Vasárnapi levelek – Min és hogyan nevetünk?

Vasárnapi levelek – Min és hogyan nevetünk?

„Az a nap, amelyik nevetés nélkül telik el, elvesztegetett idő” – mondta Charlie Chaplin. Az viszont nem mindegy, hogy hogyan nevetünk. Jókai Anna Vasárnapi levelében ezt a kérdést boncolja.

Forrás: dia.hu, fotó: wallpapertop.net2018. november 18. 17:10

Az embert az állatvilágtól megkülönböztető képessége, többek között, hogy tud nevetni. A nevetés gyógyít, mondják, de úgy hiszem, csak akkor, ha van valódi ok a nevetésre. A magyar nyelv árnyalt: a jókedv kifejezésére – megközelítően azonos értelemben – sok szinonimát ismer. Nem mindegy, mikor melyiket használjuk! Egészséges kacagásról beszélünk, de gúnyos kacajról. A vihogás az idétlen, éretlen személyiség megnyilvánulása – a vigyorgáshoz a bambaság képzete társul. A röhögés durvaságot vagy bárdolatlanságot takar. Aki hahotázik, teli szájjal nevet, szinte látjuk a nagy kerek nyílást az arcban. A heherészés viszont keskenyre húzott ajakkal történik; heherészünk, ha kényelmetlen szituációba csöppenünk, vagy egy kissé zavarban vagyunk. A kuncogás visszafogottságot jelez – s némi ártatlan csúfolódást valakin vagy valamin… A bruhaha mesterkélt, bohóctréfába illik.

Megismerszik az ember szellemi színvonala azon, hogy mikor és min nevet… Színházban, film és tévénézés közben jól megfigyelhető: van, akinek alacsony a humorküszöbe, s megragad minden alkalmat, hogy máris nevessen… bármily olcsó a vicc, közhelyes a poén, esetleg bántó és gusztustalan. Másikunk akkor is komoly arccal ül, amikor volna ok az élénk derültségre, de csakazértis meg akarja mutatni, hogy az ő magas igényeit akárki nem képes kielégíteni. Ez az unott pofa: a színészek és a társaság réme. És ne felejtsük el azt a sajnos eléggé népes csoportot sem, amelyik éppen ott tör ki kacagásban, ahol sírni vagy mélyen elgondolkodni kéne… Mit tehetünk? El kell viselnünk, megtiltani mások nevetését nincs jogunk.

A média azonban a nevetést nem bízza a nézőre, a hallgatóra. Bárgyú komédiák csetlő-botló figuráit a kép vagy a hang alá kevert gépi nevetés kíséri. Még fel sem fogjuk, mi történik, a nevetőkórus már felharsan, utasít bennünket, ha magunktól nem tudnánk: most, most, muszáj nevetni!

Műkacaj, mechanikus jókedv; megalázó a manipulációnak beugrani. Hovatovább oda jutunk, hoy a szabad akarat – az ember egyik legnagyobb ajándéka és kockázata – befolyásolt akarat-nélküliségre változik; a tömegpszichózis hatása alatt egyéni véleményünk elsikkad. Gombnyomásra nevetünk, a felületen marad minden. Szerencsénk, hogy a sírást még nem sikerült gépesíteni, megalázni. A megrendülés könnyei még nem szintetikusak – a katarzis, hála Istennek, nem megy parancsszóra!

Jókai Anna,1999

Forrás: dia.hu, fotó: wallpapertop.net

Nyíregyházi Egyházmegye

vasárnapi levelek




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2018 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert