„Az imádság legyen az aranyfedezet” – Első Szent Liturgia Kocsis Fülöp érsek atyával Dél-Budán

„Az imádság legyen az aranyfedezet” – Első Szent Liturgia Kocsis Fülöp érsek atyával Dél-Budán

Sok az „első” alkalom egy új szervezőlelkészség életében, mint arra az egyik sokgyerekes apuka is utalt a március 8-i ünnepen. Számos eseményt először ünnepel meg a születőben lévő közösség; sok, később talán hagyománnyá váló kezdeményezés először valósul meg az első évben.

Szöveg: Verestói Nárcisz/Magyar Kurír, fotó: Merényi Zita 2020. március 12. 10:40

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 201 napja íródott

Nagyböjt második vasárnapján Kocsis Fülöp metropolita látogatásával az első érseki Szent Liturgiát ünnepelte a Dél-Budai Görögkatolikus Szervezőlelkészség, amelynek élére 2019. július 1-jei hatállyal nevezte ki a metropolita-érsek Kocsis Tamás egyetemi lelkészt.

A Szent Liturgiáknak egyelőre a XI. kerületi, Bartók Béla úti Szent Imre római katolikus kápolna ad otthont, ahol jól elfér az egyre gyarapodó gyereksereg, akik – szüleikkel együtt – az új közösség magját alkotják.

Kocsis Fülöp homíliájában először Palamasz Szent Gergely aznapi ünnepéről beszélt. A nagyböjt valamennyi vasárnapját valaminek szentelik; a következő, harmadik vasárnap például a Szent Kereszté lesz, amelynek árnyékában megpihenhetünk. A második vasárnap azért Palamasz Szent Gergelyé, mert ő az imádság mestere és nagy tanítója volt, a Jézus-imát tanító és gyakorló lelkiség híve. Ez a ma már sokak által ismert imaforma egy rövid fohász ismételgetése, „olyan imádság, amely az ember lelkét Istenhez viszi” – mondta Kocsis Fülöp –, kiegészíti azt a szemléletet, amely szerint az ima párbeszéd. A Jézus-ima közben megnyílik a szívünk, az Isten színe elé helyezzük magunkat.

Az imádság átjár, és egyre közelebb visz Istenhez – és ez az egész keresztény élet értelme. Életünk során „egyre jobban Istenhez formálódunk… Krisztus arca az én arcomon ragyog föl”. Erre jó eszköz a Jézus-ima, már csak azért is, mert nem kell közben semmi másra figyelni. Ha Istenhez közelítünk, másokat is egyre közelebb viszünk hozzá; a jótettekkel is Isten szeretetét adjuk át. A kisgyerek elé az apa rajzolja meg az Istent, de mások felé mindannyian megjelenítjük Őt. Másokat soha nem a meggyőzés erejével viszünk Istenhez – „az imádság legyen az aranyfedezet”.

Az evangéliumban (Mk 2,1–12) négy ember a beteg barátját akarta Jézus elé vinni; nem foglalkoztak vele, hogy ki mit fog szólni, ha kibontják a háztetőt, minden akadályt leküzdöttek:

„Néhány nap múlva újra bement Kafarnaumba, és elterjedt a híre, hogy a házban van. Sokan összegyűltek, úgyhogy már az ajtóhoz sem fértek, és hirdette nekik az igét. Közben odajöttek hozzá néhányan, akik egy bénát hoztak, négyen cipelték. Mivel nem tudták eléje vinni a tömeg miatt, kibontották a ház tetejét, ahol ő volt, és átlyukasztva azt, lebocsátották az ágyat, amelyen a béna feküdt. A hitüket látva Jézus így szólt a bénához: »Fiam! Bűneid bocsánatot nyertek«.”

Ez az életfeladatunk: odavinni az embereket Jézushoz; elhagyva a kifogásokat, nem sorolva a lehetséges akadályokat. Ez az igehely egyben a közbenjáró ima képe is.

Weöres Sándor teljesség felé című kötetéből idézett néhány sort Kocsis Fülöp, biztatva, hogy így áradjon belőlünk is az istenszeretet:

Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.”

A metropolita felhívta rá a figyelmet, a Katolikus Egyház különleges lehetőséget ad az Istenhez közeledésre, sőt, a Vele való egyesülésre az Eucharisztia révén. „Istenfélelemmel, hittel és szeretettel közeledjetek!” – szól a diakónus felhívása, amit érthetünk egész életünkre is.

A Szent Liturgia végén Kocsis Tamás megköszönte Makláry Ákos Fő utcai parókusnak a szervezőlelkészség születése körüli, valamint a mindennapjainak szervezésében nyújott segítségét. A közösség most „szembesülhetett” alapítójával – folytatta Kocsis Fülöphöz fordulva, s hangsúlyozta: azért van most itt az érsek, „mert kíváncsi ránk”. Az érsek pedig elmondta, méltán terjed a jó híre ennek a közösségnek; és azt kívánta, az első lépéseket kövesse a többi, és tartsanak ki évtizedekre, akár évszázadokra. Célként áll előttük a saját templom is, amelynek még keresi a metropólia a helyét, a lehetőségét. Kocsis Fülöp örömét fejezte ki a népes gyereksereg láttán, és biztatta őket, jöjjenek csak minél többen.

Szöveg: Verestói Nárcisz/Magyar Kurír, fotó: Merényi Zita

Nyíregyházi Egyházmegye

Kocsis Fülöp, Szent Liturgia,
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2020 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert