Ismerősökből lett barátokkal és barátokból lett testvérekkel együtt értünk haza – ilyen volt a Taizé találkozó Wroclawban

Ismerősökből lett barátokkal és barátokból lett testvérekkel együtt értünk haza – ilyen volt a Taizé találkozó Wroclawban

Minden évben megrendezik az ó- és új évet összekötő taizé találkozót, ahol fiatalok ezrei imádkoznak a kereszténység megújulásáért, összetartásáért. 2019-ben a lengyelországi Wroclaw volt a házigazdája a 42. európai találkozónak, melyet a "Mindig úton, de nem gyökértelenül" mottóval hirdettek meg. A Hajdúdorogi Főegyházmegye fiataljai Domokos Zsolt ifjúsági referens vezetésével vettek részt az eseményen; élményeikről számolnak be az alábbiakban néhányan.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye2020. január 19. 10:20

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 172 napja íródott

Jertyity Róbert:

„Felejthetetlen élmény volt részt venni a 2019-es európai Taizéi találkozón a lengyelországi Wrocławban. A magyar görögkatolikus fiatalok ismét bebizonyították, hogy a világ bármelyik pontján megállják a helyüket. Felemelő érzés volt ennek az életvidám társaságnak a tagjának lenni. A találkozón eltöltött pár nap, remek lehetőséget biztosított, hogy imádságos lelkületben, Isten felé fordulva zárhassuk le az évünket, ezzel megalapozva a 2020-as évet is.

A találkozó kiváló helyszín volt a különböző kultúrák megismerésére is, hisz számos országból érkeztek résztvevők és az eltérések ellenére a hit által létrejött egy kapocs az emberek között. A lengyel családoknál, akik a szállást biztosították számunkra pedig a saját bőrünkön tapasztalhattuk meg a "lengyel-magyar jó barátságot". Összességében szerintem mindannyiunk nevében elmondhatom, hogy hálásak vagyunk ezekért a napokért.”

Szabó Dóri:

„Minden évben nagy öröm számomra részt venni a Taizé Találkozón. Egy kicsit kiszakadhatok a hétköznapokból, megismeretek egy új várost, országot, barátokat szerezhetek, másfelől pedig megpihenhetek lelkileg, átgondolhatom az elmúlt évemet, s terveket szőhetek az új esztendőre is. Idén sem volt ez másképpen, Wroclawba utaztam, hogy újra áteljem a Taizespiritet, s immár ez volt a 9. Taize Találkozó, amin részt vettem.

Az összejövetel fő gondolata, nagyon szívemhez szólt, hiszen eszméletlen pörgős életet élek, sosem unatkozom, és ez a gondolat újra ráébresztett arra, hogy jó néha megállni, kiszakadni a hétköznapokból, s ez az alkalom is erre jó. Szerencsésnek mondhatom magam, mivel 2019-ben Franciaországba, Taizébe is eljutottam, s közelebbről is megismerhettem mind a rendet, mind pedig azt a lelkületet, amit az ökumenizmus, s különböző fiatalok egyvelege idéz elő. Én csak ajánlani tudom, hogy mindenki vegyen részt egy Taizé Találkozón (2020ban Torinoban lesz), hogy sokaknak jusson ebből a csodás érzésből. S ha még többet szeretnétek kihozni magatokból, jobban megismernétek önmagatokat, akkor látogassatok el Taizébe!”

Sivadó Zita:

„Ebben az évben először vehettem rész a Taizé találkozón és rájöttem arra, miért mennek fiatalok ezrei évről évre. Kiszakadva a hétköznapokból, szívmelengető volt együtt imádkozni, énekelni, érezni azt, hogy nem vagyunk egyedül. Látva azt, hogy bár mindenki más nyelven beszélt, megértettük egymást. Ha nem is szavakkal, de egy-egy mosoly, pillantás, amitől tudtuk, hogy mi, illetve Ki miatt voltunk ott. A lengyelek vendégszeretete, hogy bár egy nagyobb családnál voltunk, ők a nagyszülők és a saját gyermekeiken kívül, minket is befogadtak, szerettek.

Wroclaw gyönyörű városát bejárva, mindig „ismerősökbe" botlottunk, akiken szintén ott lógott a Taizé táskájuk. Nem tudtunk elmenni egyetlen társaság mellett úgy, hogy legalább egy mosolyt ne kaptunk volna, amitől a pár nap alatt folyamatosan jó kedvünk volt. Természetesen előfordult az is, hogy bosszankodtunk különböző dolgok miatt, mint például a közlekedés vagy a tömeg, de sokkal fontosabbak voltunk mi, akik együtt voltunk. Fantasztikus volt új embereket megismerni, de talán a legjobb, hogy a „régi“ emberekkel közelebb kerültünk egymáshoz. Köszönjük szépen a Főegyházmegyének, hogy lehetővé tették az utunkat, és természetesen Domokos Zsolt ifjúsági referensnek, aki mindig mindenben támogatott és segített minket.”

Georgina Sivadó:

„Nekünk keresztény fiataloknak egyre nehezebb hozzánk hasonló értékekkel rendelkező kortársakra lelni. Talán ezért is volt annyira megindító, hogy Wrocławban közel 15 ezren gyűltünk össze. Sokfelől érkeztünk és sokfélék voltunk, de egyvalami közös volt bennünk: amiért és Akiért érkeztünk.

Azért, Aki mind a 15 ezer ember imáját egyszerre hallgatta. Aki mindannyiunk énekében és csendjében emelt fel minket a hétköznapokból, és vitt közelebb önmagunkhoz, egymáshoz és Magához. Hatalmas boldogsággal tölt el, hogy részese lehettem ennek a téli csodának és hogy lengyel befogadó családom sajátom helyett is családom volt arra a pár napra.” 

Bődi Borostyán:

„Az első benyomásunk Wrocławról a meglepettség volt, hiszen a hely tele volt templomokkal, és ehhez híven vendégszerető, kedves emberekkel. Az ott töltött szűk egy hét alatt sikerült bejárni a várost, felfedezni a mesébe illő karácsonyi vásárt és megcsodálni a szebbnél-szebb gótikus templomokat. A találkozó alatt mindenkihez bizalommal fordulhattunk, így a zarándoklat mindenkinek lelki feltöltődést adott. Már az újév első napján indultunk haza, kora hajnalban pedig otthon is voltunk, felejthetetlen élményekkel gazdagodva.”  

Keresztesi Kitti és Eszter:

„Mi először vettünk részt ilyen találkozón. Már indulás előtt nagyon örültünk a régen látott barátainknak, ismerőseinknek. Dr. Seszták István főhelynök atya a Metropóliai Hivatal kápolnájában mondott imádság után bocsátott minket utunkra. Mivel az éjszakát a buszban töltöttük és december 28-án reggel - egy 15 órás út után - érkeztünk meg Wroclawba, nagyon fáradtak voltunk, azonban hamar visszanyertük jókedvünket, hála a lelkes szervezőknek, a nagyon kedves fogadtatásnak és a nagylelkű szállásadóknak, akik önzetlenül nyitották ki ajtajaikat, hogy erre a pár napra befogadjanak minket.

Nekünk azt is szerencsénk volt látni, hogy milyen a Wroclawi Taizé találkozó kicsit távolabb a város központjától. Ugyanis egy kis lengyel faluban, Czernica-ban kaptunk szállást, ami 21 kilométerre található Wroclaw belvárosától. A mi vendéglátónk egy nagyon aranyos idősebb hölgy volt, akinél megtapasztalhattuk, milyen a lengyel vendégszeretet. Mint egy jószívű nagymama, nagy szeretettel készített számunkra sütiket és egyéb finomságokat. Czernicaban összesen 85 résztvevő volt elszállásolva öt különböző nemzetet képviselve: lengyelek, ukránok, magyarok, németek és spanyolok. Reggelente szentmisével és közös imádsággal vagy taizéi dalokkal kezdtük a napot.

Ezt követték a csoportbeszélgetések, melyeknek a témáit már előre kiválasztották a szervezők, s melyekhez kisebb nemzetközi csoportokba osztottak be minket. Számunkra az első délelőtt volt a legemlékezetesebb, amikor egy lengyel házaspárral ismerkedhettünk meg, a hét gyermekük “családi fészekből való kirepülése”, családalapítása után, még negyven örökbefogadott gyermeket neveltek fel, mindig újabb 7 gyermeket fogadva házukba, s a szívükbe. Nagyon érdekes volt a történetüket és a kérdéseinkre adott válaszaikat hallgatni. Tanácsokat is kaptunk tőlük a párválasztáshoz és a jó házassághoz. Mivel a csoportunkban voltak gimnazisták, eljegyzett fiatalok és olyan dolgozó felnőttek is, akik még nem találták meg azt, akit Isten szánt nekik, úgy láttuk, hogy mindenkit komolyan érdekelt ez a beszélgetés. A csoportbeszélgetések után mindannyian vonattal beutaztunk Wroclaw belvárosába. A változatos délutáni programok között volt lehetőség a város műemlékeinek megtekintésére, vagy más műhelyfoglalkozáson való részvételre. A foglalkozások témái voltak például “Ikonok, egy út Istenhez” és “Klónok, drónok, okostelefonok... A mai tudomány hogyan befolyásolja döntéseinket?”.

A fiatalok kérésére sikerült megoldani, hogy a miskolci egyházmegyéből velünk utazó Kondás András atyával egy görögkatolikus liturgiát végezhessünk hétfő délután. A wroclawi görögkatolikus templom kápolnájában igen szűkös volt a hely, de annál jobban éreztük az egységet a résztvevők között. A Szent Liturgiát egyházmegyéink elhunytjaiért ajánlottuk fel, különösképpen imádkozva Martinekné Bernadett tisztelendő asszonyért, Cserszki András Márk teológiát végzett kispapért, Orosz János atyáért és gyászoló családjaikért.

A liturgia után Akathisztoszt is énekelhettünk, ez nagy örömmel töltötte el a lelkes kis csapatot . Szilveszter estéjén 23 órakor kezdődtek az esti közbenjáró imák a békéért a parókiákon és miután éjfélt ütött az óra, elkezdődött a “Festival of Nations”, ahol az összes nemzetnek be kellett mutatkoznia. A magyar csapat tagjai népdalokat énekeltek és néptáncot táncoltak. Másnap reggel évkezdő szentmise volt az egyházközségekben és a közös családi ebéd után búcsút kellett venni a vendéglátóinktól, mert délután 15 órakor indultunk haza. Könnyes szemmel köszöntünk el lengyel “nagymamánktól”, miután meghívtuk magunkhoz Magyarországra.

Az út és a találkozó során nemcsak más országból érkezett fiatalokkal ismerkedhettünk meg, hanem olyan ismerősökkel is beszélgethettünk , akikkel esetleg évek óta együtt zarándokoltunk nyaranta, de eddig nem volt alkalmunk jókat beszélgetni. Emellett nagyon jó volt ezt a pár napot régi barátokkal is tölteni. Többen éreztük azt Debrecenhez közeledve, hogy ismerősökből lett barátokkal és barátokból lett testvérekkel együtt értünk haza. Magától értetődő volt, hogy úgy köszöntünk el egymástól: “Jövőre Veled ... a Taizé találkozón”.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye

Taizé, ifjúságpasztoráció
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2020 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert