Pilgrimage by motorbike to Máriapócs

Pocsajban tizenketten találkoztak csütörtökön, az esti vecsernyén, ahol megáldották a zarándokokat és a járműveiket, melyekkel pénteken a határt átlépve a zilahi hegyek felé fordultak a motorosok: a kitérő célja az volt, hogy ráhangolódjanak a hétvégi végállomásra, a máriapócsi hálaadó napra.

Útközben ugyanis a pihenés mellett rövid lelkigyakorlatos elmélkedésekkel töltődtek a megállókban Karakó Roland atya vezetésével. Szirmai Máté atya így foglalta össze motoros paptestvére elmélkedéseit: „Rávilágított arra, hogyan tudjuk a motorozás szeretetén keresztül az Istennel való kapcsolatunkat erősíteni: az elindulásaink, megérkezéseink és a közöttük megtett, élményekkel és időnként nehézségekkel, esésekkel, hibákkal tarkított utunk hasonlít a lelki életünkre. A megfelelő és rendszeres karbantartással, önmagunk képzésével tudjuk növelni az utazás élményét és biztonságát, hasonlóan az Istennel való kapcsolatunkat is rendszeres imaélettel, tudatos erkölcsi fejlődéssel tudjuk szorosabbá tenni.”

A pócsi kegytemplom előtti parkolókban szombaton már több mint száz fényesre törölt motorkarosszérián csillant meg a nyári napfény, hiszen a kegyhely és a Könnyező Szűzanya a motorosokat is tárt karokkal várja, a lelkigyakorlatos motorozókat és a hangulat miatt érkező érdeklődőket egyaránt.

A nap központi eseménye a tábori oltáron végzett Szent Liturgia volt, melyet Ignácz András csengeri parókus vezetett, prédikációt mondott Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök, aki hálás volt a motorosoknak, hogy megfogalmazták igényüket a hálaadás hosszabb formájára: ájtatosság helyett Szent Liturgián szerettek volna részt venni.

Ábel püspök az ünnepkör két főszereplőjéről, Péter és Pál főapostolokról elmélkedett. A mi emberi sokféleségünk kifejezésére kettejük személyiségbeli különbözőségét állította hasonlatként a hallgatóság elé. Péter botladozó, mégis az egyik legkedvesebb tanítványa Jézusnak, akire a mennyország kulcsait bízta, aki képes volt leborulva megbánni bűnét, hogy megtagadta Mesterét. Pál tanult, képzett ember, erős jellem, határozott kiállása van, ám az Úr figyelmeztető jelére meghozza az életét megváltoztató döntést.

Különbözőségük mellett egyetlen közös pont, hogy „áldozatot tudtak vállalni Krisztusért. S miként az itt látható motorok, melyek közt vannak egyszerűbbek, szerény képességűek, vannak drágább és erősebbek is, mi is sokfélék vagyunk. Vannak köztünk Péterek, akik kérdésekkel a szívükben, botladozva járják az utakat és vannak Pálok, akik egyszer meghozzák a döntést, s ahhoz a végsőkig ragaszkodnak” – majd feltette a veséket vizsgáló kérdést, mely sokféleségünkben is összekapcsol minket: „te mekkora áldozatot vagy képes vállalni Krisztusért? Mennyire tudsz elengedni? Mennyire tudsz lemondani, mennyire tudsz kiállni azért, ami igaz, ami szép, ami érték?”

Ezekhez a döntésekhez szükséges erőt kérhetjük a Szűzanyától, ezért zarándokolunk el ide, Máriapócsra is – erősítette meg a szándékot a zarándokokban. Majd prédikációja végén egy történettel szemléltette a feladatot: „életünket imádsággal kell átszőnünk”.

Az elcsendesedés végén mindenki részesülhetett olajkenetben, majd a zarándokközpontot hangzavar és benzingőz töltötte be. A leghangosabb, a leglassabb és a legjobban szlalomozó motorost keresték a szervezők. A hangerő-, szlalom- és lassúsági verseny győzteseinek Ábel püspök adta át a jórészt támogatói felajánlásból származó nyereményeket.

A Hungaroring Motoros Akadémia már második éve tanítja tudatosságra a zarándoklatra érkező motorosokat. A rendszeresen motorozók vezetéstechnikai hibákat küszöbölhetnek ki egy-egy vezetéstechnikai tréningen, melyből most kis ízelítőt kaptak a zarándoklatra érkezők. Az akadémia munkatársa, Németh Roland szerint a legfontosabb a folyamatos tanulás és gyakorlás, valamint a megfelelő ruházat megválasztása. Tudatos közlekedés a balesetek megelőzésére alkalmas, hiszen „nem a motorozás a veszélyes, hanem ahogyan űzzük” – mint mondta.

A nap folyamán véradásra és karitatív tevékenységre is volt lehetőség. A programok között a Happy Gitár Együttes zenélt.

A motorosokat összefogó zarándoklat már kilenc éve rendszeres esemény Máriapócson. Nádró János görögkatolikus hívő és Fekete András atya karolták fel annak idején az ügyet, melyet immár harmadik éve Szirmai Máté atya visz a vállán. Tőle tudtuk meg azt is, hogy január óta egyesületi formában is alkotnak közösséget a görögkatolikus motorosok. Az egyesület egyfajta híd a történelmi egyházak és a motoros közösségek között, de a társadalmi szerepvállalásukkal is szeretnék formálni a motorosokról alkotott képet. Céljaik között szerepel a térség rászoruló gyermekeinek segítése is. Ez a törekvés az idei búcsún is nagyobb hangsúlyt kapott, hiszen a Kislétai Gyermekotthon fogyatékkal élő lakói számára gyűjtöttek játékokat, taneszközöket, melyeket a közös motoros felvonulás végén át is adtak a gyermekeknek, sőt a motorozás élményének lehetőségét is felajánlották az otthon lakóinak.

A laikusokat és papokat egyaránt tömörítő tizenegynehány fős társaság immár pártolótagságot keres.

A zarándoklat – felvonulás előtti – utolsó mozzanataként Szocska A. Ábel megáldotta és szenteltvízzel hintette meg a motorosokat a kegytemplom előtti téren. A szervezők nem titkolt szándéka, hogy „az embereket a hobbijukon keresztül is az Isten felé irányítsák. Akik nem az esemény vallásos töltete miatt érkeznek, azoknak is képes megérinteni a lelkét Máriapócs.” – mondta Máté atya.   

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye