisan nézegetjük a csillagokat, de valahol el kell kezdeni. Például a macsnet.hu-n talátuk és regisztráltunk is a Marsrengések mérése-programra, ami nagyon érdekesnek tűnik. Így elkezdtük mi is bontogatni a szárnyainkat, és ugye határ a csillagos ég, mivel eppur si muove!

A cikk megjelent a MACSNET-en 2018. október 29-én.

Szöveg: Bardóczné Kocsis Erzsébet, fotó: Móricz-iskola

Nyíregyházi Egyházmegye