„…hiszen tagjai vagyunk egymásnak” (Ef 4,25) – Ferenc pápa üzenete a tömegtájékoztatás 53. világnapjára

„…hiszen tagjai vagyunk egymásnak” (Ef 4,25) – Ferenc pápa üzenete a tömegtájékoztatás 53. világnapjára

Magyarországon idén május 26-án ünnepeljük a tömegtájékoztatás világnapját, ezen a napon a Szentatya hagyományosan üzenetet intéz a hívekhez. 

Forrás: MKPK Sajtószolgálat, fotó: Thomas Mukoya/REUTERS2019. május 26. 07:00

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 176 napja íródott

Kedves testvérek,
amióta az internet létezik, az Egyház mindig síkra szállt azért, hogy azt az emberek
közötti találkozások és a szolidaritás szolgálatába állítsa. Ezzel az üzenettel szeretnélek titeket
újra meghívni arra, hogy elgondolkodjunk kapcsolatokon alapuló létmódunk jelentőségéről és
alapjairól, illetve napjaink kommunikációs környezetének kihívásai felől szemléljük az
embernek az egyedüllét elkerülésére irányuló vágyát.
A hálózat és a közösség metaforái
A média világa napjainkban oly mértékben jelen van mindenütt, hogy szinte
elválaszthatatlan a mindennapi életünktől. Az internet korunk erőforrása, olyan tudás és
kapcsolatok tárháza, amely egykor elképzelhetetlen volt. Szakértők azonban, látva a
mélyreható változások okozta veszélyeket, amelyek az internetes tartalmak használata,
elterjedése és előállítása miatt lépnek fel, azt hangsúlyozzák, hogy mindez már globálisan
fenyegeti a hiteles értesülések utáni vágyat és a megbízható információcserét. Az internet
nagyszerű lehetőség arra, hogy a tudáshoz hozzáférjünk, egyúttal azonban olyan fórum is,
amely különösen hajlamos a félreinformálásra, tények és emberi kapcsolatok tudatos és
célzott elferdítésére.
Szükséges felismernünk, hogy a közösségi oldalak, noha arra szolgálnak, hogy
szorosabban összekössenek minket és segítséget tudjunk nyújtani egymásnak, lehetővé teszik
személyes adatok manipulatív felhasználását is egyesek politikai vagy gazdasági előnyökhöz
juttatása érdekében, miközben az ember és jogai iránti elvárható tisztelet sokszor súlyosan
sérül. A különféle statisztikák azt mutatják, hogy napjainkban minden negyedik fiatal
internetes zaklatás áldozatává válik. [1]
E háttér összetettségét látva hasznosnak tűnik még egyszer elgondolkodni az internet
lényegét alkotó metaforán, a hálón, azért, hogy az abban rejlő pozitívumokat újra fel tudjuk
fedezni. A háló formája arra hív, hogy figyelmünket a kapcsolati vonalak és csomók
sokaságára fordítsuk, amelyek biztosítják a világháló stabilitását centrum, illetve hierarchikus
vagy vertikális szerveződési rend nélkül is. A háló ezen elemek egyenletes eloszlásának
köszönhetően működik.
Rátérve az antropológiai dimenzióra, a háló metaforája egy másik nagy jelentőségű
képződményre, mégpedig a társadalomra utal. Egy társadalom erőssége attól függ, hogy
mennyire összetartó és szolidáris, hogy mennyire uralkodik benne a bizalom érzése és
mennyire képes közös célokat követni. A közösség, mint a szolidaritás hálója kölcsönös
figyelmet és dialógust követel, aminek első lépése, hogy felelősségteljesen bánjunk nyelvi
eszközeinkkel.
Mindannyiunk számára egyértelmű tehát, hogy a közösségi hálózatok nem jelentik
automatikusan ugyanazt, mint a közösség. Jó esetben az itt kialakuló közösségek összetartást
és szolidaritást hordoznak, de sokszor csak egyének gyülekezetei olyan témák vagy érdekek
mentén szerveződve, amelyek az egyénektől csak gyenge elköteleződésre számíthatnak.
Emellett a szociális hálókban az együvé tartozás sokszor mások, a csoporthoz nem tartozók
kirekesztésére épül. Az ember olyan tényezők alapján határozza meg magát, ami elválaszt,
nem pedig az alapján, ami összeköt, és ezzel platformot teremt a gyanúsítgatásoknak és az
előítéletek számos formájának (etnikai, szexuális, vallási stb. alapú megkülönböztetés). Ez
pedig táptalajává válik olyan csoportosulásoknak, amelyek kizárják a sokszínűséget és
erősítik a digitális területen szabadjára engedett individualizmust, sőt, néha a gyűlölet valódi

lavináit is megindítják. Aminek egy, a világra nyíló ablaknak kellene lennie, kirakattá válik,
amelyben az ember csak saját nárcizmusát teszi közszemlére.
Az internet lehetőséget kínál arra, hogy megkönnyítsük a másokkal való találkozást,
de vezethet még mélyebb bezárkózáshoz is, és miként a pók hálója, csapdává válhat.
Különösen a fiatalokat csábítja el az az illúzió, hogy a közösségi oldalak mindent képesek
megadni kapcsolatok tekintetében, amire szükségük van. Ez végül ahhoz a veszélyes
jelenséghez vezet, hogy e fiatalok internetes remetékké válnak, akik teljes egészében
elidegenednek a társadalomtól. Ez a drámai dinamika pedig a társadalom kapcsolati-
szervezeti törésében nyilvánul meg, egy olyan törésben, amelyet nem hagyhatunk figyelmen
kívül.
Ez a sokarcú és alattomos valóság számos etikai, társadalmi, jogi, politikai és
gazdasági természetű kérdést vet fel és kihívást jelent az Egyház számára is. Miközben a
kormányok a megfelelő szabályozás útjait keresik, hogy a szabad, nyitott és biztonságos
internet eredeti ideálját megóvhatják, mindnyájunknak lehetősége és felelőssége az, hogy az
internet pozitív felhasználását segítsük elő.
Egyértelmű, hogy a kapcsolatok megsokszorozása önmagában nem elegendő a
kölcsönös megértés előmozdítására. Annak tudatában tehát, hogy egymás iránt az interneten
is felelősséggel tartozunk, hogyan találhatjuk meg hiteles közösségi identitásunkat?
Mint tagok, össze vagyunk kötve egymással
Egy lehetséges választ egy újabb metaforából, a test és a testrészek képéből kiindulva
vázolhatunk fel, amellyel Szent Pál az emberek közötti kölcsönös kapcsolatot írja le, ami az
őket egyesítő organizmus belső rendjét biztosítja. „Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen
mindenki őszintén embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak” (Ef 4,25). A „tagokként-
egymással-összekötöttség” az a fontos motiváció, amellyel az apostol arra ösztönöz
bennünket, hogy felhagyjunk a hazugsággal és az igazat mondjuk: az igazság megőrzésének
követelménye abból a szükségszerűségből fakad, hogy a kölcsönös közösségi kapcsolatunkat
nem tagadhatjuk meg. Az igazság ténylegesen a közösségben nyilvánul meg. A hazugság
lényege ellenben az önző visszautasítás, azaz az egy testhez tartozásunk megtagadása és
annak elutasítása, hogy másoknak odaajándékozzuk magunkat, amivel az ember egyúttal az
önmagára találás egyetlen útját is elveszíti.
A test és tagjainak szimbóluma abban segít minket, hogy elgondolkodnunk
identitásunkról, ami közösségünknek és különbözőségeinknek is az alapja. Mint keresztények
egy test tagjaiként értelmezzük magunkat, amelynek feje Krisztus. Ez a szemlélet segít minket
abban, hogy ne lehetséges vetélytársakként tekintsünk másokra, hanem még ellenségeinket is
úgy lássuk, mint emberi személyeket. Így már nem egy ellenfél vonatkozásában kell
meghatároznunk önmagunkat, hanem a Krisztustól tanult befogadás perspektívájában, amely
új módon tárja fel a különbözőséget, mint a kapcsolat és a közelség szerves alkotórészét és
feltételét.
Az ember megértésre és kommunikációra való képességének gyökere az isteni
személyek szeretetközösségében rejlik. Isten nem magányos, hanem közösség, szeretet és
egyúttal kommunikáció, és mivel a szeretet mindig közöl, ezért közli önmagát, hogy
másokkal találkozzon. Isten azért, hogy velünk és számunkra közölje önmagát, alkalmazkodik
nyelvünkhöz és a történelemben valódi dialógust kezdeményez az emberiséggel (vö. II.
Vatikáni Zsinat, Dei Verbum dogmatikai konstitúció 2.).
Mivel minket saját képére alkotott Isten, aki saját maga is közösség és önközlés,
emberi életünkben mi is vágyat érezünk a szívünkben a közösségi élet és a közösséghez
tartozás iránt. „Mert életünkben semmi sincs oly sajátos, mint az, hogy közösségileg
egymással élünk, egymásra szükségünk van” – írja Nagy Szent Bazil. [2]

A környezet, amelyben jelenleg élünk, mindnyájunkat arra hív, hogy az interneten
kapcsolatokat építsünk és az internet által is bizonyítsuk emberségünk interperszonális
karakterét. Nekünk, keresztényeknek még inkább küldetésünk, hogy azt a közösséget
megtapasztalhatóvá tegyük, ami hívő identitásunkat jellemzi: a hit végső soron nem más, mint
kapcsolat és találkozás. Isten szeretetének hatása alatt azt az ajándékot, ami a másik személy
maga, megoszthatjuk, elfogadhatjuk, megérthetjük és válaszolhatunk is rá.
A személy és az individuum éppen a Szentháromság mintája szerinti közösség miatt
különbözik egymástól. A szentháromságos egy Istenbe vetett hitből adódik, hogy szükségem
van valaki másra ahhoz, hogy önmagam lehessek. Csak akkor vagyok igazán ember, igazán
személy, ha a másik emberrel kapcsolatba lépek. A személy fogalma az embert mint
ajándékot határozza meg, aki a másik ember felé fordul és másokkal együttműködik. Az
individualitásból a személyességbe való átmenet által válik életünk emberibbé. Az emberré
válás hiteles útja az individuumtól, ami a másikban riválist lát, a személy felé tart, aki a
másikat, mint útitársát ismeri fel.
A „like”-tól az ámenig
A test és tagjainak szimbóluma arra emlékeztet minket, hogy a közösségi oldalak
használata annak a fizikai találkozásnak a kiegészítése, amiben a két fél teste, szíve, szeme,
pillantása részt vesz. Amennyiben az internetet az ilyenfajta találkozás kiegészítőjeként vagy
ennek reményében használjuk, az megfelel sajátos természetének és erőforrássá teszi a
társadalom számára. Ha egy család azért használja az internetet, hogy a családtagok
hatékonyabban tudjanak egymással kapcsolatot tartani, majd ezután egy asztalhoz ülnek és
szemtől szemben találkoznak egymással, akkor az internet valóban erőforrás. Ha egy
keresztény közösség az internet segítségével koordinálja tevékenységét és ezt követően
közösen ünnepli az Eucharisztiát, akkor az internet erőforrás. Ha a közösségi háló eljuttatja
hozzánk a szép vagy szomorú eseményeket és tapasztalatokat, melyek testileg távol vannak
tőlünk és ezzel segít abban, hogy közösen imádkozzunk és felfedezzük a jót, akkor az internet
erőforrás.
Ily módon a diagnózisból továbbléphetünk a kezelés felé, miközben megnyitjuk az
utat a dialógushoz, a találkozáshoz, a nevetéshez, a szeretetteljes gesztusokhoz… Ez már
olyan háló, amilyet akarunk. Egy háló, amely nem válhat csapdává, hanem szabad emberek
szabadságát és társadalmának védelmét szolgálja. Maga az Egyház is egy, az eucharisztikus
közösségből szőtt háló, ahol az egység nem like-okra, hanem az igazságra, az ámenre épül,
amellyel mindenki kifejezésre juttathatja a Krisztus Testéhez tartozását és embertársainak
elfogadását.
Kelt Vatikánban, 2019. január 24-én, Szalézi Szent Ferenc emléknapján.

Ferenc pápa


[1] Azért, hogy ezt a tendenciát megfékezzük, egy, a cybermobbingot megfigyelő
nemzetközi szervezet létesült vatikáni székhellyel.
[2] Vö. Részletes szabályok (Regulae fusius tractatae), III, 1; XVI. Benedek pápa,
Üzenet a Tömegtájékoztatási eszközök 43. világnapjára (2009).

Forrás: MKPK Sajtószolgálat, fotó: Thomas Mukoya/REUTERS

Nyíregyházi Egyházmegye

Ferenc pápa




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2019 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert