89/5000 Smile. Shelter. Embrace - Thirty-year-old Christian Network for Civil Society Development

Mosoly. Menedék. Ölelés – Harmincéves a Háló civil közösségfejlesztő keresztény mozgalom

A Háló Egyesület harmincadik évfordulója alkalmából Budapesten, a szervezet belvárosi közösségi központjában, az S4-ben rendezett február 21-ei ünnepségen élményt akartak adni a szervezők. Emelkedett hangú beszédek is elhangzottak, a legerősebb hatással rám mégis a nyitó népdalblokk volt, mert annyira koncentráltan adta át, mi az, amit ez a mozgalom már évtizedek óta tesz és óhajt.

Szöveg: Kiss Péter/Magyar Kurír, fotó: Martinek Imre2020. február 24. 14:40

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 1683 napja íródott

Szeibert András alapító bevezető szavainak is az volt a legfontosabb célja, hogy a produkciót bejelentse, és Navratil Andreát, Bodza Klára tanítványát, a népművészet ifjú mesterét a mikrofonhoz szólítsa. Andrea pedig maga mellé hívott még valakit: mesterét, Hideg Anna nénit Ördöngösfüzesről, hogy legyen a közös éneklés és zenélés elindítója – ez az „embertől emberig, lélektől lélekig” gesztus is jól jellemezte a Háló eszményeit. Anna néni elmondta, egész éjszaka nem aludt, annyira izgult e mai szereplés, találkozás miatt. Majd olyan energiával énekelte végig az összeállítás mintegy tíz percét, mintha a fáradtsága, kialvatlansága csak mesebeszéd lett volna.

Aztán Thuróczy György, egy másik alapító tag következett, és elmesélte, mekkora – a Háló későbbi történetére nézve is meghatározó – hatással voltak rá Roger Schütz 1983-as taizéi szavai, amelyekkel más közösségek felkutatására és a velük való kapcsolatépítésre lelkesített. Pedig hol volt akkor még a világháló és a hálózatelmélet! A közösségi lelkiség, a kapcsolati háló erejét azonban már akkor is felismerték.

Találkozás, kapcsolat, közösség – ezek a Háló alapfogalmai. Az alapítók az „otthonegyház” építői akartak lenni, ahová mindenki úgy megy, mintha hazamenne. A kereszténység közösségi arcát akarták megmutatni, méghozzá egy olyan közösségét, amely nemcsak a fiataloké, nemcsak az értelmiségieké vagy a városiaké, hanem válogatás nélkül nyitva áll mindenki – minden korosztály, mindenféle társadalmi helyzetű és a Kárpát-medence, sőt a világ bármely pontján élő ember – előtt; mert tagjai hisznek abban, hogy ahol ketten-hárman összegyűlnek Jézus nevében, ő ott lesz köztük.

Latorcai Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) közigazgatási államtitkára a határon túli magyarok összefogásán is túllendülve Közép-Európa népei együttműködésének fontosságát hangsúlyozta, és azt ecsetelte, mennyire sokszínű a Háló – a cigánypasztorációtól a drogmegelőzésen át a családsegítésig terjedő – tevékenysége, azon túl, hogy a morális, szellemi és lelki megújulás előmozdítója próbál lenni itthon is, a határokon túl is.

Orosz István görögkatolikus lelkész, máriapócsi kegyhelyigazgató Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök üdvözletét hozta, majd a kereszténységről mint életformáról, a keresztény közösség eucharisztikus mivoltáról, a „Kárpát-medenceiségről”, az áldozatkészségről, és arról beszélt, hogy mindenki örüljön, akit az Úr használ, például a Háló céljai érdekében. Legyünk az a sár Jézus ujján, amellyel a vak látását visszaadta, tette hozzá.

Ezután megint népdalokat hallgattunk, amelyeket előadójuk személye különösen érdekessé tett. Bozzai Zina, az énekes ugyanis az USA-ban született, és az anyanyelve sem a magyar, hanem az angol. Ma mégis magyar népdalkör vezetője az S4-ben. Gyönyörűen, autentikusan interpretálja a dalokat, és ezt csak fokozza az a sajátos íze az előadásmódjának, amely mintha azt üzenné: az ő éneke „fordítás”: ámulattal-csodálattal való közvetítése valaminek, ami magával ragadta.

Burány Ildi délvidéki önkéntes rövid megszólalásában arról töprengett, hogyan (nehezen) lehet mérni, hogy mennyire hatékony a Hálóban dolgozók munkája. Aztán egy megható példával világította meg, milyen jelei lehetnek ennek mégis. Kedves barátnője, aki rossz családi háttere miatt meg volt győződve arról, hogy semmiképpen nem akar gyereket, családot, egy Háló-tábor után azt mondta neki: „Az után, amit itt láttam-tapasztaltam, már akarok.” Ildi tanúságtétele egy egyszerű, de mélyről jövő mondattal zárult: „Nem tudom, hogyan csináljuk, de jól csináljuk.”

Pánczél Károly országgyűlési képviselő, a nemzeti összetartozás bizottságának elnöke főként az anyaországnak a határon túl élő magyarokért viselt felelősségét hangsúlyozta, és arra hívta fel a figyelmet, hogy 2020 nem gyászév, hanem a nemzeti összetartozás éve kell hogy legyen.

Pázmán Attila gyergyói Háló-önkéntes egy képet, Dürer A háromkirályok imádását vetítette a falra, és arról elmélkedett. A festménynek Jézus és Mária van a középpontjában, a királyok ajándékokat adnak át nekik. Mi is ajándékokat viszünk elé, amelyeket az Isten megáld, aztán visszaküld velük a közösségeinkbe, tárta fel a képnek a Háló-közösségekre vonatkozó értelmét Attila.

Zárásként Szeibert Imre a Háló megújult lapjából – a legújabb számból, amely az első színes borítós – felolvasta Kovács Ivett versét arról, hogy mi az ő számára a Háló. A válasz: Otthon. Mosoly. Csend a zűrzavarban. Menedék. Ölelés. Család.

Szöveg: Kiss Péter/Magyar Kurír, fotó: Martinek Imre

Nyíregyházi Egyházmegye

Háló, tábor, Orosz István
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg




Hírek ebből a kategóriából

HERE YOU ARE: NEWS

BACK TO TOP


FOLLOW US ALSO IN THE SOCIAL MEDIA:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2024 Eparchy of Nyíregyháza

Development: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert