Miért érdemes apának lenni? Mert Istentől kapott hivatás – előadások az apaságról Nyíregyházán

Miért érdemes apának lenni? Mert Istentől kapott hivatás – előadások az apaságról Nyíregyházán

Hét családfő beszélt március 12-én a Megyeházán arról a szerepről, melyet ő maga apaságnak nevez, tart vagy megél. A közéleti személyiségeket egy egészen új oldalukról ismerhették meg az érdeklődők a Hieroteosz Egyesület „Apák szerepe” címmel megrendezett előadásán.

Szöveg és fotó: Polyákné Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye2019. március 14. 07:00

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 97 napja íródott

A témából adódóan mind a hét előadó – egy politikus, két művész, egy görögkatolikus pap, egy hivatalnok, és két, gyermekekkel (is) foglalkozó egyesület vezetője – személyes vallomást is tett a gyermekei megszületésével bennük megszületett szerepről, az apaságról. Volt, aki elérzékenyülve, volt, aki büszkeséggel, akadt önkritikus és elemző, egyesek társadalompolitikai, mások művészi, s megint mások szakrális oldalról közelítettek a témához: rögtönözve vagy alaposabban készülve a szokatlan felkérésre. De mindannyiuk előadásában közös volt, hogy gyermekeikről a legnagyobb szeretettel beszéltek, s a tanúságtétel, hogy a család életük legelemibb építőköve.

Kiss András a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Civil Információs Centrum igazgatója köszöntése után elsőként Puskás Tivadar, a Móricz Zsigmond Színház színművésze tárta őszintén a hallgatóság elé gyermekkori családi örökségét és saját családjának működését, melyben nemcsak a gyermekek kérik ki apjuk véleményét, de az édesapa maga is kap tanácsokat két fiától és egy lányától.

A partneri kapcsolat mögött egy olyan családmodell áll, melyben a gyermekekért mindent megtettek a szülők: a színész édesanya karrierjét áldozta fel értük, előző házasságából származó lányával együtt pedig jól működnek mozaikcsaládként is; példamutatással és terelgetéssel nevelték gyermekeiket. A minden telefonbeszélgetés végén elhangzó szeretlek: igazi visszacsatolás a szülők nevelő munkájára.

Seszták Oszkár a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Közgyűlésének elnöke közszereplőként igyekszik megóvni a családi élet intimitását, így talán sokan nem is tudják róla, hogy három lánygyermek édesapja, akik közül ketten ikrek. A felnőttkor küszöbén álló lányai gyermekkorára visszatekintve önnön múltjával is szembesíti lányának első kerek mondata: „Apa elment”.  Önelemző módon fogalmazta meg: minden percet, amit lehet, a gyermekekkel kellene tölteni, részt vállalva apaként a nevelés munkájában az édesanya mellett, de erre nem hagy lehetőséget a munkához való hozzáállásunk: meg akarjuk váltani a világot. Csak később jövünk rá, hogy ez úgysem lehetséges, a gyermekekkel viszont nem töltöttünk elég időt.

„Korjelenség, hogy a fiatalok későn alapítanak családot, ami az elköteleződés hiányából fakad” – mondta az elnök. Pedig a családalapítás és a gyermekvállalás „szenzációs kaland és izgalmas vállalkozás” – tett hitet a család mellett, valamint azt is megtudhatták a hallgatók, hogyan nevelték feleségével az ikreket, hogyan próbálták óvni a lányokat a közösségi média és az internet világától.

„Felértékelődött az apák szerepe” – kezdte gondolatait Polgári András a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kormányhivatal főigazgatója, aki két gyermek édesapjaként bevallottan a konvencionális családban hisz, ahol az anya óvó, gondoskodó, ápoló, az apa a kemény, szigorú, ugyanakkor lágyszívű is. „Hiszen ma egy férfinek érzékenynek is kell lennie,” a – gyermekek által is – elvárt „szuperhős” szerep mellett. Ha a gyermekektől ellopott idő vagy egy rossz reagálás miatt távolabb kerülünk a gyermekektől: „az elveszett bizalmukat vissza kell szerezni. Mert ők nem a beosztást látják, hanem apa közeledését és próbálkozásait.” – mondta a főigazgató. „Család és hátország nélkül nincs siker semmiben” – ezt a gondolatot édesapja is megerősítette, aki halála előtt egy héttel a sok-sok beszélgetés során mintegy útravalóként erősítette fiában: a munkától sokkal fontosabb a család, olyan közegben élni, ahol az embert szeretik, és ahol szerethetővé válhat.

„Tizenkilenc évvel ezelőtt született egy Down-szindrómás gyerekünk, s vele egy feladatot, életcélt és hivatást is kaptam” – kezdte gondolatait Kisari Károly a Rejtett Kincsek Down Egyesület elnöke. „Amikor Eszterrel az intézményekbe látogatunk, mindig elmondom neki: mi nem lennénk itt, ha te nem születsz meg. Megváltoztatta az életemet, s születésével sok más embernek is tudunk segíteni.”

A Gránit Oroszlán Példakép-díjat, melyet tavaly a Férfiak Klubjától kapott, Kisari úgy értékelte, hogy az valójában egy megoldási folyamat értékelése, a helytállásé, melyet felvállalt feleségével lánya szültése után. A fiatalabb testvér mintái segítik a Down-szindrómás gyermekek fejlődését, így ők is vállaltak még egy gyermeket – tudtuk meg a személyes vallomásból.

A Kárpátaljai Nagycsaládosok Egyesületének elnöke, Török Dénes, négy fiúgyermek büszke édesapja, az apák szerepét annak történeti megítélésével vázolta röviden – hivatkozva Léder László egyik, egyesületbeli Apa Akadémiás előadására. Apátlan, férfiatlan társadalmunkban fontos téma az apaság, s ezt már az a néhány kutatási eredmény is alátámasztotta, melyet érintőlegesen felsorolt: az öngyilkosságot elkövetők, a hajléktalanok, az iskolában megbukott tanulók, a fiatalkorúak börtönében lévők magas százalékban apa nélkül nőttek fel. A ’80-as évek felfogásától, mi szerint az apa nem fontos – főként a lányok – nevelésében, 2004-re fokozatokon keresztül épp az ellentétére változott, amikor végre kimondták, hogy egyenrangú és meghatározó szerepe van a férfinak a nevelésben.

Utolsó gondolatai: „minél több gyerek, annál nagyobb hit”, s hogy „a Gondviselésre is kell hagyni valamit” észrevétlenül vezetett át a következő előadóhoz, aki hét gyermek édesapjaként és görögkatolikus papként az apai szerepet az Isten gondviselő szeretetéből kiindulva értelmezte.

Szabó Tamás a Nyíregyházi Egyházmegye pasztorális helynöke beszédének első tézise így hangzott: „az Isten közösség, a közösség alkalmas a szeretet megélésére, ezért természetes az isteni gondolkodásban, hogy az ember közösségbe szülessen, melynek alappillére a férfi és a nő.”

A továbbiakban az isteni tökéletes és az emberi, tökéletlen szeretet anya- és apaarcúságát állította párhuzamba. Ahogyan az Isten feltétel nélkül szereti az embert – bár ezt az anyai arcát nem domborítjuk ki –, úgy a csecsemő számára az édesanya feltétel nélküli szeretete a legmeghatározóbb élmény az első három évben. Majd elérkezik a gyermek életében a másodlagos szocializáció, amit az édesapa testesít meg, ez ugyanakkor már sokkal inkább feltételekkel megvalósuló szeretet. Az isteni szeretetnek van egy apai vonása is: a  feltételekkel megvalósuló,  és ezért növekedést is elősegítő szeretet. Hétköznapi szóval ez a nevelés, ami ideális esetben az édesapa feladata.

„Az Isten szavával teremtett” – ebből kiindulva magyarázta az apaság isteni hivatását: „bárki lehet biológiai apa, de igazi édesapává a teremtő szóval válik, azzal, hogy beszél, szól a gyermekéhez.”

Az Isten az emberek életében határokat szab és teret biztosít, „Az apák feladata, hogy teret biztosítsanak, valamint korlátokat is meghatározzanak. Ez az erő nem jelenti ugyanakkor, hogy ne lenne gyengéd. Sőt az igazi erő a gyengédségen keresztül valósulhat meg, mely nem a testből, hanem a lélekből fakad. Ez gondoskodó erő, mely egyúttal önállóságra is nevel.”

„Miért érdemes apának lenni? – tette fel a kérdést beszédének végén a helynök – mert Istentől kapott hivatás. Létünkkel, szavainkkal, tetteinkkel, ölelésünkkel kiegészíthetjük az anyai feltétel nélküli szeretetet, s így ketten, közösen egy falatka istenit adhatunk gyermekeinknek: a legtöbbet, amit lehet.”

Az utolsó előadó Oláh Gergő volt, aki a 2012-es X-Faktor győzteseként és négy gyermekes apaként lépett a közönség elé. A család fontosságáról személyes gyermekkori és felnőttként megélt tapasztalatai alapján beszélt. A művész a szülői jelenlét fontossága mellett kiállva épp egy olyan országos toborzó turné első állomásáról, Salgótarjánról érkezett. A Befogadlak megmozdulásban nevelőszülőket keresnek, ehhez nyújt ő segítséget szerte az országban.

Előadásának végén négy dallal örvendeztette meg a közönséget.

Szöveg és fotó: Polyákné Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye

Hieroteosz, Szabó Tamás, apaság
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2019 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert