A Krisztus-hívők egységéért tartott imahét ötödik napján, január 23-án a Szent Miklós görögkatolikus székesegyházban csendesedtek el és imádkoztak együtt baptista, evangélikus, metodista, református, római katolikus, valamint görögkatolikus hívek és lelkipásztorok Kovács László Attila evangélikus lelkész vezetésével.
A meghallgatott apostoli és evangéliumi szakaszok után a nap mottójához (Erő: a kenyér megtörése az útra) igazodó prédikációban tanította a híveket dr. Krakomperger Zoltán debreceni plébános, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatalának irodaigazgatója.
Pál apostol szavait és Krisztus cselekedeteit felidézve a testi és lelki táplálék összefüggéseiről elmélkedett. A táplálkozás, mely elemi formája a biológiai halál elleni küzdelemnek, egyfajta kötelességünk, de Jézus nézőpontjából mást jelentése is van: „szükségünk van a lélek halála elleni küzdelemre azáltal, hogy Jézus szavát lelki tápláléknak tartjuk, töltekezünk üzenetéből – mondta az atya, Krisztus a mennyből alászálló élő kenyér. Krisztus példáját adta annak, hogy nekünk nem elegendő az egytermészetű kenyér: az ember test és lélek egysége, táplálnia kell a testét és a lelkét is, és táplálnia azt a közösséget, ahol a hite erősödhet, s ahol hitbéli meggyőződését tettekre válthatja.”
A kenyérért hálaadás illeti a megváltó Istent, hisz összeköt minket Vele: „a kenyér, a táplálék a gondviselő Isten jóságának az egyik jele. Emlékeztet bennünket arra: nekünk is egymást tápláló, éltető kenyerekké kell válnunk a hit kemencéjében, s engednünk kell, hogy Krisztus legyen az, aki bennünket megkeleszt, megtör és elkészít arra, hogy egymásnak táplálékai lehessünk a krisztusi mértékű emberség által” – emlékeztetett az idei egyetemes imahét mottójául választott mondatra: „…igen emberségesen bántak velünk…” (ApCsel 28,2)
Egymást tápláljuk a krisztusi mértékű emberséggel, de ehhez elhatározásra van szükségünk: úgy akarok bánni a másikkal, hogy az az Istentől kapott méltóságunknak megfelelő legyen, akkor is, ha nem kapom vissza ezt a bánásmódot.
Krisztus belátta, hogy a misszió fáradságos feladat, nem tette tanítványait űzöttekké, adott nekik időt és alkalmat a pihenésre és lelki táplálékot is kaptak tőle: tanította őket. A 23. zsoltárban így olvassuk: „A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet.” Mi is időzhetünk a nyugalom vizénél, másokat is odaterelhetünk, ahogy Gyökössy Endre is megfogalmazta: napi, heti és évi pihenőre is szükségünk van - naponta a hálaadó imánkban, hetente a vasárnapi istentiszteletekben. Majd az üdvösség, igazság és szabadság viszonyát vizsgálta.
„Jézus az igazság és az irgalmasság Jópásztora, amikor a tömeget megszánta, az emberség elemi megnyilvánulását gyakorolta: táplálékot adott nekik. A csodálatos kenyérszaporítás hirdeti: Jézusnál bőségesen megvan az ember lelki tápláléka. Nem akarja az embert lelkileg éhezni látni. S a tizenkettőhöz hasonlóan minket is bevon a csodálatos kenyérszaporítás folytatásába, hogy senki ne nélkülözze a lélek táplálékát – magyarázta Zoltán atya.
Zenei szolgálatot a görögkatolikus papnövendékek nyújtottak ezen az alkalmon; a megbékélés jeleként szeretettel köszöntötték egymást a hívek testvéri kézfogással.
Majd Kovács László Attila imádkozott az egységért: „Urunk, Istenünk egyedül képtelenek vagyunk megbirkózni az élet viharaival, gyógyítsd a múlt fájdalmas emlékeit, amelyek sebet ütöttek egyházainkon és távol tartanak egymástól. […] Nyisd meg kezünket, hogy egymás iránti odaadással osztozzunk teremtett világunk gyümölcseiben.” Majd áldással bocsátotta haza a gyülekezetet.
Az idei perselyadományokat az evangélikus egyházközség számára fordítják: digitális zongora beszerzésére.
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 | |
7 | 8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 | 16 | 17 |
18 | 19 |
20 |
21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 |
27 |
28 | 29 | 30 | 31 |