„A Szent Liturgia számomra egyik legfontosabb pillanata az, amikor felhangzik a felszólítás: »Tegyünk félre mostan, minden földi gondot!« Vagyis meg kell tisztítani lelkünket minden olyan gondolattól, ami rossz érzéseket, haragot, értetlenséget, vagy bármi mást hoz elő lelkünk és elménk mélyéről. Hiszen megváltásunkat az angyali rendekkel együtt, titokzatos módon fogjuk megünnepelni. A titkot csak akkor érthetjük meg, ha nem a körülményekre, hanem magára a titokra, az Isteni Szent Liturgia lényegére összpontosítunk. Virágvasárnap előtti héten, most életünkben is minden gondot félre kell tenni, mert itt maga Isten fog megjelenni. A megváltó titokzatos módon érkezik közénk” – Kocsis Dániel atya lelki útravalója az előttünk álló napokra.
Ha párhuzamban szeretném nézni a Szent Liturgiát és a Szent Nagyböjtöt, akkor pont most járunk ott, ahol a Liturgiában énekeljünk: tegyünk félre mostan minden földi gondot! A legfőbb Misztérium kapujában állunk. Most vonulunk majd Jézussal Lázár sírjához. Nemsokára hozsannát kiáltunk, majd átgondolva életünket rádöbbenünk arra, hányszor árultuk el mi is gondolattal, szóval, cselekedettel, vagy mulasztással azt a Krisztust, akit olyan sokszor (kiváltképp most szeretnénk) dicsőíteni akarunk.
A legfontosabb mégis, hogy a feltámadás végtelen, megkérdőjelezhetetlen és minden emberi gondon át tündöklő lényegét kell megértenünk. Az Isten megváltó szeretetét, amit nem lehet „holmi koronavírus” mögé sorolni.
Most különösen is fontos tehát a felhívás: tegyük félre most a világ nagy gondját. A félelem gondját, a megszokottól való eltérés gondját, a zárt templomok fájdalmas gondját. Krisztus fel fog támadni most is! De ezt most csak úgy érthetjük meg, csak úgy engedjük beragyogni annak fényét életünkbe, ha azzal készülünk a – kétségkívül különleges és rendhagyó – ünneplésre, hogy félreteszünk minden gondot (legalább az imádság idejére).
Érdemes így tennünk, mert a feltámadás tündöklése teljesen más színben világítja majd meg életünket! A baj, a vírus elmúlik, az élet rendszere újra bekapcsol, és életünk is megy tovább. Hagyjuk Krisztusnak, hogy beragyogja zárt otthonainkat, templomainkat. Ne engedjük, hogy a kialakult helyzet a kísértőnek adjon teret arra, hogy összezavarjon. Mert ha nem is a megszokott módon ünnepelhetünk idén, de amit ünneplünk, az nem változik!
Mert „Ma a szent kínszenvedés fénye, üdvösséget ígérve világítja be a világot. Mert Krisztus jóságosan szenvedni siet, s Ő, aki mindenkit kezében tart, magától fölfeszítve marad a keresztfán, hogy az embert üdvözítse.” (nagyhétfő, utrenyei kathizma)
Szöveg: Kocsis Dániel, fotó: P. Tóth Nóra
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
||||||
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |
31 |