A dicsőséges és diadalthozó Szent György nagyvértanú ünnepének egyik fontos mondanivalóját látom a „Georgiosz”, a György névben. A magyarul Györgynek fordított „Georgiosz” név jelentése ugyanis ez: „földműves”. Mit rejt magában ez a jelentés a keresztény teológia szempontjából? – Kanyó Árpád hodászi parókus gondolatai következnek.
Az első, és rögtön szembetűnő üzenet magában a „földműves” szóban van: az ember „műves”, tehát műveli, ápolja és gondozza a földet, nem pedig rombolja azt! Ez az Isten eredeti terve, erre rendelte az embert a teremtésben, amikor rábízta a földet; de mintát is adott, hiszen ugyanígy tesz az Isten is, aki gondviselésével állandóan kormányozza és fenntartja, tehát nem rombolja ezt a világot. A keresztény ember ezért kell szívén viselje a teremtés sorsát, ezért kell felemelje szavát a környezetszennyezés, és minden más, a teremtett világot romboló tényezővel szemben.
A másik fontos üzenetet Szent Péter apostol levele kapcsán érthetjük meg világosan. Az apostol arról beszél, hogy minden ember méltóságot kapott e világban, mindenki „pap” ezen a földön, s az embernek, mint a „teremtés papjának”, nagyon komoly feladata van a világban. A latin teológia az embernek ezt az Istentől kapott komoly feladatát nevezi az „általános papság” néven.
Az a feladatunk, hogy a teremtett világot visszavezessük az Istenhez! Nem az a dolgunk, hogy még jobban eltávolítsuk tőle a teremtést, hanem egyre közelebb vezessük eredeti és végső célja, az Isten felé. Ezért szentel meg mindent a keleti egyház: a vizet, a gyümölcsöket, a búzát is, vagyis a föld terményeit, mert rá akar mutatni feladatunkra: minden az Istené, minden anyag, amit a romlott állapotból ki kell emelni, Istennek kell adni,mert az egész anyagvilág végső célja az Istenben van. Az ember, a „teremtés papja” az egész világot bemutathatja, felajánlhatja Istennek, az anyagot megszenteli, hogy a szentség, az eredeti tisztaság állapotába állítsa azt vissza.
A Húsvét is arról szól, hogy ez az anyagvilág is át fog alakulni, lesz majd „új ég és új föld”, melynek mennyei tündöklése már beköszönt hozzánk a feltámadással: előízét érezzük a mennyei Jeruzsálem tündöklésének és tökéletességének, melyben már minden helyreállt eredeti, tiszta állapotába, abba az állapotba, amire Isten rendelte a dolgokat. Húsvét a „nyolcadik nap”, az „új világ” beköszöntének a kezdete, és figyelmeztet bennünket: úgy bánjunk földi létünk egészével, az anyagvilággal, hogy arról is el kell számolnunk majd őelőtte: Jó papjai vagy rossz „papjai” voltunk-e az ő teremtett világának? Ápoltuk, óvtuk, vagy romboltuk-e azt?
Szent György ünnepe, a búzaszentelés világos üzenete ez: Istentől kapott életünket, Tőle kapott környezetünket ápoljuk és védjük, s mindent adjunk oda Neki, ajánljuk fel áldozatként, hogy azt megszentelve, megtisztítva kaphassuk vissza Tőle, s így meglássuk mindennek a végső célját: Isten Országának szentségét, tökéletességét, a paradicsomi állapotot, melyben minden azt szolgálja, amit Isten neki szánt; s mi a világ célját ne ferdítsük rossz irányba, hanem a teremtés jó „papjaként” vezessük oda Istenhez, életünk forrásához! „Szent György nagyvértanú! Segíts minket a teremtés jó földművesének, jó papjának lenni”! Ámen.
Szent György nagyvértanú
Valószínűleg a kisázsiai Kappadokiából származott előkelő keresztény családból. Egyes adatok szerint apja vértanúhalált halt, amikor még György gyermek volt, s attól kezdve anyja nevelte. Diocletianus császár uralkodása idején (284-305) katonai pályára lépett, ahol kiváló szolgálatával magas rangot ért el. Amikor a császári rendelet megfosztotta a keresztényeket politikai jogaiktól és állami tisztségeiktől, Szent György nyíltan megvallotta hitét a császár előtt, és sem hitegetésre, sem fenyegetésre nem volt hajlandó elállni tőle, hanem el is ítélte a pogány isteneknek áldozó hitehagyókat. Diocletianus ekkor kínzásokra adta át őt: lándzsával átdöfték a hasát, kerékbe törték, húsát szaggatták, ő mégis sértetlen maradt. Ennek láttán többen keresztény hívőkké lettek, vállalva ők is a vértanúságot. Végül a szentet 303. április 23-án lefejezték.
Szent György ikonográfiai ábrázolása egy vele kapcsolatos legendára utal. Eszerint a libanoni Bejrut közelében volt egy tó, amelyben hatalmas sárkány tanyázott, s ez a fenevad nyeldeste az arra vetődő embereket. A bálványimádók papjai azt a tanácsot adták a királynak, hogy a környéken élő családok naponta sorshúzás alapján áldozzák fel egy-egy gyermeküket a sárkánynak. Így került sor a király egyetlen leányának feláldozására is. A királyleányt a legszebb ruhájába öltöztették és elkísérték a tópartra. Amikor a sárkány előjött a tóból, ott termett lóháton Szent György, és megölte a szörnyet. A szent ezután megnyugtatta a megrémült jelenlévőket, hogy ne féljenek, hanem higgyenek és bízzanak az Úr Jézus Krisztusban, mert az ő parancsára történt a sárkány megölése.
Szöveg: Kanyó Árpád
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 | |
7 | 8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 | 17 |
18 | 19 |
20 |
21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 |
27 |
28 | 29 | 30 | 31 |