Télapó? – Mikulás! ‒ Szent Miklós!!! – előadás Rókahegyen

Télapó? – Mikulás! ‒ Szent Miklós!!! – előadás Rókahegyen

A Rókahegyi Görög Esték idei utolsó előadásán, december 3-án dr. Obbágy László atya tartott előadást csodatévő Szent Miklós püspökről.

Szöveg: Bodnár Orsolya, fotó: I. I.2019. december 4. 16:50

Dr. Ivancsó István atya köszöntötte az előadásra érkező érdeklődőket, akik számára összegezte az idei év Rókahegyi Görög Estékinek változatos témáit: a máriapócsi kegyhely és kegykép, a kispapi lét kulisszatitkai, a bazilita harmadrend története és működése, görögkatolikus értékeink gyűjtése és megőrzése, „A kárpátaljai vértanúk” című film bemutatása, Veronika kendője – mind-mind görögkatolikus életünkhöz tartozó mozzanatok, előadásokra érdemes tematikák, melyek helyet kaptak a kis kápolna falai között.

A mostani, szám szerint hetedik előadás – közeledve a Szent emléknapjához – a „mesés” főpásztorról, Szent Miklósról szólt. A meghívón szereplő cím: Télapó? ‒ Mikulás! ‒ Szent Miklós!!! azt az ívet sugallta, ahogyan az előadás végére a Télapótól az igazi Mikluáshoz, Szent Miklóshoz jutunk el.

A hosszú, fehér szakállú, piros ruhás, bojtos sapkás, képzeletbeli mesefigura, a Télapó a püspöksüveges Mikulás alakjával egybemosódott. Elterjedt nézet, hogy a magyar „Télapó” szó akkor keletkezett mesterségesen, amikor az 1950-es évek kommunista vallásellenessége miatt teljesen le kívánták cserélni a „Mikulás” elnevezést az állami iskolai és óvodai rendezvényeken, és helyette a szovjet-orosz kultúrkör orosz Дед Мороз ’Fagy apó’ tükörfordítását a Télapó elnevezést használták az államosított óvodákban és iskolákban, valamint a vallástalan családoknál.

Majd az előadó ismertette Szent Miklós életét, aki mindig az élet teljességét kereste, nemcsak maga, de mások számára is: ezért lett a szegények, elesettek és árvák vigasza. Kis-Ázsiában, Patara városában született 270 körül, Teophanes és Nonna gazdag és jámbor szülők gyermekeként. Születésének napján csecsemő létére fürdetés közben felállt Miklós. Korán árva lett a városban pusztító járvány miatt. 19 éves volt, amikor pappá szentelte nagybátyja, a szintén Miklós myrai püspök. Myra városában kolostorba vonult, ahol sokat töprengett, hogyan fordíthatná szülei után megörökölt vagyonát jó és nemes célokra. Sokat segített a szegényeken, gyermekeken, éhező embereken, a megrágalmazottakon és ártatlanul elítélteken. Az egyik ilyen volt, hogy egy szomszédságában élő elszegényedett nemesemberen segített, akinek három lánya volt. Egy nagy marék aranypénzt dobott ablakukba, hogy a szomszéd lányai megmeneküljenek a tisztességtelen élettől.

Püspökké szentelésének története körül is különös jelek mutatkoztak.

Részt vett a 325-ös niceai első egyetemes zsinaton is, ahol annyira felbosszantotta Áriusz alexandriai pap a Krisztus isteni természetét kétségbe vonó tévtanítása miatt, hogy arcon vágta – Konstantin császár és a többi püspök jelenlétében. Tettének következménye az lett, hogy megfosztották püspöki szolgálatától és börtönbe zárták. A börtönben töltött első éjszakán megjelent nála Krisztus és az Istenszülő. Krisztustól az evangéliumot, az Istenszülőtől pedig az omoforiont kapta vissza. Másnap meglepődve tapasztalták, hogy kezében az Evangéliumot és püspöki jelvényét tartja. A Szent Miklóst ábrázoló ikonokon a szent feje fölött lévő két alak erre az epizódra utal.

László atya a szent életének és jelentőségének megértéséhez további olvasmányokat ajánlott a hallgatóságnak (Walter Nigg: A szentek visszatérnek, www.stnicholascenter.org).

Az előadás végén Obbágy atya édesapa az ünnephez kötődő személyes, gyermekkori élményeiről mesélt.

Az alkalom közös énekléssel zárult, melyet a résztvevők a lelki feltöltődés külön ajádnékaként éltek meg.

Ékesítsd föl magadat, barlang, /közeledik a Krisztust szíve alatt hordozó Jerke! /Jászlak, fogadjátok be azt, /ki bennünket, a föld szülötteit, /oktalan cselekedeteinktől szavával föloldoz! /Pásztorok, furulyázva tegyetek bizonyságot a félelmetes csodáról/ /Perzsiai bölcsek, hozzátok el királyotoknak az aranyat, tömjént és mirhát! /Hiszen Krisztus jelenik meg a Szűztől, /kihez anyja is, mint szolgálója simul és imádja, /és a karjain pihenőt így köszönti: /hogy is szállhattál le hozzám? /Hogy is sarjadhattál ki éntőlem, /én Megváltom és én Istenem.

Szöveg: Bodnár Orsolya, fotó: I. I.

Nyíregyházi Egyházmegye

Rókahegy, görög esték, Ivancsó István, Obbágy László
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2019 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert